Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Helyesebb BIC-r?l, mint BRIC-r?l beszélni
Taking a Brick Out of BRIC
By Ian Bremmer
Fortune, February 20, 2006


Mióta a Goldman Sachs 2003-ban el?ször használta a BRIC (Brazil, Russia, India, China) – a feltörekv? Brazília, Oroszország, India és Kína hasonló perspektíváira vonatkozó – fogalmat, az országcsoport tagjainak egyre növekv? súlyát tapasztalhatjuk a nemzetközi befektetések piacán. A cég közgazdászai akkor úgy vélekedtek, hogy a négy ország megfelel? nemzeti gazdasági koordinációval és némi szerencsével alig negyven éven alatt együttesen nagyobb gazdasági potenciált tudhat magáénak, mint a ma hat legfejlettebb ország. Azaz, elemzésük nem mást vetített el?re, mint az elkövetkez? fél évszázad globális hatalmi átrendez?dését. Az országok politika és gazdasági jellegzetességeit jobban szemügyre véve mégis azt kell látnunk, hogy helyesebb lenne inkább BIC-r?l, mint BRIC-r?l beszélni. Azaz, Brazília, India és Kína (Brazil, India, China), a kiemelked? mértékben iparosodó országok (Breakout Industrializing Countries). Oroszország nem említhet? velük egy lapon.

Nem mintha Oroszország nem számolhatna kiemelked?en magas éves GDP-növekedéssel az elkövetkezend? évtizedekben, vagy nem kínálna vonzó alternatívát a nemzetközi befektetések számára. De az ország növekedése egészen más tényez?kön épül, mint Brazíliáé, Indiáé vagy Kínáé.

Amikor Vlagyimir Putyin 2000-ben elfoglalta az elnöki széket, Oroszország igazi gazdasági er?központnak számított, mely rendkívüli lehet?ségeket kínált a fejlett világ országaihoz képest: képzett munkaer?t, a volt Szovjetunió termel?eszközeinek nagy részét és a természeti er?források óriási készleteit. Oroszország maga mögött tudhatta az 1998-as pénzügyi válságot, és az ország évszázadok óta els? békés hatalomátadását. Putyin pedig beszédeiben a demokrácia, az átláthatóság, a jogállamiság és a szabad piac elvei mellett tette le a voksát. De öt éves kormányzása alatt világossá vált, hogy ? és csapata mer?ben más programot követ. A Kremlt a gazdaság talpra állítása helyett sokkal jobban érdekli az, hogy a hatalmas energiakészletekben rejl? potenciált az állami gépezet hatalmának meger?sítésére, és Moszkva régi nemzetközi befolyásának visszaállítására használja fel. Ezzel viszont az ország gazdasági prosperitását ássa alá.

El?ször is, a Goldman Sach elemz?i azt emelték ki a BRIC országaival kapcsolatban, hogy fényes jöv? csakis abban az esetben várhat rájuk, ha vezet?ik kitartanak a növekedést pártoló és alátámasztó politikai irányvonal mellett. Oroszországban komoly növekedésnek lehettünk eddig szemtanúi, de csupán rövidtávon. Az 1998-as pénzügyi válság óta átlagosan évi 6,4 százalékkal b?vült az ország gazdasága. E mögött viszont a magas olajárak álltak, nem a növekedést serkent? intézményi és gazdaságpolitikai elemek, így Oroszország fejl?dése az energetikai világpiac teljes kiszolgáltatottjává vált. Ez a számok tükrében kézenfekv?. Az ország a világ második legnagyobb olaj-, és els? gázexport?re. Az energiaszektorhoz tapadó állami bevételek a nemzeti jövedelem 20 százalékát teszik ki. A magas olajárak így lehet?vé tették a Kreml számára, hogy befektetés és fejlesztések sorát halassza el az energiaszektoron kívüli ágazatokban. Brazília, India és Kína ezzel szemben nem rendelkezik ily méret? er?forrásokkal, így nem engedheti meg magának, hogy útját állja a nemzetközi t?kebefektetéseknek, vagy a gazdasági diverzifikációnak.

Másodsorban a Goldman Sachs mutatói nagyban függnek a munkahelyteremtést?l, valamint a technológiai fejl?dést?l. A munkanélküliség Oroszországban továbbra is kétszámjegy? (részben azért, mert a korrupció és a bürokratikus korlátozások következtében a kis- és középvállalkozások a GDP mindössze 13 százalékát teszik ki). Miközben pedig az energiaszektor a nemzeti jövedelem ötödét adja, csupán a foglalkoztatottak 1 százalékának ad munkát. A gáz- és olajforrásokra való egyoldalú hagyatkozás pedig kielégíti a politikai elit pillanatnyi igényeit, és nem nehezedik rá akkora nyomás a kutatás-fejlesztés el?mozdítása érdekében.

Harmadikként pedig az elemzés rámutat, hogy „a nemzetközi kereskedelemben való részvétel és a külföldi m?köd?t?ke (foreign direct investment - FDI) el?tti nyitottság alapvet?en hozzájárul a fejl?dés sikeréhez”. De amint a nemzet számára legfontosabb szektorokról esik szó Oroszországban, a kormányzat sokkal inkább a kerítések felhúzása, mint azok lebontása mellé áll. A Goldman Sachs 2003-ban kiadott jelentése szerint az FDI szintje Indiában elérte a 4,3 milliárd, Brazíliában a 10,1 milliárd, míg Kínában az 53,5 milliárd dollárt. Mindez Oroszországban 1,1 milliárd. E mögött az áll, hogy a Kreml magatartása és az orosz viszonyok azt az üzenetet küldték a nemzetközi befektet?knek, hogy a politika keményen le fogja fölözni a profitokat. Elég csak megkérdezni a bebörtönzött Mihail Hodorkovszkijt minderr?l. Igaz, veszélyes rövid távú lépésekkel magyarázni a hosszú távú trendek aláaknázását, azonban az orosz olajfügg?ség, és a gazdaság létfontosságú szektorait körülvev? állami kéz szorítása nem t?nik rövid távú trendnek.

Kína, India és Brazília, igaz eltér? mértékben, de komoly gazdasági hatalommá n?tte ki magát, bár mindegyik?jüknek megvolt – és megvan – a maga problémája. India például túlságosan lassan oldotta fel protekcionista gazdasági rendszerét, Brazíliában a politikai osztály rendkívüli mérték? korrupciójával kell számolnunk. Kínában pedig a társadalmi nyugtalanság és a politikai reform iránti egyre növekv? igény lehet a fejl?dést lassító tényez?. Egyvalami mégis mindhárom országban közös: a globalizáció áll a gazdasági fejl?dés és a folyamatos b?vülés hátterében.

Így hiába büszkélkedhet Oroszország is kecsegtet? növekedési mutatókkal. Mindaddig, amíg a kormány nem lép a gazdasági diverzifikáció útjára, és továbbra is fenyegetést lát a külföldi t?kében, addig az országot semmiképpen sem említhetjük egy lapon Brazíliával, Indiával vagy Kínával. Ennyi er?vel a Goldman Sachs szakemberei Szaúd-Arábiát is a BRIC csoportjába sorolhatta volna.

A Goldman Sachs el?rejelzése komoly érveket sorakoztat fel a következ? fél évszázad hatalmi átrendez?dése mellett. Intrikus meglátásokat közölt Amerika, az Európai Unió és Japán jöv?beli perspektíváival kapcsolatban. A BIC gazdaságainak igenis van lehet?ségük arra, hogy átrajzolják a következ? évtizedek nemzetközi hatalmi térképét. A Kreml jelenlegi politikai döntéseinek fényében azonban úgy t?nik, hogy Oroszország nem lesz képes beállni a sorba.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány