Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Amerikai hazafiak a Wal-Mart ellen
Des patriotes américains contre Wal-Mart
Serge Halimif
Le Monde Diplomatique, février 2006


A világ els? számú üzletlánca, a Wal-Mart éves részvényes gy?lésén nagyjából mindig ugyanaz hangzik el: „Újabb eladási, beruházási és profitrekordokat döntöttünk. De ez nem elég. Még jobbnak kell lennünk, mert sikereinkkel és növekedésünkkel egyre többekb?l váltunk ki félelmet és irigységet.” Robert Greenwald dokumentumfilmje a Wal-Martról ezzel a jelenettel kezd?dik. Lee Scott, a Wal-Mart elnök-vezérigazgatója azt is hozzátette, hogy a Wal-Mart egyrészt nélkülözhetetlen a pénztárcájukat kímél? családoknak, továbbá túlságosanis fontos szeretett cégtársaiknak. A „cégtársak” nem mások, mint a vállalat alkalmazottai. Nem csoda, hogy nagy a szerelem,f?leg a vezet? részér?l, akinek 2005-ben 27 207 799 dollár volt a jövedelme.

Az els? Wal-Martot 1962-ben építették, abban az évben, amikor Don Hunter vaskereskedést nyitott Ohióban. Jól is ment a dolga egészen addig, amíg nem került szomszédságba ? is egy Wal-Marttal. Egy család életen át tartó munkája veszett kárba. Hunter egyébként se nem antikapitalista, se nem szakért? vagy kutató. Csupán egy republikánus ember, aki sosem rest reggelenként felhúzni az amerikai zászlót, és nem felejti el a jogait, amelyeket az Egyesült Államok alkotmánya biztosít neki. Ez valamelyest feltarthatja a Wal-Mart buldózereit, de a megállításukhoz azért még nem elég. És amint elvégezték a dolgukat, azon a helyen attól fogva már csak szupermarketek, Burger Kingek és McDonald’sok léteznek. A többi kereskedés kénytelen bezárni, így az óriás egész kisvárosokat uralhat.

Greenwald filmjében a legtöbb ember, aki szóhoz jut, a Wal-Mart ellen szól. Itt van például John Bruening, az optikus. Konzervatív, alkalmazottait tisztességesen megfizeti. ? és még sokan mások úgy érzik, érthetetlen, mi jó rejlik az alulfizetett hipermarket-alkalmazottakban, a monopóliumban vagy a delokalizációban. Egyáltalán, hogy mondhatjuk egy olyan multinacionális cégre, hogy amerikai, ha gyakorlatilag „Kína elosztóközpontja”? A Wal-Mart ugyanis a harmadik legnagyobb kínai import?r a világon. És az ázsiai dolgozók? Származhat-e vajon el?nyük mindebb?l kevesebb, mint napi 3 dollár fizetéssel? Szerintük az amerikaiaknak azért van olyan jó dolguk, mert ?k, ázsiaiak, egész nap, s?t gyakran éjjel is dolgoznak. A Wal-Mart persze azt sem bánja, hogy a kisautó, amit 14,96 dollárért ad el, neki mindössze 18 centjébe kerül.

Jim Bill Lynn, aki a hitelesítési m?veleteket irányította Közép-Amerikában, a fejét adta rá, hogy a rendszer tökéletes, társadalmilag etikus. De egy nap rájött, hogy a vállalat emberbarát propagandája hazudik. Még neki is. Salvadorban betelt a pohár: „Olyan kedves és jó emberekkel van dolgunk, mégis szinte a semmiért dolgoznak.” Íme egy szép példája annak, hogy valaki rádöbben: a cége még csak nem is hasonlít arra, ahogyan ? elképzelte, és amiben annyira hitt.

A dokumentumfilm továbbá olyanokra világít rá, mint az épületen kívüli biztonság elégtelensége. Ezt illusztrálják a parkolóban történt gyilkosságok. De végül, az elrettentés helyett képet kapunk az ellenakciók sikereir?l is. Hiszen szép számmal vannak, de egyre nagyobb szükség is van

rájuk, méghozzá – ahogy a Wal-Mart csak terjed és terjed – hatványozott mértékben.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány