Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Kreativitás kontra kritika
Creators Versus Critics
By Paul Johnson
Forbes Magazine, February 27, 2006


A történelemtanulás talán leginkább leny?göz? eleme az, hogy elénk tárul, ahogy az ember kreatív és inventív képességei folyamatos harcban állnak kritikus és destruktív képességeivel. Ha csak az el?bbi létezne, fejl?désünk jóval gyorsabb ütemben történhetett volna meg, és most talán olyan technikai szinten állnánk, mint mondjuk 3000 és 4000 között állunk majd. Az emberben azonban ott van a fék is. Itt nem a háborúkra gondolok els?sorban, hiszen annak hatása kett?s: hatékony az találmányok és a kreativitás ösztönzésében, azonban destruktív is, mint javaink pusztítója. A második világháború például nagyban ösztönözte a radartechnika, az elektronika, a sugármeghajtás, vagy a nukleáris energia fejl?dését. A visszatartó er?kön sokkal inkább azokat a morális vagy tudományos tényez?ket értem, melyek egyértelm?en útját állják a világ kreatív er?inek felszínre törését. Ilyen például az ipari forradalomra adott 19. századi reakció. Épphogy véget ért a t?kefelhalmozódás bomlasztó és fájdalmas id?szaka a világ el?rehaladottabb gazdaságaiban – emelkedni kezdtek a bérek, a napi munkaórák száma csökkent, megindult a munkakörülmények javulása a gyárakban –, felbukkantak az olyan gondolkodók, mint Karl Marx, aki azzal állt el?, hogy a kapitalizmus az emberi boldogság eddig tapasztalt legnagyobb kerékköt?je. Ezen gondolatoknak sikerült egy kapitalizmus-ellenes frontot életre hívniuk, mely több mint egy évszázadon keresztül életben maradt, és amely egy id?ben a világ egynegyede fölött gyakorolta elnyomó hatalmát, mely milliók halálával és több milliárd dolláros vagyon elherdálásával járt. Ez az er? egészen az 1980-as évekig fennmaradt, míg végül a Szovjetunió össze nem omlott, és a kínai kommunizmus meg nem nyitotta kapuit a kapitalizmus el?tt.


Az okos kritikusok


A 20. század egymást követ? technikai forradalmai révén ismét sikerült felgyorsítani az emberi fejl?dést, javítani az emberek életkörülményeit, és sikerült megtalálni annak a módját, hogy mindezt hogyan lehet eljuttatni a világ legszegényebb pontjaira is. De a negatív er?k ismét m?ködésbe léptek. Okos emberek, akik magukat környezetvéd?knek vagy emberjogi aktivistáknak nevezik, a félelemre és a babonás hiedelmekre alapozva, tudományos és fél-tudományos eszközökkel ismét a kapitalizmus útjába álltak. Céljaik elérésére, és kisebb-nagyobb gy?zelmek kivívására a bíróságokat, a médiát, a nemzetközi konferenciákat és a laboratóriumokat használták. Legnagyobb eredményük talán az volt, hogy sikerült leállítaniuk számos atomer?m? építési programját. Ezzel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az India és Kína iparosodásának következményeként fellép? olajhiány világgazdaságra gyakorolt hatására. Eközben a zöld aktivisták a globális felmelegedés ellen folytatott küzdelmükben a légköri gázok ipari kibocsátásának visszaszorításáért szállnak síkra, csak azt nem látják be, hogy ezzel nagyban csökkentik a termelékenységet. Ez a frontális támadás legalább olyan veszélyes, mint a marxizmus volt.

A kapitalizmus továbbfejl?dését azok a jogászok is nagyban akadályozzák, akik felismerték, hogy jelent?s összegeket perelhetnek ki a vállalatok zsebéb?l, vélt vagy valós, a vállalati m?ködésb?l fakadó sérelmekre vagy károkra hivatkozva.


A kormányzat szerepe


A kritika valójában luxus, amelyet a fejlett társadalmak megengedhetnek maguknak, a kreativitás azonban létkérdés. A kormánynak az a feladata, hogy fenntartsa a jog uralmát. Mégis ha túl pártatlanná válik a kreatívok és a kritikusok küzdelmében, és az el?bbieket magukra hagyja, akkor természetes, hogy a növekedés üteme lelassul, a gazdaság stagnálni kezd. Épp ez történt az euró-zónában az elmúlt évtizedben. Az eredmény pedig: magas munkanélküliség és nulla körüli növekedési ütem. Ez történt Nagy-Britanniában is az 1960-as, 70-es években, mígnem Margaret Thatcher hatalomra nem került, aki a vagyon termelésének oldalára állt, országa gazdasági növekedését jelent?s mértékben felgyorsította. Ennek pozitív hatása vége felé közelít, amint a New Labour kormány a társadalom negatív, kritikus er?it állította maga mögé.

Ezzel szemben az amerikai elnökök az elmúlt 25 évben teret adtak a gazdasági növekedésnek, ami meg is látszik az Egyesült Államok jelenlegi gazdasági mutatóin. Bush elnök elutasította a kiotói jegyz?könyv aláírását, és ez szimbolikus jelent?ség? lépés volt. De már itt is kezdenek jelentkezni az els? kritikus hangok.

A kreatív er?k önmagukban mindig hasznot hoznak a társadalom számára, így folyamatos harcot kell vívnunk m?ködésük biztosítása érdekében. Ebben a harcban soha nem szabad veszítenünk.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány