Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A demokrácia terjesztése
Spreading Democracy
By Eric J. Hobsbawm (University Of London)
Foreign Policy, September/October 2004


Jelenleg azzal vagyunk elfoglalva, milyen konkrét célkit?zésekkel teremthetünk új világrendet, mint a Föld hatalmasai.

Az afganisztáni vagy az iraki háború csupán egyetlen fejezete annak az er?feszítésnek, mely a demokrácia terjesztését tartja hivatásának. Ez az ideológia azonban nemcsak fantasztikus, de rendkívül veszélyes is. A gondolat, hogy a nyugati típusú berendezkedés standarddá válhat a világban, hogy sikeres lehet mindenütt, hogy ez a megfelel? válasz korunk nemzetközi dilemmáira és az út a békéhez, hatalmas tévedés. A demokrácia –helyesen- népszer? dolog a világban. Ám számos más tulajdonsága egyértelm?vé teszi, hogy veszélyes és illuzórikus hinni abban, hogy háborús er?kkel a rendszer mindenütt megvalósítható.

Az elméletet alátámasztó globalizációs trend arra utal, hogy a hétköznapi életben mindenhol egyetlen mintakép érvényesülése várható. Akkor miért ne történhetne ez meg a politikai rendszerrel, intézményekkel is? Azért, mert az elmélet alábecsüli a világ összetettségét.

A Balkánon történtek rámutattak, hogy a z?rzavar és humanitárius katasztrófák sújtotta területek beavatkozást igényelnek, er?s és stabil államok fel?l. Tényleges globális kormányzás hiányában néhány humanitárius támogatja az Egyesült Államok ilyen vonatkozásban is egyedülálló hatalmát. Ám mindig akad, aki gyanakvóan szemléli, amikor katonai er?k kegyeletet követelnek áldozataik számára és ugyanennek az ellenkez?jét a legy?zött gyengével szemben. Egy más szempont pedig talán ennél is fontosabb: az Egyesült Államok kezdett?l fogva a megalománia és a messianizmus kombinációja, melyek forradalmi gyökereib?l erednek. A mai Egyesült Államok meg van gy?z?dve róla szociális rendszerének fens?bbségében és 1989 óta –a történelem legnagyobb birodalmak közti harcának befejezése után- nem látja lehet?ségeinek és jogainak határvonalát. Mint egykor Woodrow Wilson (aki saját idejében bukásra volt ítélve), a mai ideológiák is egy általánosan átvehet? modellr?l szólnak: a törvény, a liberális szabadságjogok, a verseng? magánt?ke és a szabad választások kombinációjáról. Egyszóval: a „free society”-r?l.

Ez az ideológia nem más, mint naiv fütyörészés a sötétben. Bár a nagy hatalommal bíró államok nemzetközi cselekedeteinek elvben lehetnek helyes morális és politikai céljai, ám pusztán a logika nem biztosít univerzális jogokat. Minden állam els?sorban saját nemzeti érdekeit kezeli prioritásként. Ha már hatalommal bírnak, hajlamosak fölmenteni magukat a tudattól, minek köszönhet?en váltak hatalmassá. Mindez pedig fokozottan igaz, ha úgy gondolják, maga Isten is az ? oldalukon áll. A „jó” és „gonosz” hatalmak együtt barbarizálják korunkat. A demokrácia terjesztéséért folytatott kampány nem lehet sikeres. A 20. Század a bizonyíték rá, hogy egyes államok nem képesek saját ízlésük szerint formálni világot természetes történelmi átalakulások nélkül. Nem válthatnak ki szociális, társadalmi átalakulást pusztán az intézmények megreformálásával. Demokratikus nemzetállamok esetében ez nem okoz gondot, ám mindenfajta társadalmi konszenzus hiányában és az egyes emberek szuverenitása nélkül nincs legitimációja, nincs értelme sem a felszíni próbálkozásoknak. Ha a társadalmi konszenzus hiánycikk, a demokrácia bizonytalanságra épül. Erre nem csupán Irak, de akár az Európai Uniós is tökéletes példa. Demokratikus deficittel küzd s parlamentje el?tt nincs jöv?kép, hiszen nem létezik maga az „európai ember” sem. Nem véletlenül maradt 50% alatt a részvétel az európai választásokon az idén. Európa ma egy funkcionális entitás, amely azonban nem bír a lakosság valódi támogatásával.

Kis érdekcsoportok döntéshozatala nagy tömegek fölött nem áll túl távol attól, mintha az lenne a cél, hogy kiiktassuk a demokratikus államberendezkedéseket.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány