Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A gombafelh? veszélye
Mushrooming Crisis
By Steve Forbes
Forbes Magazine, January 9, 2006.


Irán sikerre esélyes atomambíciói jelenthetik a 2006-os esztend? gyújtópontját – immár nem az iraki háború ügye. El?zetesen borítékolható, hogy mindazon diplomáciai kísérletek, amelyek Teherán lebeszélésére irányulnak, kudarcot fognak vallani. Oroszország pedig nem elég hozzá, hogy a kérdést kiszorítsa a nemzetközi napirend els? helyér?l – még ha a Bush-adminisztráció néha hajlandóságot is színlel Moszkva közvetít? szerepének elfogadására az ügyben.

A lehet?ség, hogy Irán atomfegyverhez jut, különösen az iszlám állam nemrég megválasztott elnökének ismeretében, aggasztó. Mahmud Ahmedinezsár ugyanis maga a halálos szemfényvesztés. Vallása legkeményebb irányvonalának megszállottja, hevesen tagadja a Holokauszt megtörténtét és az atlanti országok ócsárolása közepette Európába telepítené az izraeli államot. Igaz, utóbbi kérdés megoldására ”jobb híján” az ország térképr?l való eltörlését is megfelel?nek tartaná.

Az iráni kormányzat 2005. decemberében nagyszabású üzletet kötött Oroszországgal fejlett fegyvertechnológiák (rakétaelhárító illetve bombasemlegesít? rendszerek) megvásárlására. Moszkva abban is segítséget ajánlott Teheránnak, hogy az országot fenyeget? légitámadásokat már jó el?re jelz? m?holdas védelmi rendszert állítson pályára. Irán újfasiszta jelleg? vezetése és annak nukleáris vágyai óriási akadályt jelenthetnek az Egyesült Államok és a nyugati világ számára azon céljuk megvalósításában, amellyel az iszlám fanatizmus további térnyerését kívánják meggátolni. A jelenlegi események éppen a terroristák felbátorításaként hatnak. Olyan er?központ felépülése kezd?dhet a Közel-Keleten, amely átveheti a nyugatbarát Szaúdi-Arábia helyét a térség vezet? hatalmának székében.

Mindezek alapján tényleg csak egy katonai akció marad megoldásként? Igen, hacsak nem er?södik fel valamiféle bels? nyomás Iránban (például a mollahhokkal egyet nem ért? tömegek részér?l), vagy éppen egy olyan új, nemzetközi nyomás, mely az eddigiekkel ellentétben képes letéríteni e teokráciát jelenlegi irányvonaláról. Az Irakban 2004 közepe óta látható gazdasági, infrastrukturális és politikai fejl?dés a jelek szerint nem elég er?teljes példa a környez? országok számára. Az id? pedig vészesen fogy. Ma talán könnyebb a helyzet az atlanti közösség számára, mint az iraki ügy el?tt. Az iráni elnök megszólalásai ugyanis mindenki számára egyértelm?vé teszik, hogy a helyzet sürg?s megoldást kíván.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány