Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Fiúk a bajban: modern diákattit?dök
Boys and Books: Boy Trouble
By Richard Whitmire
The New Republic Magazine, January 23, 2006


Az elmúlt egy esztend? a nemek különböz? területeken megjelen? reprezentációjának kérdésében rendkívül eseménydús volt Amerikában. A nem sokkal kés?bb posztjáról lemondott Harvard-elnök Larry Summers nagy ív? programot hirdetett a n?k reáltudományokban tapasztalt alacsony számú képviseletének növelésére, a szövetségi Oktatási Minisztérium pedig több száz oldalas tanulmányban ecsetelte a nemi arányok kiegyensúlyozásának fontosságát. Más statisztikai szervezetek is ráhangolódtak e trendre, és a tanulmányi attit?dök nemi meghatározóival kapcsolatos szakért?i anyagokat jelentettek meg. Összefoglalva úgy fogalmazhatunk: a fiúk és a lányok között tapasztalt teljesítménybeli eltérések az amerikai oktatásügy központi témájává váltak.

Az Egyesült Államok alapfokú iskoláiban a fiúk 50%-kal nagyobb arányban buknak, mint lány társaik. 33%-kal nagyobb a valószín?sége, hogy egy fiút kicsapnak a középiskolából, mint egy lányt. Kétszer olyan nagy az esélye annak, hogy egy fiúnál diákévei során tanulmányi nehézségek lépnek fel, mint egy lány esetében. 1992 és 2002 között a középiskolai tudásfelmér? teszteken (különösen az írás esetében) a fiúk és a lányok közötti különbség (utóbbiak javára) drámai mérték? növekedést mutatott. Mindez együtt azt jelenti, hogy a fiúk sokkal kisebb arányban teljesítik tinédzser koruk végére a fels?fokú tanulmányokhoz szükséges kritériumokat, mint a fiatal hölgyek. A n?i hallgatók aránya már ma jelent?sen (6/4) felülmúlja a férfiakét az amerikai egyetemeken és f?iskolákon. S bár e tendencia jelent?sen gyorsul, a tengerentúli média figyelmét mindeddig elkerülte – vitathatatlan társadalmi jelent?sége ellenére. Elvégre a mai egyetemi világ egyik legszemérmesebben ?rzött titka ez: a felvételiztet? intézmények lassan pozitív diszkriminációra (affirmative action) kényszerülnek a fiú jelentkez?k javára. Vagy nagyobb számban fogadják el az egyébként gyengébb középiskolai és felvételi teljesítményt magukkal hozó fiatalemberek jelentkezését, vagy akaratlanul is hozzájárulnak a nemi reprezentáció aránytalanságának növeléséhez a campusokon.

Az 1980-as évek felmérései azt bizonyítják, hogy abban az id?ben a fiúk és a lányok továbbtanulási ambíciói között még nem mutatkozott komoly aránybeli különbség. Ez azt jelenti, hogy a drámai váltás (az egyetemre készül?k aránya a két nem körében ma 62%/54%) alig egy évtized alatt következett be. Bizonyos okok természetesen ismertek: a növekv? számú fekete lakosság körében például a hölgyek kétszer nagyobb arányban folytatnak fels?fokú tanulmányokat, mint a férfiak. Azt, hogy e szakadék a fehér középosztály körében is szélesedett, számos pedagógus a férfiideálok, a fiúpéldaképek változásával magyarázza: a mai legnépszer?bb rapsztárok nem éppen a lexikális kapacitásaik b?vítésére ösztönzik a fiatalembereket. Ehhez kapcsolódik az a feminista teória, mely szerint a nemi arányok a fiatal fiúk mai mindennapi életmódjának köszönhet?en tolódtak el, és a megoldást az jelentené, ha a szellemi tevékenységek terén a fiúgyermekek jobban igyekeznének a lányokra hasonlítani. „Természetes, hogy a fiúk kevesebb jó felvételit írnak, hiszen körükben egyenesen negatív érzések övezik a feladatait eminensen teljesít? diákot” – hangoztatják e logika hívei.

Egy másik – pragmatistának nevezhet? – megközelítés szerint a f? probléma a fels?oktatás napi követelményeinek átalakulását okolja a fiúk gyengébb szerepléséért és kimaradásáért. „Az önismereti szemináriumok, els?sorban pszichológiai érdekl?dést igényl? tárgyak és kiegészít? kurzusok száma olyan mértékben emelkedett meg az elmúlt id?szakban, hogy az ezekben hagyományosan kevesebb affinitással rendelkez? fiúhallgatókat elriasztotta” – állítja Jeffrey Wilhelm, egy, a témával foglalkozó egyetemi tanár.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány