Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Sorskérdések el?tt az európai védelempolitika
Defensive Measures
Economist, February 25th 2006


Közismert a tény: az Európai Unió ma nem tart fenn önálló védelmi képességet. 1999-ben ugyan megállapodás született egy 60 000 f?s gyorsreagálású er? létrehozásáról, majd kés?bb 1500–1500 f?s többnemzetiség? zászlóaljakról is – kevés eredménnyel. Ami ez ideig gyakorlatilag szóba sem került, az az európai védelmi költségvetés lehet?sége. Lehet, hogy ez hamarosan mégiscsak reális lesz?

A francia nemzeti fegyverkezésügyi hivatal egyik új kezdeményezésével 200 millió eurós programot terjesztett el?, amelyben az unió tagállamai közösen végeznének védelemtechnológiai kutatás-fejlesztést. A folyamatnak az Európai Védelmi Ügynökség (az uniós bürokrácia egyik leágazása) adna állandó keretet. A javaslatot a francia szakminiszter még márciusban az uniós minisztertanács elé terjeszti majd.

A védelmi ipar tapasztalt szerepl?i számára persze 200 millió euró csaknem komolytalan összeg. Az Amerikai Védelmi Minisztérium 2006-os büdzséje majdnem félbiliárd dollárról szól: egyedül a DARPA (a Pentagon számos védelmi kutatással foglalkozó ügynöksége közül egyetlenegy) 3 milliárdból gazdálkodhat az idén. Ám ne legyünk telhetetlenek: ha a francia kezdeményezés elfogadásra kerül, az lesz az Európai Unió történetének els? jelent?sebb lépése a közös védelmi költségvetés felé. A kérdés már csak az lehet: jó-e ez nekünk?

Nem, vágják rá a szkeptikusok, élükön (nem éppen meglep? módon) Nagy-Britanniával. „Támogatjuk az európai védelmi kutatási együttm?ködést, de erre nem ezt tartjuk a megfelel? útnak” – mondják. Márpedig London e kérdésben aligha megkerülhet?: a francia és a brit védelemkutatási kiadások az EU-tagok ilyen jelleg? költségvállalásának 2/3-át adják, gyakorlatilag ez az a két olyan európai ország, amely ezen a területen számottev? nemzetközi szerepl?. Együttm?ködés pedig az új terv megvalósulása nélkül is van közöttük.

A britek mindehhez azt is hozzáteszik, hogy e koncepció sohasem léphet majd magasabb szintekre, az európai államok ugyanis sohasem fognak támogatni olyan védelmi projekteket, amelyek nem állnak száz százalékig az ellen?rzésük, rálátásuk alatt. S ha valami miatt mégis elkövetkezik ez az id?, az csak tovább gyorsítja az Egyesült Államok és Európa közötti biztonságpolitikai szakadékot. Ahogyan az iraki háború is bebizonyította (ahol még a jól felszereltnek számító brit alakulatok sem voltak teljesen megfelel?ek feladataik ellátására), az európai hadseregeknek éget? szükségük van az amerikai technológiai inputra, márpedig borítékolható, hogy Washington nem szívesen támogatna olyan országokat, amelyek kiszámíthatatlan védelmi törekvésekkel rendelkeznek. Összegezve tehát a szkeptikusok az EU bürokráciájának egy újabb szintjét?l óvnak, amely ráadásul aláásná a kontinens biztonságát tradicionálisan garantáló NATO szerepét is.

Azt ugyanakkor senki sem vitatja, hogy az európai országok védelemkutatási kiadásainak növelése örvendetes lenne. Amíg a kontinens államai átlagban 1,9%-ot költenek a teljes védelemre, ez az arány Amerika esetében 3,4%. Az államok hasonló kiadásainak felét áldozzák már meglév? védelmi infrastruktúrájuk fejlesztésére, és 50%-kal kevesebbet költenek a személyi bérköltségekre is. Az Európai Parlament védelmi albizottságának elnöke szerint „Amerika tízszer hatékonyabb a védelemfinanszírozásban, mint Európa”. Ha figyelembe vesszük az öreg kontinens demográfiai tendenciáit, nem valószín?, hogy a belátható jöv?ben a védelmi kiadások számottev?en növekednének (s?t számos európai kormány a lefaragásukat tervezi). Ráadásul a védelem minden bizonnyal egy újabb lenne azon EU-költségvetési területek között, amelyeken állandósuló alkudozás és feszültség lenne úrrá (amikor „A” államnak van kerete a megfelel? összegek befizetésére, míg „B” államnak nincs).

Egy lehetséges megoldás minderre, ha a különböz? védelmi programok differenciáltan futnának az unión belül: el?ször adott projekt kerülne meghatározásra, majd utána kerülnének meghatározásra a gyakorlati lépések és az abban részt vállaló tagállamok. Egyfajta bels? munkamegosztás, illetve versenyrendszer jöhetne létre: mindez azonban egyel?re csupán spekuláció. A tény az, hogy a transzatlanti kapcsolatokat, az európai biztonságot és a NATO-t fenyeget? veszély valójában nem a kontinens önálló védelmi ambícióiból fakad, sokkal inkább éppen abból, hogy Európa gyengesége okán nem képes valódi katonai együttm?ködésre az Egyesült Államokkal. Egy EU-kutatási program ennek az ellentmondásnak a felszámolásában csupán egyetlen apró lépés: de lépés. És része lehet a hosszú távú megoldásnak.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány