Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Amerika rosszul áll
Misfit America
By Paul Starobin
The Atlantic Monthly, January / February 2006


Azon értékek és kulturális jellemvonások közül, amelyek az Egyesült Államokat egykor különlegessé tették, napjainkra több is drámaian erodálódott. Amelyek pedig megmaradtak, egyre ellenszenvesebbek a külvilág szemlél?i számára. Hogyan értékelhetjük e tendenciákat a külpolitika szempontjából? Örök tehertétel-e az amerikai nemzeti karakter a nemzetközi kapcsolatok világára?

A kérdés els?re furcsának t?nhet – léteznek azonban olyan megközelítések, melyek szerint a megkülönböztet? jegyek halványulása akár pozitív hatást is gyakorolhat az Egyesült Államok külkapcsolati rendszerére. Ezek a jellegzetességek ugyanis legalább olyan mértékben nehezítették meg az amerikai diplomácia dolgát az utóbbi évtizedekben, mint amennyi haszon származott bel?lük. Számos teória is állítja: ha egy globális kultúrpólus terjeszkedése lassabb, ha értékei nagyobb mértékben keverednek beszivárgó kultúrákkal, akkor annak külpolitikájában kevesebb szerep jut a durcás, arrogáns habitusnak.

Jelenleg mégsem erre tartunk: bár az amerikai kultúra folyamatosan, számos korábbi megkülönböztet? jellegéb?l veszít, legmakacsabbul ?rzött furcsaságait els?sorban a külvilág felé sugározza.

Az amerikai kiválasztottság ideája és valósága, a tudat, hogy az Egyesült Államok különleges, a Jacksonhoz köthet? populista értékek felemelkedésében gyökeredzik az 1820-as évekt?l. Azon a harcon, amely a cherokee indiánokat és a bostoni bankárvilágot egyszerre kommunikálta ellenségképként – miközben az egyén hozzájárulásának felülmúlhatatlan jelent?ségét hangsúlyozta Amerika felépítésében. Utóbbi a szövetségi államok jó részében az általános politikai filozófia és a polgári önértékelés (a „fenékbe rúgó patriotizmus”) része lett olyan jellegzetességeken keresztül, mint a szabad fegyverviselés joga. Az egyenl? esély és a korlátlan szabadság egyidej? ideája azonban legkés?bb az 1970-es évekt?l erodálódni kezdett: kormányzati intézmények tanulmányai bizonyították, hogy például a családok számára a bevételi ranglétrán való felfelé lépegetés (más szóval a társadalmi mobilitás) immár korántsem olyan könnyen elérhet?, mint korábban volt.

Mára e tendencia odáig csúcsosodott, hogy Kanadában egyenesen könnyebb az ambiciózus törekv? helyzete, mint Amerikában. A jómódú családba született gyermekek el?tt tanulmányi, majd érvényesülésbeli el?nyök széles skálája áll. Az etnikai különbségeket az „olvasztótégely” továbbra is semlegesíteni képes, ám az osztálykülönbségek egyre mélyebb vájatokat képeznek. Hamilton idejéhez köthet?, arisztokratikus berendezkedés van alakulóban, ahol a státus állandó, s védelme prioritást jelent. Mindezt csak fokozza a politikai demokrácia hanyatlása: a nemzetbiztonság nyilvánosság el?li teljes elzárása, Washington megközelíthetetlensége a kisember számára vagy éppen a kongresszus szerepének csökkenése a háborús döntések során.

Nem tegnap indult folyamatokról van szó, a hidegháború azonban mindezt tökéletesen elfedte az amerikaiak és a világ el?tt. A Szovjetunió, Sztálin és a bolsevik ideológia szörny? b?ntettei Amerika pozitív sajátosságait (emberi jogok, személyes szabadság) állították reflektorfénybe a nagy szembenállás idején. Ám a birodalom bukása óta még ezek a vitathatatlan értékek is veszítettek jelent?ségükb?l: ahogyan nem maradt senki, aki az amerikai hatalmat ellen?rzése alatt tartotta volna a továbbiakban. Az elmúlt 20 év nagy tanulsága az Egyesült Államok és a világ számára: egy nemzet lehet hatalmas, és megmaradhat eredeti valójában is, ám a kett? együtt lehetetlen.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány