Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A holokauszt kihasználása
Exploiting Genocide
By Brendan O’Neill
The Spectacor, 21 January, 2006


Holokauszttagadás vádjával Ausztriában tavaly novemberben letartóztatták David Irvingt. A brit antiszemita történészt az országban 15 évvel ezel?tt tartott két el?adásán elhangzottak miatt vezették el, melyekben állítólag megkérd?jelezte az auschwitzi gázkamrák létét. Ha a bíróság a vádpontokban elmarasztalja, tíz éves börtönbüntetésre számíthat. Ügye afféle emlékeztet? arra a megvetésre, amiben azokat részesítjük, akik kétségbe vonják a 20. század legnagyobb szörny?ségének megtörténtét. De míg a modern Európa teljes mértékben kiveti magából a holokauszttagadókat, megteremtette az üldözés egy újabb veszélyes formáját: a holokauszt relativizmust. Ma ugyanis egyre több jelenségre alkalmazzák a „H” bet?s szót, a polgárháborúktól kezdve az AIDS terjedéséig bezárólag mindenre.

A holokauszt politikai célokra történ? kihasználása - még ha a párhuzam a legjobb szándéktól is vezérelt - komoly problémákat okozhat. Ugyanis minden nyugati katonai intervenció kapcsán erre hivatkoznak. Így volt ez 90-es évek boszniai és koszovói háború esetén is. A koszovói akcióban szerepet vállaló Németország szociáldemokrata védelmi minisztere, Rudolf Scharping például így nyilatkozott a bombázások el?estéjén: „bizonyítékaink vannak a szisztematikus népirtás tényére, amely arra a szörny? gyakorlatra emlékeztethet bennünket, amit Németország nevében tettek a második világháború els? éveiben”. A nyugati újságírók is több alkalommal igyekeztek „náci típusú etnikai tisztogatásként” feltüntetni a Milosevics-rendszer b?ntetteit. Az 1999. március 29-i Daily Mail címlapján például egy teherautóra zárt gyerekeket ábrázoló fénykép fölött az alábbi szalagcím volt olvasható: „Népirtás el?l menekül?k: a rémült és zavarodott arcok a holokauszt éveit idézik”. E megjegyzések azonban számos zsidó emberben váltanak ki felháborodást. Egy auschwitzi túlél?, Elie Wiesel például így reagál minderre: „A holokauszt feltett szándéka az volt, hogy megsemmisítse az utolsó zsidót is a földön. Valaki komolyan gondolja azt, hogy Milosevics és b?ntársai minden egyes bosnyákot, albánt és muzulmánt el akarnak pusztítani?”

A Hitlerrel való párhuzam az iraki háború legitimációja kapcsán is hallható volt a nyugati vezet?k szájából, és olvasható volt a nyugati újságok hasábjain. Még az id?sebb Bush is úgy utalt Szaddam Husszeinre, mint az újjáéledt Hitlerre. S?t, fia, a jelenlegi elnök egészen addig ment, hogy még Hitlernél is veszélyesebbnek titulálja az iraki diktátort. A Harmadik Birodalomnak azonban a világ számos nagyhatalma fölött sikerült megszereznie az ellen?rzést, célja pedig az európai dominancia megszerzése volt. Ezzel szemben Szaddam Husszein sivatagi állama a világ egyik leggyengébb országa volt, melyet szétzilált a háború, a gazdasági szankciók, és amely a szövetséges tankok bevetésének els? napjaiban összeomlott. Így látható, hogy a náci Németországgal való párhuzamba állításnak csupán egyetlen célja van: eliminálni a kritika lehet?ségét. Ha ugyanis valaki kétségbe vonja az iraki, a koszovói, vagy a boszniai katonai intervenció létalapját, azzal magának a holokausztnak a létét kérd?jelezi meg.

A háború ellen tüntet? civil szervezetek és írók is gyakran a holokauszt vádjával illetik a távoli országok életébe beavatkozó nyugati hatalmakat - els?sorban Amerikát -, ahelyett, hogy racionális érvekkel fordulnának velük szembe. Gondoljunk csak Harold Pinter szavaira, aki szerint „az Egyesült Államok túllépett minden határon… és magatartása csak egyvalamihez hasonlítható: a náci Németországéhoz”. Vagy gondoljunk Corin Redgravere, aki Guantanamo kapcsán azt állította, hogy Bush rosszabb, mint Hitler.

Maga a terror elleni harc kapcsán is a holokauszt vádjával illetik egymást a szembenálló felek. Egyesek szerint az iszlám terroristák tevékenysége jelent holokausztot a zsidók és a keresztények számára, míg mások szerint a következ? holokauszt épp a muzulmánokat fenyegeti.

A legvérlázítóbb mégis az, ahogyan az állatvéd? szervezet, a Peta (People for the Ethical Treatment of Animals) használta fel saját céljaira a holokauszt emlékét, „Holokauszt a tányérodon” címmel indított kampánya alkalmával, mellyel a húsipar embertelenségére kívánták felhívni a figyelmet. „Végs? megaláztatás” címet visel? posztereiken egymás mellett ábrázolták a náci táborokban bebörtönzött gyerekek, és a vágóhídon a kés el?tt álló disznók képét. Ide vezet a holokauszt relativizmus: olyan helyzethez, ahol a zsidókat a disznók mellé állítják, amikor hatmillió zsidó n?, gyerek és férfi lemészárlása és a táplálkozási szükségleteink miatt megölt állatok között állítanak párhuzamot.

A holokauszt sokkal fontosabb annál, minthogy folyamatos morális példálózás tárgyává silányítsuk. Az Irvinghez hasonlók neonáci nézetek nagyon könnyen megcáfolhatók. Nem kell hozzá több, mint egy kis ész, na meg a történelmi tények figyelembe vétele. Társadalmunkat és kultúránkat sokkal inkább a holokauszt relativisták érvei ellen kellene védelmeznünk.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány