Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Elhagyva
Jilted
By David A. Andelman
Forbes Magazine, April 24, 2006


?méltósága Abdullah bin Abdul Aziz, a két szent mecset kulcsának ?re, Szaúd-Arábia királya ez év januárjában maga elé hívatta országa 50 f? üzleti vezet?jét. „Nagyon büszke vagyok rátok – mondta. Üzletembereink megbízhatóak és becsületesek. Nagyon büszke vagyok”. A helyszín pedig: egy kínai állami vendégház, nem pedig valamelyik rijádi palota. Órákkal korábban találkozott Abdullah király a kínai elnökkel, Hu Csin-taoval országaik kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak szorosabbá tétele érdekében. Azáltal, hogy Kínát választotta körútja egyik állomásául, a világ legnagyobb olajexport?r államának vezet?je nyíltan jelezte: Kína és Szaúd-Arábia egyaránt új kereskedelmi partnerek után kutatva egymásra találtak, és már jóval kevésbé függenek az Egyesült Államoktól.

Már a számok is magukért beszélnek. A kétirányú kereskedelem Kína és Szaúd-Arábia között, melynek oroszlánrészét az olajszállítmányok adják, az elmúlt évben 60 százalékkal növekedett, átlépve a 14 milliárd dolláros szintet, amely mintegy kilencszerese a hat évvel ezel?tti forgalomnak (összehasonlításképpen az USA és Szaúd-Arábia közötti kétirányú kereskedelem éves értéke 28 milliárd dollár).

Mindkett?jüknek megvan a maga haszna az egymásra találásból – a szaúdiak töménytelen mennyiség? olaj fölött rendelkeznek, amire Pekingnek óriási szüksége van. Ezzel egy id?ben Washington épp csökkenteni akarja a közel-keleti olajtól való függését. Bush elnök januárban épp ezt emelte ki az Unió helyzetér?l szóló beszédében, majd kés?bb, a Dubai Ports hat amerikai kiköt? megvásárlása benyújtott igényét is visszautasították nemzetbiztonsági érvekre hivatkozva. De a protekcionisták a kínai t?két sem nézik jó szemmel.

Mit jelent mindez az Egyesült Államok számára? Azt, hogy a szaúdiak kevésbé lesznek hajlandóak növelni a kitermelést csak azért, hagy az amerikai fogyasztóknak kevesebbet kelljen fizetniük. Ezzel szemben Kína nyitott csekkfüzettel várja a szaúdi olajat, és kész érte bármily magas árat megfizetni. Eközben Kína újabb piacot szerez árui számára. Mind ez ideig pedig Rijád nem tiltakozott a kínai áruk dömpingje miatt és nem követelte a valutaárfolyam kiigazítását.

A két ország közötti kapcsolatok 1985-ig nyugvóponton voltak, mikor is Rijád Pekinghez fordult ballisztikus rakéták szállítása ügyében, miután Washington megtagadta azt. Ezután 14 évet kellett várni arra, hogy Csiang Cö-min hivatalos látogatásra utazzon Szaúd-Arábiába. Ez a látogatás indította el azt a folyamatot, mely végül 2004-ben a szaúdi olajvállalat az Aramco és a Kínai Petrokémiai Vállalat közötti megállapodás aláírásával, 2004-ben ért révbe. A kínai közeledés a szaúdi utcákon mindenhol látható, a Kínában gyártott áruk kezdik ellepni az arab ország bevásárlóközpontjainak polcait. Azonban e folyamat nem egyirányú. Jelenleg a t?ke a legnagyobb szaúdi exportcikk.

Azután, hogy az arab királyság fejl?désének els? szakaszát az Egyesült Államok dominálta, úgy t?nik, hogy a most induló második szakaszban már Kína is helyet követel magának.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány