Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Ki fog a szabad kereskedelem védelmére kelni?
Who Will Speak for Free Trade?
By Richard Karlgaard
Forbes Magazine, April 17, 2006


A Biblia így szól (Az ?störténet 1:27): „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette ?t, férfinek és n?nek teremtette ?ket”. Ezen szavak magabiztosságot ébresztenek a hív?k lelkében. De a nem hív?k számára is fontos mondanivalóval bírnak. Az ember feladata a Földön nem az, hogy úgy táncoljanak, ahogy a politikusok fütyülnek. Magasabb célok szolgálatára születtünk: hogy alkossunk.

De mit? M?vészetet és szépséget, matematikát és tudást, demokráciákat, vállalkozásokat, egyházakat, civil szervezeteket, kicsiket vagy nagyokat, nem számít. Mozit, zenét, antibiotikumokat, iPodot. A legleny?göz?bb az emberi léttel kapcsolatban az ember széles kör?, változatos alkotásainak volta. Darwin evolúciós elmélete akár igaz, akár nem, tagadhatatlan az emberb?l el?tör? kreativitás, mely a történelem minden szakaszában végigkísér bennünket. Gondoljunk csak az athéni demokráciára, a római utakra és arénákra, a firenzei festményekre és tudományokra, a skót g?zmozdonyra és a kapitalizmus teóriáira, a magyar matematikusokra, a számítástechnikai vívmányokra és a Szilícium-völgy vállalkozói kedvére.

Lépjünk egyet hátra, szegezzük figyelmünket a nagy képre, és kérdezzük meg magunktól, mit is várunk a civilizált társadalomtól. Én folytonosan jelen lév? erkölcsi parancsot látok arra, hogy egy olyan társadalmat hozzunk létre, amely lehet?vé teszi az alkotóknak, hogy alkossanak. Az ideális társadalom megteremti a megfelel? „alkotói környezetet”, ahol mindenkinek megvan az esélye arra, hogy megtalálja azt, amiben a legtehetségesebb, és képes legyen abból biztosítani megélhetését. Ezen az úton az Egyesült Államok jutott a legmesszebbre. De mint ahogyan azt a bölcs Benjamin Franklin mondta, miután aláírta az Egyesült Államok Alkotmányát, a mi dolgunk, hogy mindezt megtartsuk.

Alkotói létünk és környezetünkben alapvet? (bár gyakran félreértett) eleme a kereskedelem. David Ricardo a 19. század elején azzal állt el?, hogy az alkotók közötti szabad kereskedelem az, ami a legnagyobb jólétet teremti a társadalom számára. A kereskedelem arra ösztönzi a nemzeteket, hogy azon területekre specializálódjanak, ahol komparatív el?nyöket élveznek másokkal szemben, és kereskedjenek azokkal a nemzetekkel, akik a maguk adottságai szerint specializálódtak egy adott területre. Ezt azóta sem cáfolta egy közgazdász sem. Hogy is cáfolhatták volna, hiszen a szabad kereskedelem jótékony hatásai lépten-nyomon tapasztalhatóak. Elég csak Ausztráliára gondolni, amely kapuinak 1992-es megnyitása után 16 százalékkal felülmúlta az addig ?t megel?z? Kanada növekedési ütemét.

A közgazdászok deduktív módon könnyen le tudják vezetni a szabad kereskedelem jótékony hatásait, de megközelíthetjük induktív módon is a kérdést, egyszer?en abból kiindulva, hogy tudjuk, kik vagyunk, tudjuk honnan érkeztünk. Elég csak körbenéznünk 6 milliárdos bolygónkon, és láthatjuk, egyéni alkotói tehetségünk egymással összhangba hozása miként alkot egy szerves egészet. A zenésznek, akinek célja, hogy zenét szerezzen, ennie kell. Így a zöldségesnél zenéjét ennivalóra cseréli, míg a zöldséges zenével tölti be üzletét. Az alkotás arra ösztönöz minket, hogy kereskedjünk tehetségünk gyümölcseivel, és észrevegyük a bennünk rejl? lehet?ségeket. Egy kiváló tervez? azért lép be egy vállalathoz, hogy kifejezésre juttathassa alkotói tehetségét, mint tervez?, és ne hagyja veszni azt, mint könyvesbolti alkalmazott. Azt a munkát majd elvégzik azok, akik azon a téren jobbak nála.

Egyértelm?, nem igaz? Mégis, akárhova nézünk, azt láthatjuk, hogy a szabad kereskedelem támadásnak van kitéve. Gondoljunk csak a Dubai Port World amerikai kiköt?k iránt benyújtott igényére, és annak elutasítására, vagy a hatok csoportjának (Ausztrália, Brazília, az EU, India, Japán és az Egyesült Államok) pénzügyminiszteri ülésére, ahol Tony Blair szabadkereskedelem-párti javaslattal állt el?, ami azonban a mez?gazdasági támogatások kérdésén megbukott.

A szabad kereskedelmet igenis támogatni kell. Ezt meg lehet tenni David Ricardo érvrendszerének alkalmazásával, én azonban a morális síkot javasolnám. A kereskedelem az emberi kreativitás pártolásának oldalán áll, mellyel lehet?vé teszi, hogy az Istent?l kapott tehetségünk kiteljesítésére koncentráljunk. A kereskedelemhez való jog a szólás- és vallásszabadsághoz hasonló elidegeníthetetlen emberi jogunk. Kell ennél magasabb rend? cél?





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány