Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Rosszabb Iraknál?
Worse Than Iraq?
By Jeffrey Tayler
The Atlantic Monthly, April 2006


Etnikailag és vallásilag rendkívül heterogén, közel 130 milliós népességével Nigéria a globális jöv?, s ezzel az amerikai külpolitika egyik meghatározó szerepl?je lehet. Az 1971 óta OPEC-tag afrikai állam 35,9 milliárd hordó olajtartalékkal rendelkezik, a legnagyobbal a fekete kontinensen, s a nyolcadik legjelent?sebbel a világon. Naponta 2,5 millió hordós exportját a kormányzat 2010-ig megduplázni tervezi. Eközben Nigéria már ma is az Egyesült Államok ötödik legnagyobb k?olaj-beszállítója. Az amerikai energiapolitikai szakért?k várakozásai szerint ez az ország a Guineai-öböllel együtt tíz esztend? múlva már az USA behozatalának negyedét adja majd.

Nem meglep? hát, hogy a Bush-adminisztráció 2001. szeptember 11. óta a kockázatos és kiszámíthatatlan közel-keleti és latin-amerikai források mellett, többek között Nigériát tartja az egyik legfontosabb alternatív szállítónak. 2002-ben a Fehér Ház már ”stratégiai nemzeti érdeknek” nevezte az ”afrikai olaj védelmét” (a fekete kontinensen további öt állam rendelkezik még számottev? készletekkel). Így jutunk el ahhoz a megállapításhoz, hogy Nigéria bels? problémái és esetleges válsága immár az Egyesült Államokat is közvetlenül érinti.

Márpedig Nigéria sem könnyebb eset, mint azok az olajállamok, mely országokat Washington helyettesíteni kíván vele a jöv?ben. Az ország egy bármiféle nemzetiségi logikát nélkülöz? egyveleg: a XIX. század végén a Niger folyó deltájának természeti kincseit kiaknázó brit gyarmatosítók hozták létre 250(!) olyan különálló entitásból, amelyek korábban sohasem tartoztak egy irányítás alá. A problémát már a kezdetekkor felismerték, s egyszer? megoldásként (az 1920-as évek iraki forgatókönyvéhez hasonlóan) három külön közigazgatási zónára osztották az országot, f? etnikai és vallási választóvonalak mentén.

A muszlim többség? Észak a legszegényebb, s egyben a legnépesebb régió, a nigériai hader?t s a Dél olajkincsét nagyrészt az innen induló vezet?k ellen?rizték, innen irányították az országot a kés?bbi évtizedek diktátorai is. Az állam Yoruba és Igbo törzsek által lakott déli részei egyébként sohasem voltak igazán egységesek, így könny? prédát jelentettek az északi gyöker? totalitárius törekvéseknek. Ám az Észak egysége demokráciában is kifizet?d?: az iszlám által közös politikai hitvallás minden választáson az egy irányba szavazó északi lakosság kezébe adja a döntést. A megosztottság Nigéria számára szenvedéssé teszi a demokráciát: az aktuális elnök két lehet?sége az ország kettéválasztása vagy a folytonos bels? viszály lehet csupán.

Az egyik legszembet?n?bb probléma (mint megannyi afrikai állam esetében) a korrupció. Bár az elmúlt huszonöt esztend? alatt Nigéria több mint 300 milliárd dollárnyi olajbevételre tett szert, az éves egyéni jövedelem ugyanezen id?szak alatt 1000 dollárról 390 dollárra csökkent. A lakosság kétharmada az abszolút szegénységi küszöb (napi 1 dollár) alatt él. Az ország 1960-ban elnyert függetlensége során a különböz? rezsimek eddig 400 milliárd dollárt tüntettek el nyomtalanul. Az energiakincs bevételeinek 80%-át a népességnek mindössze 1%-a élvezi. Röviden tehát: korrupció, olajgazdagság, öntudatos muszlim többség, energiapolitikai fontosság Washington szemében. Mindezek tehát nem csupán Szaúd-Arábiára vagy az Egyesült Államok más régi beszállítóira, de az egyre inkább felértékel?d? Nigériára is vonatkoznak.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány