Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Elakadt a szélcsendben
Stuck in the Doldrums
Economist, May 27, 2006


Egy válságból talpra állni mindig id?be telik. Ez természetesen igaz az Európai Unióra is, melynek alkotmánytervezete egy évvel ezel?tt került elutasításra a francia és hollandiai népszavazásokon. Azóta ború lepi el a kontinenst, ami aggodalomra ad okot. Nagy-Britanniától Olaszországig a politikai vezet?k legtöbbje hiteltelenné vált és leváltották. A nagy gazdaságok gyengélkednek, a munkanélküliség magas. A nagyvárosok utcáit több esetben is ellepték a tüntet?k, zavargások törtek ki, vagy terrorhullám söpört végig rajtuk. A külpolitikát illet?en pedig Európa képtelen volt egységet mutatni Oroszországgal szemben, és iráni tárgyalási kísérletei sem kecsegtetnek nagy eredményekkel.

Ezen eseményeket látva az EU alkotmányának sorsa eldöntöttnek t?nhet. 2004 közepén konszenzus alakult ki a tagállamok körében az alkotmány ügyében. A gond az, hogy úgy gondolják, az alkotmányt, melyet hamarosan 16 ország fog ratifikálni a 25-b?l, még mindig fel lehet éleszteni. Abban bíznak, hogy Franciaországban és Hollandiában újra szavaznak a kérdésben, majd pedig Nagy-Britanniát, Csehországot, Lengyelországot és Dániát is rá lehet venni népszavazásaik megtartására.

A francia és holland népszavazások ismételt megrendezése rendkívül abszurd gondolat. Az alkotmányt ugyanis más korábbi szerz?désekkel ellentétben nem lehet csak úgy módosítgatni, nem tudják opt-out lehet?ségekkel telet?zdelni. Azt pedig nonszensz feltételezni, hogy a szavazók ellenérzése egy év alatt elpárolgott. Valójában ha valami, akkor épp az EU az, aminek a népszer?sége nem növekedett az elmúlt egy évben. Az pedig a demokrácia megcsúfolása lenne, ha az európai elit mindaddig szavaztatná az alkotmányt, amíg azt el nem fogadják.

Jobb lenne, ha Európa atyjai lemondanának végre az alkotmányról és a komolyabb gondok felé fordulnának. Els?ként megbénult nemzeti gazdaságuk helyreállításával kellene kezdeniük, melyet széles kör? liberalizációval és deregulációval érhetnek el. Ezzel összekapcsolhatnák az európai egységes piac és a verseny védelmét, mely komoly veszélynek van kitéve napjainkban, a gazdasági nacionalizmus térhódításával. E folyamatban a bizottság mind ez ideig komoly szerepet játszott, azonban ezek után nagyobb nemzeti támogatásra lenne szüksége, els?sorban Németország, Franciaország és Olaszország részér?l.

A másik éget? feladat a b?vítés továbbvitele. Mind ez ideig a b?vítési politika volt a legsikeresebb szakág az Unión belül. Még most is a tagság puszta vonzereje az, amely nem hagy olyan államokat letérni a demokratizálódás útjáról, mint Törökország vagy a volt jugoszláv tagköztársaságok. A legfrissebb tag az aspiránsok között Montenegró, aki függetlensége után rögtön ki is nyilvánította, hogy politikájának központi célkit?zése lesz az európai integráció sikerre vitele.

E ponton azonban ismét felmerül az alkotmány kérdése. E nélkül – a gondolat támogatói szerint – a 25-ök (hamarosan 27-ek) Európája képtelen a hatékony m?ködésre. Mindenesetre Horvátország csatlakozása esetén mindenképp egy új szerz?dést kell elfogadtatni, hiszen a 2000-es nizzai egyezményben nem számítottak a nyugat-balkáni ország ily közeli csatlakozására. E hangoknak azonban nem szabad hinnünk. Minden hibája ellenére az EU alkotmány nélkül is m?ködött: megindultak a csatlakozási tárgyalások Törökországgal és Horvátországgal, elfogadták a 2007–2013-as költségvetés tervezetét, nemrégiben közös nyilatkozatot fogadtak el egy közös energiapolitika alapjainak letételér?l. Mindennek ellenére Horvátország miatt mindenképp szükség lesz egy új szerz?désre, viszont elég lenne egy egyoldalas dokumentum is, mely rendezi a szavazati súlyokat a tanácsban. Nincs szükség teljesen új alkotmányra emiatt.

Mindemellett az alkotmányt még más országokban is el kell fogadtatni népszavazással, így könnyen lehet, hogy az EU soha nem fog ilyen dokumentummal rendelkezni, ami nem is lenne nagy katasztrófa. 1990 óta Európa mással sincsen elfoglalva, mint kormányközi konferenciákkal és intézményi felépítését meghatározó szerz?dések megszövegezésével, elfogadásával és ratifikálásával. Igazából az EU nem demokratikus vagy intézményi, hanem afféle hatékonysági deficittel küzd (e fogalom pontos angol megfelel?je: „delivery deficit”). Végül is, ha egy klub nem képes el?nyöket nyújtani tagjai számára, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a tagok vonakodnak a részvételt?l.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány