Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Miért nem mennek el a szegények szavazni?
Warum die Armen nicht zur Wahl gehen
von Franz Walter
Der Spiegel, 2. April 2006


Az utóbbi tartományi választások Rheinland-Pfalzban, Baden-Württembergben és Sachsen-Anhaltban ismét megmutatták: egyre kevesebben járulnak az urnákhoz. A szakemberek a televízión keresztül nyugtatnak minket, hogy az alacsony választási részvétel „normalizációt”, a nyugati demokráciamintához való hozzáidomulást jelent.

Ha szociológiai értelemben nézve az egész nemzetre lenne jellemz? a választásokon való távolmaradás, akkor valóban nem lenne ok félteni a demokráciát és a civil társadalmat. A nyolcvanas évekt?l kezdve azonban egyértelm?en kettészakadóban van a társadalom, ami a választási részvételt illeti. Éppen ez teszi kissé drasztikusabbá az egyre alacsonyabb részvételt. A helyzet a következ?: az átlagon felüli képesítéssel rendelkez?, magasabb jövedelemmel vagy szociális ranggal rendelkez? állampolgárok lakónegyedében a választási hajlandóság még mindig 60 százalék fölött, akár 70 százaléknál van. Ehhez képest azokban a lakónegyedekben, ahol magas a munkanélküliség, alacsony az iskolázottság, a választóknak csak a 20-25%-a megy el szavazni.

A német realitás is egyre jobban közeledik a többi nyugati demokráciához. Az Egyesült Államokban már régebb óta megfigyelhet?, hogy egész városnegyedek távol maradnak az urnáktól, illetve hogy ez a fajta „nemtör?dömség” szorosan kapcsolódik a szociális marginalizálódáshoz. A szociológusok egyre gyakrabban beszélnek a „negatív individualizációról”. A magas szociális és kulturális t?kével rendelkez? egyéneknél az individualizáció az esélyek és az aktivitás növelésével jár, élettapasztalathoz vezet. Az alacsony sorban él?knél viszont izolációhoz, rezignációhoz és nemtör?dömséghez vezet, azaz röviden: részvételi hiányhoz. Németországban nyolc évvel ezel?tt, az 1998-as parlamenti választásokon közülük több mint kétmillióan, akik korábban nem mentek el szavazni, leadták a voksukat a szociáldemokratákra, és ezzel véget vetettek a kohli érának. Ugyanezek az emberek 1999 után mélyen csalódva visszahúzódtak az apátiába. A korábbi évtizedekben a szociális katolicizmus és annak kiterjedt infrastruktúrája gondoskodott arról, hogy a képzetlenek, munkanélküliek és elesettek is bekapcsolódjanak a társadalomba: feladatokat kaptak, ezzel meg tudták tartani önbecsülésüket. Ennek egyik mellékhatása a magas választási részvétel volt. A szociálkatolicizmus ereje azonban szertefoszlott, a korábbi munkásmozgalmak szervezési potenciálja elsorvadt. Az urnáktól való távolmaradás természetesen nem csak az alsó rétegre jellemz?. Ugyanúgy igaz ez egyes jól képzett, politikailag tájékozott, jövedelemmel rendelkez? csoportra, f?leg a fiatal generációból. Az okok mindenesetre mind alul, mind felül ugyanazok: az állampolgárok nem bíznak a politikában, az állam cselekv?képességében. Nem érzik magukat kötelesnek együttm?ködni a res publicával. Manapság ezt nevezik „normalizációnak”. Nevezhetjük bárminek, nem megnyugtató.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány