Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Eljapántalanodás
Turning Un-Japanese
By Christian Caryl
Newsweek International, February 13, 2006


Donald Richie már legalább egy fél évszázada él Japánban. Az amerikai származású író, fordító, filmm?vészeti egyetemi oktató idejének nagy részét arra fordította, hogy a nyugatiak el?tt feltárja a japán világ rejtélyeit. Mára azonban els?sorban a japánoknak kell bemutatnia saját kultúrájukat. Nem csoda, hiszen a régi Japán ismertet?jegyei lassan kikopnak a társadalomból.

Nekem is ezt kellett tapasztalnom, mikor 2004-ben családommal ide költöztem. Japánról mindenki azt állította, hogy szivacsként szívja magába a világkultúrát, mégis rendkívül er?sen megtartja tradícióit. Nekem mást kellett itt találnom: a nyugat egy újabb országát, olyan ázsiai országot, ahol nem okozna semmi fennakadást, ha hirtelen Európa t?szomszédságába helyeznék. Annak, aki sokat élt az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában, már nem sok kihívást jelent Japán. A városi élet ugyanazon jegyeivel futunk össze Tokióban nap mint nap: ugyanazok a hirdetések, ugyanazok a szezonális vásárok a boltokban, ugyanazok a hitelkártyák. Bármily meglep?, még a nyelv is ugyanaz: a metróban és az aluljáróban már angolul is megtalálunk mindent.

A másik, ami rögtön felt?nik, az a bevándorlók magas száma. Ez azonban nem csupán a képzetlen munkaer?t jelenti, hanem az üzletvezet?ket is. Egyre több amerikai üzletember kerül japán cégek élére, ami korábban szinte elképzelhetetlen volt.

Arányuk még mindig csekély – alig adják az ország népességének egy százalékát –, mégis, komoly veszélyt jelentenek egy olyan ország társadalmának status quójára, amely mindig is a teljes homogenitás utáni vágyával t?nt ki, s amelyet japán fiatalok egyre markánsabb csoportjai is fel kívánnak borítani. Ilyen például a NEET-ek (not in education, employment and training – oktatáson, munkán és egyéb képzésen kívüliek) közel kétmilliós csoportja, vagy az egyre szaporodó egyéni vállalkozók köre. Mindezek alátámasztják Jeff Kingston, a tokiói Temple University professzorának nemrégiben megjelent Japán csendes átalakulása (Japan’s Quiet Transformation) cím? könyvében foglaltakat. Eszerint a ’90-es évek gazdasági válságától beindult átalakulás az ország gazdaságának hatékonyságát és termelékenységét növeli, miközben aláaknázza a tradicionális társadalmi viselkedésmintákat.

Így minél jobban illeszkedik Japán a globális folyamatok rendszerébe, annál hamarabb és nagyobb mértékben veszíti el különlegességét. Paradox módon pedig éppen az ide érkez? nyugatiak azok, akik azzal próbálkoznak, hogy megmentsék Japánt a lakosság közönyét?l. A sör és a bor elterjedésével például a lassan a tönk szélére kerül? szakéipart éppen a külföldi felvásárlók kezdik kihúzni a csávából. De ami még meghökkent?bb: nemrégiben az alábbi mondattal találkoztam egy napilapban: „Véleményem szerint, ami végleg elveszett – és soha nem térhet már vissza –, az a japánok japánsága: a jómodor, a stílus, a nyelv használata, magának a kultúrának az alapjai.” A szerz? pedig: David Stones, Nagy-Britannia.

A folyamat nem ismeretlen. Számos történész és publicista foglalkozott már azzal, hogy az ország a 19. századi nyitás és a Meidzsi-reformok óta sokat vesztett karakteréb?l. Az utóbbi években tapasztalható változások pedig mind ütemüket, mind társadalmi hátterük szélességét tekintve messze felülmúlják a korábbiakat.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány