Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A patriarchátus visszatérése
The Return of Patriarchy
By Phillip Longman
Foreign Policy, March/April, 2006


A Föld népességének elmúlt 200 évben történt meghatszorozódását látva a modern elme azt a következtetést vonhatná le, hogy a férfiak és n?k mindig képesek lesznek a népesség növekedéséhez elegend? gyermek nemzésére – legalábbis mindaddig, amíg a természetes szabályozó folyamatok, a pestis vagy az éhínség színre nem lépnek. Ez nem csupán feltevés, mely a múlt tapasztalataiból táplálkozik, hanem olyan kiemelked? gondolkodók tollából is olvasható, mint Thomas Malthus és számos modernkori követ?je. Viszont több mint egy nemzedék óta a jól táplált, egészséges, békében él? népesség világszerte képtelen a demográfiai fogyást megállítani. Történik ez annak ellenére, hogy a jelent?sen javuló újszülött- és csecsem?halandósági ráták mellett jóval kevesebb gyerekre (a modern társadalmakban 2,1-re minden n?t?l) lenne szükség a népességfogyás megállítása érdekében. Ezzel szemben a születések száma már olyan helyeken is jelent?s mértékben csökken, mint Kína, Japán, Szingapúr, Dél-Korea, Kanada, a Karib államok vagy a Közel-Kelet egyes országai.

Attól való félelmükben, hogy az id?s generációk túlsúlyba kerülnek a fiatalokkal szemben, a kormányok minden t?lük telhet?t igyekeznek megtenni a gyerekvállalási kedv el?mozdítása érdekében. Szingapúrban például támogatásban részesítik a „villámrandevúk” szervezésével foglalkozó vállalkozásokat, Franciaországban különféle adókedvezményekkel próbálják ösztönözni a családalapítást, Svédországban pedig baby-sitter programok finanszírozásával igyekeznek enyhíteni a családi élet és a munka összeegyeztetéséb?l fakadó nehézségeken. Ezen politikák kétségtelenül hozzájárulnak ahhoz, hogy a párok hamarabb vállaljanak gyereket, az azonban eddig nem nyert meger?sítést, hogy olyan hatással jártak volna, hogy több gyermeket neveljenek, mint egyébként.

Ha visszapillantunk a múltba, azt láthatjuk, hogy a csökken? termékenység az emberi civilizáció ciklikusan visszatér? jelensége. De akkor mért nem halt ki az emberi faj? A válasz egyszer?: a patriarchátus rendszere miatt.

A patriarchátus nem pusztán férfiuralmat jelent. A fogalom valójában egy meghatározott értékrendszert takar, mely nem pusztán azt követeli meg egy férfit?l, hogy házasodjon, hanem azt is, hogy ill? rangban tegye azt. E rendszer több, a férfiaknak a megfelel? életvitelr?l alkotott elképzelésével verseng, és ebb?l kifolyólag ciklikus jelleg?. Ezen értekrendszer leáldozása el?tt még egy ideig magasan tartja a születési rátákat a tehet?sebb csoportok körében, miközben maximalizálja a szül?k gyermekeire fordított befektetéseit. Kés?bb már csak az tarja fenn ezt a patriarchális családmodellt, hogy tagjaiban továbbra is megmarad a hosszú és nemesi vérvonal iránti igény. Amint aztán egy társadalom kozmopolitává növi ki magát, ahol az élet felgyorsul és új eszmék virágzanak, újkelet? luxus iránti igény kerül a középpontba, ezek az ódivatúnak számító eszmék fakulni kezdenek, és vele együtt fakulni kezd a reprodukció szükségességének gondolata is. „Mikor a magasan képzett csoportok körében általánossá válik pro és kontra alapon dönteni a gyermekvállalásról, akkor az ember egy nagy fordulóponthoz ér” – mondja Oswald Spengler, a híres német történész.

A kulturális evolúció során azok a társadalmak, melyek magukévá tették a patriarchátus beállítottságát, mely még egyszer hangsúlyozom, jóval többet jelent a férfiuralomnál, a végs?kig növelték népességüket, és ezen keresztül hatalmukat. Ezzel szemben azok a társadalmak, ahol ez nem történt meg, a leigázás vagy elt?nés sorsára jutottak.


A konzervatív baby-boom


A patriarchátus, a népesedés és a hatalom történelmi összefüggései napjainkra is fontos implikációkkal bírnak. Az iraki háború során az Egyesült Államoknak tapasztalni kellett, hogy a népesség még mindig komoly hatalmi er?t rejt magában. Az intelligens bombák, a lézervezérlés? robbanófejek, a távirányítású repül?gépek nagyban hozzátartoznak egy hegemonikus hatalom üt?erejéhez, sok esetben azonban éppen a homokot taposó surranók száma az, amely történelmet ír. Épp úgy, mint korábban a brit birodalom, az Egyesült Államok, nem rendelkezik megfelel? számú lakossággal globális hatalmának fenntartásához.

A csökken? termékenységnek pénzügyi, gazdasági kihatásai is vannak. A dolgozóképes és az inaktív népesség arányának az utóbbi irányába történ? eltolódása els?sorban nem a várható élettartam növekedésének tudható be, hanem sokkal inkább az alacsony születési rátáknak, a meg sem született munkáskezek tömegeinek. Miközben a kormányok egyre növelik a munkaképes korosztály adóterheit, hogy ezzel fedezni tudják az egyre nagyobb arányú nyugdíjas korcsoport szükségleteit, egyre inkább azt sugallják a fiatalok számára, hogy sokkal költségesebb felnevelni egy gyereket, mint korábban volt, amivel az öreged? és fogyó népesség demográfiai ciklusának felülkerekedését segítik el?.

A születési ráták a nemzeti temperamentumra is hatással vannak. Az Egyesült Államokban például az 1930-as évekt?l egyre növekszik a gyermektelen n?k aránya, miközben úgy t?nik, hogy az egygyermekes családmodell kihalóban van az újvilágban. A második világháború utáni baby-boom n?i generációjának 17,4 százaléka szült csupán egy gyereket, ami az adott nemzedékben születetteknek csupán 7,8 százaléka, míg ugyanezen csoportnak a negyede adott négy vagy annál több gyermeknek életet, ami az összes gyerek 11 százalékát tette ki. Ezen körülmény egy olyan új társadalom felemelkedésének teremtik meg az alapjait, melynek tagjai egy olyan családból származnak, amelyek elvetették a gyermek nélküli, vagy az egygyerekes családmodellt. Ez pedig a tradicionális, a patriarchális, vallásos, a nemzettel er?sen azonosulni tudó értékek átmentését hozza. Ez adhat magyarázatot például az amerikai társadalomban tapasztalható szekuláris individualizmus visszaszorulására. És hasonló alapon magyarázható a szekuláris liberalizmus európai tündöklése is. Ugyanis éppen azok az európaiak hangoztatják leginkább világpolgárságukat, akik legkevésbé hajlandóak gyereket vállalni.

Mindez azt jelentené, hogy napjaink felvilágosult, alacsony termékenység? társadalmai a kihalás szélére sodródtak? Nem, de drámai változás küszöbén állnak. Ahogyan a történelem folyamán már oly sokszor el?fordult, a társadalom szekuláris és libertariánus elemei képtelenek lesznek az önfenntartás biztosítására, míg a tradicionális, patriarchális értékeket vallók túlsúlyba kerülnek. Ez a folyamat zajlott le az ókori görög és római kultúrákban, amikoris a m?velt elmék körében inkább teherré vált a gyerekvállalás, ami a nemesi családok kihalásához vezetett, a társadalom viszont továbbra is fennmaradt, és újra többségbe került a tradicionális, patriarchális értékeket vallók csoportja.


A patriarchátus visszatérése


A fordulópont tehát nem jelenti szükségszer?en az adott civilizáció leáldozását, csupán annak átalakulását. Így például mikor Róma steril, szekuláris, nemesi családjai kihaltak, velük együtt halt ki ?seik Rómáról alkotott elképzelése, álma is. De az egykori Római Birodalom területe továbbra is lakott maradt. Csupán a lakosság összetétele változott meg: a tradicionális, szekularizmus-ellenes patriarchális családok kerültek túlsúlyba, melyek tagjai vagy sokasodtak, vagy kolostorba vonultak. Így született meg a feudális Európa.

Századunkban hasonló átalakulásnak lehetünk szemtanúi. Csak vegyük szemügyre, hogy Európában például hány gyermeket vállalnak bizonyos párok, majd vizsgáljuk meg politikai és kulturális beállítottságukat, végül pedig a kett? közötti összefüggést (ami szorosnak mutatkozik). Így például a hadseregbe vetett bizalom, a könny? drogokhoz, vagy a homoszexualitáshoz való viszonyulás nagyban árulkodik a gyerekvállalási szándékról és az egyén által ideálisnak tartott családmodellr?l is.

Napjainak legszekulárisabb és a jóléti állam modelljét legodaadóbban támogató társadalmai védtelenné váltak a vallásos riválisaikkal és a patriarchális modell újraéledésével szemben. Lehet, hogy Európa vagy Japán népessége drámai mértékben csökken, azonban a megmaradó lakosság, a legrátermettebbek életben maradnak elvhez hasonló módon alkalmazkodni fognak a megváltozott körülményekhez, ahol a család fenntartása érdekében nem lehet a kormányzatra hagyatkozni, ahol a hit és a család szentsége az individualizmus fölé kerül.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány