Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

2006: a kelletén felül
Une année de trop
Jacques Attali
L’Express International, du 16 au 22 mars 2006


Egy háború alatt, ha valamelyik hadvisel? egyoldalú t?zszünetet hirdet, bukásra ítéli magát. Márpedig Franciaország épp ezt csinálja. Országunk a választások el?tt befagyasztja magát a globalizáció félelmetes csatái közepette, és ez még nagyon sokáig nagyon sokba kerülhet nekünk, ennek jelei máris érezhet?k.

Az iparpolitika totális hiánya vezetett oda a múlt héten, hogy spontán privatizáltunk egy stratégiai jelent?ség? vállalatot, a GDF (Gaz de Franc) gázszolgáltatót. Szintén ennek a következménye, hogy két bank, a Banque populaire és a Caisse d’épargne a héten egy olyan – a közös érdekeiknek tökéletesen megfelel? – fúzióról tárgyalhatott, amely a szociális otthonok és a már szinte nemlétez? stratégiai fontosságú vállalatok finanszírozását gyengítené. Képtelenek vagyunk hosszú távú reformokra. Az állam ennek nyomására minden eszközt megragad a munkanélküliség statisztikáinak javítása érdekében; akár a legmesterkéltebbet, vagy lealacsonyítóbbat a fiataloknak, miközben a szociális egyezmény összes szabályát megszegi. Európának egyszer?en nincsenek hosszútávú kilátásai. Szomszédaink, különösképpen Németország, elutasítanak minden további víziót Európa építésér?l, és már meg se hallgatják a Párizsból érkez? javaslatokat, amíg le nem cserélik az Elysée f?bérl?jét (a köztársasági elnök rezidenciája). Végül, politikai rendszerünk lebénulása még a legdrágább területünket is érinti – amelyben a fejl?dést támogatjuk. Megakadályozza, hogy Afrikával közös útra lépjünk, és hogy készen álljunk az olyan sürg?s feladataink ellátására is, mint az éhínség leküzdése Nigériától Kenyáig.

A kormány tudatában van annak, hogy zsákutcába került, és az elnökverseny miatt úgy tesz, mintha szerepe csak arra korlátozódna, hogy vizsgálja a különféle opciókat, amelyek közül utóda választhat. Érthet?, hogy egy ilyen helyzetben a vállalatok minél távolabb szeretnének kerülni a csatamez?t?l, és csak külföldre fektetnek be. És az is teljesen érthet?, hogy az alkalmazottak úgy takarékoskodnak, ahogy csak tudnak, minimális fogyasztással, és ez igencsak korlátozza a növekedést, ami új munkahelyeket teremthetne.

Kétféleképpen kerülhet? el a keser? vég. A jelenlegi köztársasági elnök vagy elkezd kormányozni – vagyis végre hosszútávú döntéseket is hozni; vagy végleg lemond az országról. Persze nyílván egyik megoldást sem fogja választani, hacsak a történelem nem dönt helyette.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány