Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Gazdasági patriotizmus
Patriotisme économique
Claude Allègre
L’Express International, du 16 au 22 mars 2006


De Gaulle mondta egyszer egy híres televíziós beszélgetés során Michel Droit-nak, hogy attól nem haladnak el?re a dolgok, ha egyfolytában csak ünnepélyesen „Európá”-t kiáltozunk. Vezet?ink, akik gaullistának vallják magukat, mégsem tartották szem el?tt ezt a fontos mondatot. Hiszen nem tesznek ?k semmi konkrétat Európa felépülése érdekében. Jól illusztrálja mindezt a Suez és a GDF gázszolgáltató fúziója.

Hogy lehetünk büszkék Európára, ha tele vagyunk ellentmondásokkal? Örülünk, hogy a Pernord Ricard szeszipari vállalat felvásárolta az Allied Domecq-et, de siettünkben egy olasz OPA (L’Offre Public d’Achat - nyilvános vételi ajánlat) elkerülése érdekében szörny?ségeket teszünk. A Gaz de France-ot (GDF) elválasztjuk az EDF-t?l (Electricité de France – Francia Elektromos M?vek), mert együtt túl kövérek lennének, mindkett?jüknek privatizáljuk egy részét, végül a GDF-et összeolvasztjuk a Suezzel, mely utóbbi az EDF vetélytársa az energiapiacon. Mindezt sikerül úgy „eladni”, mint „gazdasági patriotizmus”. De mégis milyen patriotizmusról beszélünk?

Európai nem ismeri eléggé ezt a kifejezést. Pedig már nem nemzeti, hanem európai gazdasági patriotizmusra van szükség. Európa a gazdasági tér, amelyben élünk. És ez a tér túlságosan nyitott. Háromszor annyira, mint az amerikai piac, és négyszer annyira, mint a japán. A kormánynak – anélkül, hogy túlzásba vinné a protekcionizmust – els?ként kellene küzdenie a külföldi áruk, szolgáltatások és t?ke túlzott beáradása ellen. Persze a gazdaság globalizációja úgyis nyitva tartja Európa kereskedelmi terét, ami nem is baj, de muszáj volna olyan éberséggel kezelni, mint az amerikaiak és a japánok. Viszont ehhez Európán belül az kell, hogy rászokjunk a munkára, és kereskedjünk – minden gát nélkül. Nem azért szorítjuk gátak közé a nemzetközi hiperkapitalizmust, hogy konfliktusokat gerjesszünk európai és európai közt.

Chirac kétségkívül nosztalgiázik, méghozzá olyan id?kre emlékezve, mikor még miniszterelnökként a kenyér árát szabta meg. Mindig is európainak mondta magát, de valójában sosem volt az. És sosem értette meg, hogy a legjobb, amit Franciaország védelme érdekében tehet az az, hogy Európa mozgatórugójává teszi.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány