Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az ikrek új Lengyelországa
The Twins’ New Poland
By Timothy Garton Ash
The New York Review of Books, February 9, 2006


Lengyelország a világ azon különleges államai közé tartozik, amelyek sikere legszorosabban éppen hányattatott sorsával függ össze (ide sorolhatjuk Spanyolországot vagy akár Kínát is). Történelmi távlatban már-már úgy t?nik: a lengyelek számára a megszállás, a frusztráció, a kívülr?l irányítottság jelentheti a „normális” közállapotot. Ahogyan a lengyel ügyek iránt elkötelezett neves brit történész, Norman Davies megállapítja: „Lengyelország id?r?l id?re visszatér a politikai válság és a gazdasági káosz megszokott stádiumába”. S hogy mindez hogyan csapódik le a nemzeti habitusban? Éppen ez a siker kulcsa: kulturális vitalitás, heroikus patriotizmus képében.

Tagadhatatlan, hogy a közelmúltban Varsó rendkívüli változásokat élt át. Az ország független, szabad európai állammá vált, 1999-es NATO-csatlakozása óta soha korábban nem tapasztalt biztonságot mondhat magáénak, míg 2004-es EU-csatlakozásával a kontinens integrációjának 6 legjelent?sebb állama közé került (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország közé). GDP-je 1990 óta csaknem 50%-kal emelkedett, a lengyel diákság (a 30 év alattiak aránya a társadalomban közel 40%) szabadon utazik és tanul a világban. Ráadásul a lengyel népnek eme leny?göz? utazása a nemzetközi közvélemény szinte folyamatos figyelme mellett bontakozott ki: nem véletlen, hogy az egykor kelet-közép-európai láncreakciót elindító Szolidaritás mozgalom megalapításának 25. évfordulóján rendezett gdanski ünnepségeken 2005-ben a világpolitikai elit minden jelent?s képvisel?je személyesen képviseltette magát. Lengyelország ugyanakkor nem csupán önmagát alakította át imponáló bels? fellépéssel, hanem ennek sikere egyfajta küldetéstudatot is ébresztett Varsóban. A lengyelek ma minden szóba jöhet? módon támogatják Ukrajna és a Belorusz Köztársaság demokratikus átalakulását is.

Alig két hónappal a Szolidaritás-ünnepségeket követ?en, a lengyelek új kormányt és elnököt választottak, s ennek eredménye biztosíthat minket afel?l, hogy az ország közeljöv?je közel annyi izgalmat és érdekességet tartogat, mint az elmúlt esztend?k. A gy?ztes a jobbközép Jog és Igazságosság (PiS), míg a második a jobboldali-liberális Polgári Platform (PO) lett. Az el?z? tíz év legmeghatározóbb politikai ereje, a kommunista utódpártnak tekinthet? Baloldali Demokratikus Szövetség 217 parlamenti mandátumából mindössze 55-öt volt képes megtartani. Egy hónappal ezután a lengyelek a PiS elnökének ikertestvérét, Lech Kaczynskyt választották elnöküknek, a liberális Donald Tuskkal szemben. A két jobboldali párt nem tudott megállapodni a koalícióról, így a Jog és Igazságosság kisebbségi kormányt alakított a parlament radikális er?inek (a széls?baloldali Önvédelem, ill. a keményvonalas katolikus Lengyel Családok Ligája) küls? támogatásával.

A pártelnök és az államelnök, Lengyelország vezet? ikerpárja igazán különleges jelenség az európai politikában. Az 1949-ben született testvérek szülei el?bb náci-, majd kommunistaellenes szervezkedésekben vettek részt, patrióta identitásukat kezdetekt?l átadták gyermekeiknek is. Az 1970-es esztend?kt?l így már ?k maguk is részt vállaltak a földalatti ellenzék tevékenységében. Jaroslaw a varsói munkásvédelmi bizottságok, míg Lech a gdanski független szakszervezetek megalakításában tevékenykedett, majd a Szolidaritás középvezet?i és a rendszerváltás kerekasztal-tárgyalásainak résztvev?i lettek. A forradalmi mozgalom azonban – ahogyan az közismert – a Szovjetunió bukása és a lengyel függetlenség kivívása után már képtelen volt egységes maradni. Az ikerpár következ? célkit?zése így a nehezebb id?kben szebb napokat is megélt jobboldal reformálása lett: olyan új politikai er? létrehozása, amely képes megnyerni a választásokat. 2005-re sikerrel jártak.

Az európai sajtó, különösen a németországi, komoly el?ítéletekr?l tanúbizonyságot téve nem csupán kompromisszumképtelen konzervativizmussal, de súlyos antiszemitizmussal is megvádolta a hivatali idejük legelején járó vezet?ket. Pedig a lengyel ikerpár történetét mélyebben ismer? elemz?k siettek leszögezni, hogy esetükben a katolikus nacionalizmus legalább annyira stratégiai jelleg? (az üt?képes jobboldali er? egyetlen útját látták benne), mint személyes meggy?z?désen alapuló ideológia. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az elnök Lech politikailag valóban nehéz eset: örök szkeptikus a német és az orosz kapcsolatokat illet?en, idegen nyelvet nem ért, els? számú feladatának hazai és nemzetközi ügyekben egyaránt a titkosszolgálatok, az összeesküvések felderítését tartja.

Azt az elmúlt évtizedben regnáló posztkommunista baloldal sem tagadja: az ország sikeres és gyors átmenete a kapitalizmusba és a demokráciába komoly társadalmi árat követelt. A hirtelen fellép? nemzetközi verseny következtében tömeges elbocsátások máig 18% körül tartják a munkanélküliségi átlagot. Az EU tagállamai közül Lengyelországban a legalacsonyabb az aktívak aránya (51,7% a 15–64 évesek között). Az egykori forradalom vezet? rétege, a munkásság mára jórészt minden illúzióját és reményét elveszítette a belátható id?n belüli, min?ségi változásra. Amíg némelyek meggazdagodtak, a többség szegényebb lett az elmúlt 20 esztend? alatt: a Világbank friss tanulmánya szerint a társadalmi szakadék gyorsan n? és a létminimum alatt él?k száma dinamikusan növekszik Lengyelországban. A mai jobboldal valójában ezekre az általános csalódásokra reagálva készítette el gy?ztes programját: eszerint 1989-ben és azután nem történt elégséges lépés a kommunista (gazdasági, politikai és szociális) múlttal való teljes szakítás érdekében. A cél tehát nem is lehet más, mint a máig érintetlen (posztkommunista) érdekhálózatok, korrupciós csatornák és igazi átalakulást gátló személyzeti berendezkedés teljes lebontása. Ezek gazdasági vonzatát Kaczynskyék természetesen morális tartalommal is alátámasztják: a reformtervek jelent?ségét a rendszerváltás utáni ún. „harmadik köztársaság” után immár a „negyedik” emlegetésével kommunikálják a nyilvánosság felé.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány