Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Hatalmi súlyponteltolódás az olajtermel? államok irányába
Power Flows to The Oil States
By Norbert Walter
Newsweek International, April 10 / 17, 2006


A gazdaság globális egyensúlyában drámai, bár kevéssé emlegetett átrendez?désnek lehetünk szemtanúi: a befolyás és a jövedelmek egyre inkább az energiaforrásokban és egyéb nyersanyagokban gazdag országok irányába tolódnak el. Ezt támasztja alá az a tény, hogy míg a világ els?számú olajexport?rei 2003-ban 300 milliárd dolláros bevételt jegyezhettek, addig 2005-ben már 700 millió dollárosat. Ennek eredményeképpen folyó fizetési mérlegük többlete megnégyszerez?dött, elérve a 400 milliárd dolláros szintet. Ezzel szemben az Egyesült Államok és más olajbehozatalra szoruló országok külkereskedelmi mérlege torzulásnak indult, mely a világgazdaság egyenl?tlenségeinek növekedésével, és az olajimport?r államok gazdasági növekedésének lassulásával jár.

A jelenség globális és nemzeti hatásai els?sorban attól függnek, hogy a kitermel? országok mily mértékben fognak megtakarítani és mily mértékben fognak költekezni. Elemzések azt mutatják, hogy az árak emelkedésével – és számos elemz? úgy véli, hogy az olajárak tartósan magasan lesznek – ezen államok a korábbinál egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak a hosszabb távú befektetések és a költekezés irányában, ami alapvet?en jó hír az olajimport?rök számára. Az olajexport?röknél tapasztalható, a petrodollárok visszaforgatása iránt mutatott nagyobb hajlandóság következtében az olajimport?r országokban az államháztartás kiesései nagyobb mértékben kerülnek kompenzálásra, mint a korábbi olajválságok esetében. Az OPEC, Oroszország és az olajban gazdag latin-amerikai és afrikai államok, jóval több luxuscikket és gyáripari berendezéseket vásárolnak Európából, els?sorban Németországból, és jóval több amerikai államkötvényt vásárolnak mint korábban, mely utóbbival nagyban hozzájárulnak az amerikai kamatlábak alacsonyan tartásához.

A könnyen jött petrodollároknak negatív kihatásai is vannak. Mindezidáig az Egyesült Államokban tapasztalható rendkívüli mérték? fogyasztást a megbízható ázsiai (f?leg kínai és japán) központi bankok amerikai államkötvény-vásárlásai tették lehet?vé. Azonban 2004 óta az olajexport?r államok egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá az amerikai költségvetési deficit finanszírozásához, melynek következtében az amerikai gazdaság relatíve instabil régióktól való függ?sége megnövekedett. E kötvényeket a befektet?k eddig nagyfokú likviditásuk miatt részesítették el?nyben, hozadékuk azonban csökkenni látszik. A BIS nemrégiben közzétett elemzése a petrodollárok befektetésének diverzifikálását (részvényekbe, árfolyam-fedezeti alapokba és magán-befektetési alapokba való invesztálását) javasolja, mellyel pénz folyik el az amerikai államkötvények mögül, de a dollár mögül még nem. A portfoliókba való befektetés azonban hosszú távú kockázatot jelent a zöldhasú számára. A részvények és az ingatlanpiaci árak ugyanis eddig is magasak voltak az Egyesült Államokban, mely meghaladja a többi nyugati országét, így az olajállamok más befektetési források irányába fordulnak. Ezen újdonsült meggazdagodott befektet?k ugyanis megtanulták a kapitalizmus leckéjét, miközben a Régi Világ csillagait figyelték, egyetemeik padjait koptatták, és most inkább a nyugati vállalatokra és ingatlanokra vetettek szemet. Óriási közvetlen t?kebefektetéseknek és egyre gyarapodó vállalati take-overöknek lehetünk szemtanúi (mint például a Dubai Ports World azon próbálkozásának, hogy megszerezze hat amerikai kiköt? üzemeltetési jogát). Az amerikai és európai politikusok pedig úgy reagálnak minderre, mint Pavlov kutyája: automatikusan protekcionista magatartást vesznek fel.

Mindaggig, amíg a világ ily mérték? olajfüggése fennmarad, az olajtermel? államok befektet?k és fogyasztók formájában jóval nagyobb súllyal fognak bírni a világgazdaságban, mint más feltörekv? gazdaságok. Az olajkészletek elkerülhetetlen fogyása pedig arra ösztönzi ezen utóbbiak képvisel?it, f?leg Kínát és Indiát, hogy bilaterális szerz?désekkel és gázvezetékek építésével viharos gyorsasággal biztosítsák a növekedésükhöz elengedhetetlen energiahordozók készleteit. Kína például nemrégiben kötött olajszállítási megállapodást Teheránnal, aki nukleáris programjával kivívta a nyugati hatalmak rideg ellenszenvét. De komoly verseny alakult ki a világban az orosz forrásokból való részesülés érdekében is – még akkor is, ha Oroszország nem a nyugati befektet?k álma.

Ez az új világ nem egy kellemes hely. De az olajállamok nem élhetnek azokkal az eszközökkel, melyek a nyugat fejlesztett ki el?nyük megszerzése és biztosítása érdekében? Az olajexport?rök és a feltörekv? piacok olyan képvisel?i, mint Kína jönnek, és felvásárolnak mindent, amit csak találnak. Ki tudja, lehet, hogy rejtett gyöngyökre bukkannak. Legalább kockázatot vállalnak, és oda fektetik be a pénzüket, ahonnan a legnagyobb hozamot várják. Ezzel szemben nekünk eddig még csak a protekcionizmussal és a nacionalizmussal sikerült el?rukkolnunk. Sokkal inkább szembe kellene néznünk a kihívással. El?ször is olyan stratégiát kellene kidolgoznunk, mellyel enyhíthetünk olajfügg?ségünk szorításán. Ez pedig a fenntarthatóság, a megújuló energiaforrások terén beindított kutatás-fejlesztési programok ösztönzésének és a nukleáris opció életben tartásának eszközeivel érhet? el. Ez a törvényes módja annak, hogy meg?rizzük hatalmunkat.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány