Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A gyáripar igenis számít
Manufacturing Matters
By Eamonn Fingleton
Fortune, March 6, 2006


Régóta hallhatjuk azt a közgazdaságtani alaptételt, hogy a gyáripar egyre nagyobb hányadban az olcsó munkaer?t dolgoztató harmadik világbéli országokba helyez?dik át. E nézetet els?sorban John Naisbitt és Kenichi Ohmae tette közkedveltté az 1980-as években, de napjainkban is népszer? keretet képez a közgazdaságtani elemzések számára.

Nem mindenki tette magáévá ezt a nézetet. A fényképez?- és fénymásoló gépek gyártásával foglalkozó japán cég, a Canon például az elmúlt két évtizedben – a rendkívül magas bérszínvonal ellenére – csaknem megduplázta alkalmazottainak számát. Majd 2002 után 6000 új munkahelyet létesített, és 156 százalékkal növelte éves nyereségét, mely elérte a 3,1 milliárd dolláros rekordösszeget.

E sikertörténet komoly figyelmet érdemel, hiszen rávilágít, hogy a fejlett világ gyáriparának alkonyát hirdet? elemz?k tévednek. Éppen ellenkez?leg. A gyáripar a fejlett világban nem csupán a túlélésre képes, hanem tovább virágozhat. Az er?s gyáripari szektorra ugyanis minden el?rehaladott gazdasági fejlettség? nemzetnek kulcsfontosságú ágazatként kellene tekintenie, ha a nyertesek oldalán szeretne lenni a globalizálódó világban.

Néhány kivételt?l eltekintve általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Államok posztindusztriális vállalatai nem képesek exportra (is) termelni. Ez egyrészr?l magyarázatot adhat arra, hogy az amerikai folyó fizetési mérleg miért fordult át az 1965-ös 0,8 százalékos többletb?l 2005-re 6,3 százalékos hiányba. Ezen id?szakban a gyáripari munkahelyek aránya pedig 23 százalékról 12 százalékra esett vissza.

Prófétai képességekkel megáldott szakért?k azt jósolták, hogy a posztindusztriális új gazdasági struktúrák jóval nagyobb jövedelmet fognak hozni, mint el?djük. És mégis. Hat ország – Dánia, Izland, Írország, Luxemburg, Norvégia és Svájc – egy f?re jutó GDP-je meghaladja az amerikait, és teszi mindezt úgy, hogy több embert alkalmaztat a gyáriparban, mint az Egyesült Államok. Japánban és Németországban az egy f?re jutó nemzeti jövedelem mértéke elmarad ugyan az amerikaitól, de jóval er?sebb külgazdasági szektorral rendelkeznek, ami a gyáriparba fektetett komoly összegeknek tudható be els?sorban. 2004 folyamán például Japán 172 milliárd dolláros rekordméret? külkereskedelmi többletet jegyezhetett, míg Németország szintén, ebben megel?zve az Egyesült Államokat, a világ legnagyobb gyáripari export?révé n?tte ki magát. Nem rossz teljesítmény egy olyan nemzett?l, mely harmadannyi munkást foglalkoztat, mint Amerika.

Az igaz, hogy a munkaintenzív szektorokban a fejlett világ nem tud versenybe szállni a harmadik világ országaival, azonban a t?keintenzív ágazatokban és a know-how terén már el?nyben vannak. A világ hangos attól, hogy Kína milyen versenyképesen tudja el?állítani a legkülönfélébb fogyasztási cikkeket, arról azonban már kevesebbet hallani, hogy az ezek el?állításához szükséges technika és technológia kivétel nélkül a fejlett országoktól származik.

Álljon itt három példa arra, amely rámutat arra, hogy a fejlett világban nemhogy hanyatlóban, de éppen hogy ragyogóban van a modern gyáripar csillaga:

– Németország a fejlett autóiparáról ismert, bár napjainkban a munkaeszközök gyártása terén emelkedik ki (nyomdai gépekt?l kezdve er?m?vek különféle berendezéséig mindenben). A Siemens és a Thyssen-Krupp szállítja a gyorsvasutat Kínának. A Zeiss m?vekben pedig olyan optikai lencséket (stepper) állítanak el?, melyeket a mikrocsipek nyomtatott áramköreinek beégetésénél használnak. De említhetjük a háztartási kisgépek iparát is. Annak ellenére, hogy a bérszínvonal csaknem 50 százalékkal magasabb itt, mint az Egyesült Államokban, a termelékenység annyival magasabb egyes ágazatokban, hogy az amerikai háztartásigép-gyártó, a Whirpool például németországi gyárából importálja a mosógépeket.

– Írország gazdasági felemelkedése nagyrészt a gépgyártást ösztönz? kormányzati programok bevezetésének köszönhet?. Az Apple és az Intel is rendelkezik itt gyárakkal, és az európai elektromos f?t?testpiacot domináló Glen Dimplex is itt foglalkoztatja nyolcezres munkásállományának egynegyedét.

– Dánia is – habár a világ egyik legmagasabb bérszínvonalú országa – számos vezet? gépipari vállalatnak ad otthont. Az F. L. Smidth például a világ cementgyártó berendezéseinek 50 százalékát adja, míg a Vestas Wind System és az LM Glasfiber piacvezet?k a széler?m?vek piacán.

Természetesen az Egyesült Államokban is vannak hasonló vállalatok. Ott van például az Intel. Ez azonban csak a személyi számítógépek piacának szállít, míg a japán cégek teljes mértében uralják a csúcstechnikának számító játékgépek processzorainak piacát. Ráadásul az Intel csipjeinek nagy részét külföldön gyártatja le. Ami pedig a másik óriást, a General Electric-et illeti, itt is egyre több részleg kerül a tengerentúlra – vagy Kelet-Európába vagy Kelet-Ázsiába. Pedig egykoron az amerikai gyáripar uralta a világpiacot, annak ellenére, hogy jóval nagyobb béreket fizetett, mint a világ többi országa. Gondoljunk csak a Singer varrógépre, a Remington írógépre, a DuPont nejlonra, az ’50-es ’60-as években pedig az IBM-re, a Polaroidra vagy a Xeroxra.

Itt lenne az ideje, hogy Amerika újra felfedezze azt az alapvet? elvet, amely nem csekély részben felel?s azért, hogy az ország ily gazdasági nagyhatalommá n?tte ki magát: A gyáripar igenis számít!





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány