Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Felszabadított radikálisok
Freed Radicals
By John B. Judis
The New Republic Magazine, September 6, 2004


A Republikánus Párt elnöke, Ed Gillespie szerint „George W. Bush pártja sokkal több, mint Ronald Reagan pártja volt”. A párt kitör? lelkesedéssel fogadta az új helyzetértékelést. A Reagan és Bush között vont egyszer? párhuzam (például az adócsökkentések alapján) tény, hogy figyelmen kívül hagyja azt az igen jelent?s különbséget, mely szerint Bush pártja sokkal konzervatívabb reagani el?djénél.


Az amerikai politikai pártok nem szeretnek európai típusú szervezeti mintákat követni. Az Egyesült Államokban párhuzamosan létezik a formális és informális vezetés és tagság több szintje, ahogyan elkülönülnek egymástól a helyi, állami és országos szervez?dések és mozgalmak is. Amikor a Republikánus Párt Ronald Reagan idején országos vezet?ket és koordinátorokat választott, a párt liberális szárnya er?s hangsúlyt kapott, míg például a vallásos konzervatív vonal számos döntéshozatali centrumból kiszorult. Ugyanezen folyamatoknak éppen a fordítottját figyelhetjük meg George W. Bush pártjában. S?t, nem csupán folyamatokról vagy tendenciákról beszélhetünk: ma egyszer?en a konzervatív, vallásos jobboldal jelenti a Republikánus Pártot.


Reagan GOP-ja egy platformra hozta a mérsékelt és er?skez? republikánusokat helyi és országos szinten egyaránt, a deficitr?l és külpolitikáról eltér?en véleked? déli és nyugati szenátorokat, az észak-keleti liberális republikánusokat. A mai Kongresszust ugyanakkor a keményvonalas konzervatívok uralják, els?sorban déli politikusokkal a f?bb pozíciókban (Tom DeLay, Dennis Hastert, stb.). Ugyanígy a keményvonalasok uralják a kormányzat különböz? szintjeinek vezetését, ide értve a minisztériumokat is (az el?z? ciklusban John Aschcroft, jelenleg továbbra is Donald Rumsfeld, Karl Rove, Dick Cheney, stb.). Mindennél beszédesebb, hogy az els? Bush-ciklus legmérsékeltebb tagja Colin Powell volt, s - hosszú csaták után - ? is marginalizálódott mostanra.

Ezen különbségek egyik f? oka, hogy a Republikánus Párt földrajzi és politikai bázisa az 1994-es elnökválasztások óta dönt?en megváltozott. Reagan pártja els?sorban az Államok nyugati sávján (az ún. Sun Belt-en) alapult, és a tradicionálisan republikánus államokon, ugyanakkor jórészt bírta az ország többi részének támogatását is. 1980 és 1984 között Reagan sikerrel állította maga mellé a Nyugat és Közép-Nyugat minden államát, és számosat Észak-keletr?l is. Ez az el?retörés azonban George H. Bush elnöksége alatt, 1994-re megfordult, és a GOP elvesztette több jelent?s nyugati és Észak-keleti bázisát is, mi több, Floridát. 1994 óta a Republikánus Párt egyetlen nyugati államot sem tudott megnyerni az elnökválasztásokon, és Észak-Keleten is mindössze New Heampshire-t sikerült megtartaniuk.


Ezen területek elvesztése (visszanyerésük megkísérlése helyett) azt a reakciót váltotta ki a pártból, mely szerint annak sokkal er?sebben kell támaszkodnia hagyományos déli (Deep South) bázisára. Bush gy?zni tudott 2000-ben, mert teljes egészében maga mögé állította a déli államokat. Ennek megfelel?en a déli államok képvisel?i és szenátorai között a republikánus-demokrata arány drámaian az el?bbi javára tolódott el. A pozíciókba (az elnököt és a frakcióvezet?t, valamint a házelnököt is beleértve) így egyre nagyobb százalékban kerültek déli konzervatív politikusok. Márpedig ezen folyamatok közvetlenül elvezetnek a jelenlegi amerikai kormányzati politikához, amelyekben vegytisztán érvényesül a hagyományos déli gazdasági individualizmus és a szociális konzervativizmus. Más ez, mint Barry Goldwater egykori, vagy Arnold Schwarzenegger és John McCain jelenlegi konzervativizmusa. A déli konzervativizmus a gazdaságban széls?ségesen liberális, a társadalmi kérdésekben széls?ségesen intoleráns. Megtalálhatjuk benne a kisvállalkozások er?skez? támogatásának, az anti-Wall Street retorikájának nyomait, a személyes üzlet iránti mindent felülíró bizalmat és tiszteletet. Ehhez hasonlóan a társadalmi kérdésekben a meleg-házasságok vagy az abortusz kategorikus elutasítását.


Az egyre szilárdabban konzervatív déli államok elkötelez?dése után a 2004-es elnökválasztásoktól kezdve borítékolható, hogy minden korábbinál nagyobb harc bontakozik majd ki a bizonytalan szavazók kegyeinek elnyeréséért Amerikában.









© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány