Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Egyre gazdagodó szegények
The Poor Get Richer
By Geoffrey Colvin
Fortune, March 20, 2006


Van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy a több mint harminc éve folyamatosan növekv? jövedelmi egyenl?tlenség az amerikai gazdagok és szegények között csökkenni kezdett. A rossz hír pedig az, hogy ennek hátterében nem túl kedvez? folyamatok állnak.

A jövedelmi egyenl?tlenség növekedését eddig az amerikai gazdasági fejl?dés természetes velejárójának tekintették – bár számos szakért? kritikájának középpontjába állította azt. Ez az eltérés az 1960-as években indult meg, mely azóta állandósult. Igaz, recessziók idején lelassult az üteme, néha még visszájára is fordult, de hosszú távon továbbra is fennmaradt a jövedelmi különbségek növekedése. A trend hátterében két tényez?t igyekeztek hangsúlyozni: az oktatást és a szakképzettséget. Az 1960-as években tizenkét év iskolai tanulmánnyal is nyugodt lélekkel lehetett bármilyen, er?s szakszervezeti er?vel megtámasztott gyári munkát végezni, mely szolid középosztálybeli, vagy fels?-középosztálybeli fizetésekkel párosult. Az információ alapú gazdaság megjelenésével a magas képzettség kezdett egyre inkább kifizet?d?vé válni. Az egyetemek, f?iskolák padjait elhagyók fizetései évr?l-évre egyre nagyobb mértékben múlták felül a csupán középiskolai végzettséggel rendelkez?k jövedelmeit; a rés kezdett tágulni.

E magyarázat kell?en megalapozottnak t?nik, az adatok is alátámasztják, mégis ma joggal van okunk feltételezni, hogy az oly sokáig elfogadott érvelési láncolat kezdi érvényét veszíteni. Erre az alapot a Fed nemrégiben közzétett, családi körben végzett felmérése szolgáltatja, mely kimutatta, hogy az elmúlt években a fizetések nem divergálnak, hanem épphogy közelítenek egymáshoz. A tanulmány szerint 2001 és 2004 között a legszegényebb 20 százaléknál a bevételek n?ttek, míg a leggazdagabb 20 százalék esetében csökkentek.

De mit jelent mindez? A legkézenfekv?bb válasz meglehet?sen természetellenesnek t?nik. Eszerint a képzettség, 30 éves súlynövekedése után kezd veszíteni jelent?ségéb?l, a tudás kezd egyre kevésbé kifizet?d?vé válni. A Fed elemzése nem foglalkozik ezzel az aspektussal, azonban néhány napon belül az Economic Policy Institute közgazdászai, Lawrence Mishel és Jared Bernstein által közzétett jelentés kimutatta, hogy a „képzettségi prémium” 2001 és 2004 között élesen visszaesett. A fels?oktatásban végzettek éves átlagos reálkeresete 5,2 százalékkal csökkent, míg az alacsonyabb – középiskolai – végzettséggel rendelkez?ké 1,6 százalékkal növekedett.

Ez oly élesen ellentmond az eddig megdönthetetlennek hitt fenti közgazdasági tételnek, hogy joggal követel magyarázatot. Egyrészr?l szó lehet arról, hogy ez csupán egy ideiglenes megingás, de sokkal inkább annak az érvelésnek kell igazat adni, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államokban nem várt és alapvet? változás megy végbe a téren, hogy a gazdaság hogyan honorálja az iskolapadokban töltött plusz éveket. Így például az a tény, hogy az outsuorcing nem feltétlenül a képzetlen ipari munkások állásait veszélyezteti, hanem éppen a magasan képzett irodai alkalmazottakét. Míg a lokálisan kötött, képzetlen munkaer?t foglalkoztató munkahelyek száma (mint kamionsof?r vagy épít?ipari munkás) fix – ezáltal fix jövedelmeket is garantálva –, addig a magasan képzettek munkahelyei a globalizáció miatt egyre nagyobb fenyegetésnek vannak kitéve. Ezt támasztják alá a Kauffman Foundation és a Duke University nemrégiben kiadott tanulmányai is.

Több információra van szükségünk, hogy bizton kijelenthessük, komoly fordulóponthoz értünk az amerikai gazdaság és oktatás viszonyrendszerében. Az egyetemi képzettség továbbra is komoly gazdasági és financiális el?nyt jelent. Csak már korántsem akkorát, mint korábban.

Ami pedig a jövedelmi egyenl?tlenséget illeti, azt senki sem kedvelte, és most nem is növekszik tovább. De miért nem? Mert a legképzettebb munkaer?nk egyre kevesebbet keres, a tanulásra ösztönz? tényez?k egyre fakulnak, melynek eredménye egy egységes – és alacsony – életszínvonal lesz. Úgyhogy vigyázzunk, mit is kívánunk.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány