Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Szerepére találni
Die Rollenfindung
von Markus Feldenkirchen
Der Spiegel, 20. März 2006


Gerhard Schröder annál népszer?bb és hatalmasabb, minél messzebbre kerül Berlint?l. Külföldön „utazó nagykövetként”, míg Németországban inkább a Gerhard Schröder Kft. vezérigazgatójaként tevékenykedik.

Schrödernek nemcsak meg kell találnia új szerepét az életben, hanem harcolnia kell pozitív történelmi megítéléséért is. Mindehhez nagyon rossz kezdést választott magának. Nem vette magának a fáradságot ahhoz, hogy nyugodtan megtervezze jöv?jét. Elfogadta a hozzá beérkez? szinte összes ajánlatot: tanácsadó lett a svájci Ringier Kiadónál, felügyel?bizottsági elnök egy gázvezeték-vállalatnál, mindemellett el?adóként is van keresete. Szaúd-arábiai telefonvállalatoknak adományoz regionális gazdasági díjakat, vagy vállalati ünnepeken lép fel. New York-i ügynöksége legutóbb Bécsbe, egy 37 éves bróker születésnapi vacsorájára „közvetítette ki”, ahol az el?étel és f?étel között lépett fel. Elgondolkodtató beszédet tartott a világ problémáiról, a Hamaszról, a javak igazságtalan elosztásáról, a vállalatok szociális felel?sségér?l. Mindezt 70 000 euróért. Ez az összeg egyébként csak feltételezés.

Gerhard Schrödernek elvileg megvan a képessége arra, hogy embereket lelkesítsen és érzelmileg megszólítsa ?ket. Jelen helyzetben azonban hiányzik mindehhez a cél, az, amiért érdemes harcolni. Ezen az estén látszott csak igazán, mi hiányzik neki.

A politikának megvan a sajátos rendszere, hogyan jutalmazza f?szerepl?it: a hatalom érzésével, a népszer?ségi lista els? helyeivel és kitüntetett figyelemmel. A politika sok elismeréssel ajándékozta meg a volt kancellárt. Ezt a fajta elismerést visszavonulásával elveszítette. „Piaci értékét” ma már honoráriumának mértéke határozza meg.

Nem létezik recept arra, hogyan kell „utazó nagykövetnek, messzir?l jött embernek” lenni. Ez egy olyan titulus, amely nem jár ki minden volt kormányf?nek. Mindig attól függ, hogyan lépnek fel a kormányzati id?szak után.

Schrödernek sokáig tartott, míg megtanulta a kancellári magatartást. Eleinte túlzott önbizalommal lépett hivatalába, egy Koszovónak és szeptember 11-nek kellett jönnie ahhoz, hogy felfogja feladatának terhét és komolyságát. Meg kellett tanulnia, hogyan kell megtestesíteni a védelmez? állam fogalmát.

Most mégis úgy néz ki, mintha az évek alatt csak egy kancellárköpönyeget vetett volna magára, melyet búcsúzásakor vissza is helyezett a régi ruhásszekrénybe. Más exkancellárok egészen sírjukig hordják a kancellárköpönyeget. Helmut Schmitt például kávézás közben is úgy néz ki, minta egy kabinetülést vezetne le. Richard von Weizsäcker pedig már elnökségi ideje alatt is úgy beszélt, mint egy államf?.

Schröder ma úgy érzi, senkinek nem tartozik elszámolással, magánemberként élheti tovább életét. Mindemellett szeretné ápolni hét év kormányzásának eredményeit is, hogy azoknak biztos helyük legyen a történelemben. A történelemírás szempontjából dönt? jelent?séggel bír, hogy a kancellárnak egyáltalán volt-e komoly ciklusokon átível? elképzelése. Schröder esetében a legtöbben úgy gondolják, hogy minden látszat ellenére volt. Átalakította a külpolitikát, visszaadta Németországnak a katonai lehet?ségekben rejl? eszközöket, de egyben tisztázta is: az ország saját meggy?z?désével szemben, csupán szövetségi érdekek miatt nem vesz részt háborúkban. A belpolitikában Schröder visszatérítette az SPD-t a realitások világához.

Amikor halványulni kezdenek az emlékek, általában már csak címszavakat kötnek egy-egy államf?höz. A név és fogalom összen?nek, örökre elválaszthatatlanná válnak. Ilyen például Adenauer és a nyugati köt?dés, Brandt és az Ostpolitik, Kohl és az újraegyesítés. Úgy néz ki, Schröderhez leginkább a reformkancellár neve illik. Így vonul-e be a történelembe, és kés?bbi megítélése nemcsak a történészekt?l függ, hanem attól, miként tudja ápolni munkájának gyümölcsét.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány