Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Új öregkor
The New Old Age
By Stefan Theil
Newsweek International, January 30, 2006.


Az ismert tendencia szerint a második világháborút követ? baby-boom egészséges és hosszú élet? generációja lassan nyugdíjazásához érkezik. Az érintett országok többségében ugyanakkor nem születik elég fiatal ahhoz, hogy feltöltse az aktívak között megüresed? helyeket. A következményekr?l már sokat hallhattunk: csökken? munkaképes lakosság, növekv? egészségügyi kiadások, káoszba fulladó nyugdíjrendszerek. Naohiro Ogawa, a Nihon Egyetem demográfusa hazája számára mindebb?l meglep? – vagy talán nem is annyira meglep? – következtetést von le: „hamarosan az id?sek válnak Japán egyetlen növekedési t?kéjévé”.

Míg a nemzetgazdasági programok a világon mindenütt az új munkahelyek létrehozására helyezik a hangsúlyt, a fiatal munkaer? csökken? kínálata ezzel párhuzamos aggodalomra ad okot. Márpedig az egyik potenciális megoldás az id?sebbek munkába küldése vagy munkában tartása lehet. Finnországban és Dániában már felemelték a nyugdíjkorhatárt, a világháború óta tartó szakaszos csökkentési tendenciát adva át a múltnak. Más országok kormányain is nagy a nyomás a hasonló lépések megtételére: az Európai Bizottság és a Gazdasági Együttm?ködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyaránt erre vonatkozó irányelveket adott ki. Búcsút kell tehát mondanunk a ”jó élet” egyik tradicionális alappillérének: vége a nyugodt aranyéveknek?

Nem lesz könny?. Tavaly Belgiumban, Olaszországban és Franciaországban is nagyszabású tüntetések zajlottak az átfogó nyugdíjreform-tervezetek ellen, amelyek többek között a korhatár emelését is magukban foglalták. Németországban a kereszténydemokraták választási programja szintén hangsúlyosan kezelte a kérdést, ám a lakosság elutasításból fakadó politikai nyomás eredményeként a 65-r?l 67 évre történ? emelést 2008 és 2032 között évenként egyhónapos szakaszokban hajtják csak végre. Pedig a világgazdaság nem vár sem a politikusokra, sem az ellenkez? tömegek megértésére. Jól mutatta ezt a januárban menetrendszer?en megrendezett Gazdasági Világfórum is Davosban, ahol a vállalati szféra számos szerepl?je hozta nyilvánosságra: ?k már készülnek a demográfiai kihívásra. Olyan japán óriáscégek, mint a Canon vagy a Mitsubishi a fiatal pályakezd?k csökkenésével párhuzamosan már meg is kezdték saját nyugdíjazottaik visszahívását. És bár az ázsiai szigetország széls?séges példa, mivel Japáné a leggyorsabban öreged? társadalom a világon, a tendenciák máshol is ugyanezen a nyomvonalon haladnak. Az amerikai Daimler Chryslernél a 45 év fölötti alkalmazottak aránya 41%-ról 68%-ra n? majd a 2002 és 2011 közötti id?szakban. A Ford Motor európai üzletágának várakozásai szerint az 50 feletti foglalkoztatottak száma 2008-ra megduplázódik majd a cégnél. „A fiatalok csökkenése azt jelenti, hogy élnünk kell az id?sebb dolgozóink adta lehet?ségekkel” – fogalmaz Erich Knülle szolgáltatási igazgató.

Hogy jó avagy rossz hírként fogjuk-e fel az id?skori alkalmazás perspektíváját, természetesen nagyban függ nyugdíjkörülményeinkt?l. Az Egyesült Államokban például már ma is a nyugdíjas korúak harmada kezd ”második karrierbe” a kényelmesebb megélhetés érdekében. Az aktív korú amerikaiak fele gondolja úgy, hogy 70 esztend?s kora után is dolgozni szeretne majd. A legtöbb jóléti állam számára mégis nehéz lemondani a korai nyugdíj jelentette komparatív társadalmi el?nyr?l – az id?s munkaer? ráadásul kevésbé produktív és drágább is, mint az aktív korú. Erre jelenthet megoldást a Ford által már használt módszer, mely szerint az id?sebbek számára kisebb fizikai igénybevétellel járó (ám a termelés fontos részét képez?) munkapozíciókat alakítanak ki vagy alakítanak át már meglév?ket ilyenné.

A legkedvez?bb perspektívák természetesen azon nyugdíjas korúak el?tt nyílnak, akik maguktól is folytatni szeretnék a munkát. Az OECD tanulmánya szerint 1994 és 2004 között az 55-64 év közötti foglalkoztatottak aránya 46%-ról 51%-ra n?tt a világon. Azon vállalatok példája pedig – így a dán Netto vagy a brit B&O kiskereskedelmi áruházláncoké –, amelyek már idáig is vállalták az 50 felettiek nagyarányú alkalmazását, azt bizonyítják, hogy az ”id?sebb munkaer?-csökken? termelékenység” összefüggés valójában nem áll fönn. A legkedvez?bb persze azon társadalmak helyzete, ahol a munkakedv az id?sek körében is magas, mint Amerika vagy Finnország esetében ez statisztikai adatokkal bizonyítható. A tény azonban az, hogy hamarosan a többieknek sem lesz más választásuk.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány