Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Igaza volt Washingtonnak a pártokkal kapcsolatban?
Was Washington Right About Parties?
By Paul Johnson
Forbes Magazine, 8 May, 2006


Szükség van a politikai pártokra? Ezt a kérdést nagyon ritkán teszik fel, ha egyáltalán felteszi valaki. A 21. században a pártok m?ködtetése és támogatása rendkívül drága mulatság. Már nem elég a párt ideológiájához h? mágnások támogatásából létrehozott alapok m?ködtetése. Mára hitványabb elemek is szerepelnek a pártok pénzszerzési eszközeinek palettáján, konkrétan: a korrupció. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy szinte mindegyik nyugati demokráciában a pártok pénzgy?jtési akciói adják a legnagyobb teret a korrupció számára.

Nagy-Britanniában a fels?házi képvisel?i székek felajánlása a b?kez? pártszponzoroknak már régóta bejáratott módszer, mely nemrégiben is kicsapta a biztosítékot. A Lordok Házába való bekerülés révén nemcsak rang adományozására kerül sor – a „Lord” megszólítás –, hanem egy parlamenti hely kiosztására is. Igaz, a Lordok Háza kisebb jogkörrel bír, mint a Közösségek Háza, nem utasíthat el törvényjavaslatokat, csak késleltetheti elfogadásukat, vagy módosító indítványokkal élhet. Nem lehet tudni, hányan vásárolták be magukat az „elit klubba”, de száznál (a 725-b?l) mindenképpen többen lehetnek, számuk pedig egyre n?. A korrupció ezen új fajtának elindítója az új Munkáspárt, mely így akarta lecserélni új mecénásokkal addigi er?s szakszervezeti bázisát. De a toryk és a liberális demokraták is felajánlanak különféle szívességeket a pénzügyi támogatásért cserébe.

A fels?házi parlamenti helyek kiárusítása speciálisan brit jelenség. A korrupció más formáival azonban lépten-nyomon találkozhatunk Európában, els?sorban Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban. E négy országban az elmúlt 20 év politikai botrányai közül szinte mindegyike visszavezethet? volt a pártok pénzszerzésével kapcsolatos visszaélésekre. A korrupció vádja éppúgy elérte Jacques Chiracot, párizsi polgármestersége idején, mint ahogyan elérte Helmuth Kohlt kancellári megbízatása alatt. A gyanúba keveredtek ugyanúgy védekeztek: „De hiszen csak a párt érdekében tettem!” Az teljesen mindegy, attól még korrupció.

George Washington már 200 évvel ezel?tti búcsúbeszédében figyelmeztetett a politikai pártok m?ködésében rejl? buktatókkal kapcsolatban. Elismerte, bár vonakodva, hogy „valószín?leg igaz az, hogy a szabad országokban a politikai pártok a kormányzati m?ködés hasznos ellensúlyai lehetnek, hogy hozzájárulnak a szabadság lángjának ébren tartásához.” Hozzátette, hogy a párt szellemét „nem kell külön bátorítani, […] hiszen megfelel? célokra mindig elegend?nek fog mutatkozni”. Mivel azonban „mindig fennáll a túlkapások veszélye, a közvélemény erejét latba vetve fel kell lépni csillapítása érdekében”. Washington a pártok versengését a t?z lángra kapásához hasonlította. „A t?z, melyet nem oltottak el, folyamatos felügyeletet igényel, nehogy nagyobb lángra kapjon, és ahelyett, hogy meleget adna, mindent felemésszen.”

Végig kell gondolnunk, hogy mennyire vagyunk képesek boldogulni a jól szervezett, mindenható politikai pártok nélkül, vagy legalábbis hogyan tudnánk csökkenteni befolyásukat. Miért nem független jelölteket támogatunk a parlamenti választásokon? Egyáltalán milyen szerepet tölt be az egyén a 21. században a parlamentek és a kongresszus padsoraiban? Az elmúlt két évszázadban a politikai pártok egyre nagyobb mértékben dominálták a törvényhozást és a kormányzást, kihatva ezzel társadalmaink fejl?désére is. De ha a politikai pártok ilyen sikeresek és megkerülhetetlen intézményekké n?tték ki magukat, akkor miért ilyen korruptak? Bölcs dolog egyáltalán ilyen pártokat exportálni olyan gyermekcip?ben járó demokráciákba, mint Afganisztán vagy Irak, melyeket épp felépíteni próbálunk? Végül is Izraelben épp a fragmentált parlamenti felépítés kárhoztatható a stabil és sikeres kormányzás elmaradásáért.

Ezeket és ezekhez hasonló kérdéseket kellene feltenni és megvitatni a médiában, egyetemek politikatudományi fakultásain. Nem szabad kishit?nek lennünk és elhinnünk, hogy mindörökké együtt kell élnünk öreg pártrendszerünkkel.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány