Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Bush indiai utazása
George Bush’s Passage to India
Economist, February 25th 2006


George W. Bush az ötödik amerikai elnök a történelemben, aki az indiai szubkontinensre látogat. Márciusi utazása a világ leghatalmasabb és a legnépesebb demokráciájának találkozását jelenti. India különösen fontos az Egyesült Államok számára, hiszen két, Washington számára stratégiailag prioritást jelent? régió között terül el: nyugatról a Közép-Kelet, míg keletr?l Kína határolja. Nem meglep? tehát, hogy Új-Delhire mint „természetes szövetségesre” tekintenek az államokban. A baráti perspektívákat er?síti az is, hogy India népe az elmúlt években is meg?rizte Amerika-barát habitusát (71%). Egy olyan ország esetében, ahol közel 150 millió muszlim él, ez igazán kecsegtet? a washingtoni döntéshozók számára.

Az amerikai-indiai kapcsolatok jelene rendkívül komplex rendszer. A nagyhatalmi politika megközelítésében a Bush-kormányzat hallgatólagos támogatással és technológiai inputtal (fegyverszállítással, tudományos ellen?rzéssel) lép fel a szubkontinens nukleáris képességeinek fejlesztése érdekében. Ezt indokolja egyrészt a szomszédos Pakisztán hasonló potenciálja, valamint a kínai ambíciók: a kiszámíthatóság és stabilitás érdekében mindkett? kiegyensúlyozásra szorul. Amerikának nem érdeke, hogy asszimetria alakuljon ki az ázsiai hatalmak nukleáris képességeiben – s ezért, még ha Washingtonban bels? viták is övezik Új-Delhi ilyen irányú támogatását (f?ként az indiai kommunisták szalonképtelensége miatt), a kocka e kérdésben el van vetve.

Gazdasági téren már sokkal nehezebb meghatározni a kétoldalú érdekeket. India egyel?re nincs abban a helyzetben, hogy a „Kína vagy Amerika?” jelleg? általános kérdésekre egyértelm? választ adjon. Az Egyesült Államok pedig pontosan tisztában van vele, hogy a kínai üzleti lehet?ségek egyel?re meghaladják az indiaiakat (2005-ben a kelet-ázsiai óriás tízszer annyi külföldi t?két fogadott, mint dél-ázsiai riválisa). Ennek ellenére kirajzolódnak bizonyos éles különbségek a két fejl?d? gazdaság között, amelyek sok tekintetben India felé billenthetik a mérleg nyelvét Washingtonban. A legdinamikusabb iparágakban, mint például a szoftver-fejlesztés, a szubkontinens nem csupán a legolcsóbb, de nemzetközi összehasonlításban a legfelkészültebb munkaer?t is kínálja az üzletágaikat kiszervez? amerikai vállalatoknak. Az Egyesült Államok, amely évek óta képtelen a szükségleteinek megfelel? számú m?szaki szakembert képezni hazai egyetemein, tagadhatatlanul szembenéz a technológiai els?ség és ezzel az egyik szuperhatalmi faktor elveszítésének veszélyével. Minderre megoldást jelenthet, ha szoros hálót alakít ki napjaink tudományos fejl?désének egy olyan új centrumával, mint India.

Annak ellenére, hogy Kína els?sége a beruházási piac, a demográfia és a gazdasági fejl?dés üteme terén ma még valóban megkérd?jelezhetetlen, középtávon a szubkontinens több összehasonlításban is leszoríthatja az els? helyr?l Pekinget. 2006-ban India éves növekedése immár meghaladja majd a 8%-ot, a központi részvényindex évente 50%-os emelkedést könyvelhet el. A középosztály hatalmas tempóban szélesedik, a külföldi gazdasági szerepl?k egyre szélesebb körben jutnak lehet?ségekhez a liberalizáció eredményeként. India elkötelezett a WTO-sztenderdek teljesítése és a nemzetközi biztonsági egyezmények ratifikálása terén.

Új Delhi szeret a nemzetközi figyelem középpontjában lenni, s erre két tulajdonsága ma különösen alkalmassá is teszi. Az els?: a stabilitás. Az elmúlt id?szak bebizonyította, hogy India képes megfelel?en kezelni bels? problémáit és függ? szomszédsági vitáit is (a Kashmir-i konfliktus huzamosabb ideje stabil békepályára állt). Az ország demokratikus folyamatai nagyobb társadalmi megrázkódtatások nélkül mennek végbe (ugyanez Kína esetében traumatikus következményekkel jár). A másik komparatív el?nyt a demográfia jelenti. Amíg Kína egygyermekes családmodellje azt eredményezi majd, hogy az ország el?bb öregszik meg, miel?tt módossá válna, addig India a 21. század közepére még a mainál is fiatalabb és dinamikusabb lesz.

Mennyi bizonyíték arra, hogy Amerika és India közeli szövetsége kívánatos és elkerülhetetlen a jöv?ben! Minden nehézség ellenére ezzel mindkét fél tisztában van. A szubkontinens történetének nagy lehet?sége, kihasználja-e az egyetlen szuperhatalom támogatását saját felemelkedéséhez. Washingtonban pedig már régen jól tudják: a holnap Ázsiában d?l el.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány