Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Nem mászkálásra teremtve
Not Made for Walking
By Stefan Theil
Newsweek International, November 1, 2004


Vajon miért ódzkodnak az európaiak az ingázástól, a rugalmas munkavállalástól? Attól, hogy „oda menjenek, ahol a munkahelyek vannak”? Ez a rugalmatlanság egy a legnagyobb akadályok közül, amelyek egy dinamikusabb Európa létrejöttét gátolják.

A németországi munkanélküli-segélyez? irodák manapság azt konstatálják: a munka nem tartozik azok közé a dolgok közé, amelyekért a németek hajlandóak lennének messzebbre utazni vagy éppen lakhelyet változtatni – ehelyett otthon várják (és kapják) a segélyr?l szóló csekkeket. S mindez nem csupán a Szövetségi Köztársaságra jellemz?, de igaz tulajdonképpen egész Európára. Az európaiak nem szeretnek sz?kebb pátriájukon túl munka után nézni, még akkor sem, ha olyan „munkanélküli-övezetekben” élnek, mint Dél-Olaszország vagy egyes délnémet tartományok.

A közgazdászok egyre gyakrabban ismételgetik ezen immobilis tradíció negatív hatásait. A jelenség az IMF egykori vezet?je, Michael Camdessus szerint egyes helyeken, így Franciaországban már „munkadeficitként” (work deficit) jelenik meg. A legtöbb európai vezet? tisztában van azzal, hogy a világ leggyorsabban fejl?d? gazdaságai – mint a kínai vagy az amerikai – nagymértékben a munkaer? mobilitásának köszönhetik dinamizmusukat. Az Európai Bizottság új elnöke, Durao Barroso immár prioritásként tervezi kezelni a munkaer?rugalmasság reformját. Az ún. Lisszaboni Folyamat célkit?zéseinek eléréséhez (ti. hogy 2010-re az EU váljon a világ legversenyképesebb gazdasági térségévé) ez valóban nélkülözhetetlen és megoldandó kérdés.

Az erre vonatkozó európai kutatások azt is megjegyzik, hogy a munkaer? mobilitása nem csupán a munkanélküliség visszaszorításában hozna rég várt eredményeket, de friss munkaer?t jelentene elmaradottabb régióban, és új típusú tudást ott, ahol erre már jó ideje szükség lenne.

Ahogyan az az Egyesült Államokban is jellemz?. A Szilícium-völgy és a hozzá hasonló projektek évr?l évre több tízezernyi új munkavállalót alkalmaznak. A siker titka tehát a vérfrissítés (new blood). Az Egyesült Államokban 2000-ben a munkavállalók mintegy 30%-a váltott az új év beköszöntével új munkahelyre, míg ugyanez az arány Európában mindössze 16%. Az európaiaknak mindössze 1,4%-a változtat régiót egy évben, az Egyesült Államokban ez a szám 5,4%.

A jelenség legf?bb oka minden bizonnyal az, hogy a lakosság nincs hozzászokva ehhez a lehet?séghez. Még olyan kis távolságokon is ódzkodik – már az útiköltség kifizetését?l is –, mint a Bochum és Köln közötti 80 kilométer. Ugyanakkor a kontinens egyre egységesebbé válik, és az új generációknak már kevesebb gondot okoz a rugalmasság, a távolságok legy?zése. Ehhez azonban nekik is segítségre van szükségük: az oktatás, a diplomák problémamentes elismeréséért a tagállamok között, valamint az egészségügyi és szociális ellátás zökken?mentes hozzáférhet?sége érdekében.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány