Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Góliát, Dávid barátja
David’s Friend Goliath
By Michael Mandelbaum
Foreign Policy, January/February 2006


Mindenki az id?járásról beszél, de senki sem tudja befolyásolni azt, mondta Mark Twain. Ez az állítás azonban épp így áll Amerika világban betöltött szerepével kapcsolatban. Az Egyesült Államok végeláthatatlan viták kereszttüzében áll, melyek többsége dönt? többsége negatív hangvétel?, némelyikük a végletekig ellenséges. Politikusok kijelentései, tüntet?k tömege a világ f?városaiban vagy közvéleménykutatási adatok mind arra engednek következtetni, hogy a világ közvéleménye úgy véli, hogy az Egyesült Államok visszaél hatalmával és veszélyezteti a nemzetközi rendszer stabilitását. Hát persze. Góliátot senki sem szereti. Mindebben azonban csupán az a meglep?, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, mit tett Amerika a múlt Góliátjaival.

Az olyan er?vel rendelkez? szuverén államok, és az olyan veszélyesek, mint amilyennek Amerikát tartják, a történelem folyamán mindig valamilyen hatalmi blokkal találták szemben magukat, melyek célja az egyensúly fenntartása volt. Gondoljunk csak a forradalmi Franciaországra, a két világháború közötti Németországra, vagy a Szovjetunióra. Mindegyik?jük szembetalálta magát egy koalícióval, mely végül romlásba döntötte ?ket. Azonban hasonló ellenpontnak még a jelét sem láthatjuk a mai Egyesült Államok esetében. Az Egyesült Államok globális szerepét kritizáló hangok nem párosulnak konkrét, hatékony hatalmi eszközökkel, melyek kihívást jelentenének Washington számára, melyek az oly bírált világrend megváltoztatásáért szállnának síkra. Ezen nyilatkozatok és a valóság között tátongó szakadék a 21. század nemzetközi politikájának egyik felt?n? jelensége, melynek megléte kétféleképpen is magyarázható. Egyrészt az Amerika ellen felhozott vádak nem állják meg a helyüket. Az Egyesült Államok nem veszélyeztet más államokat, és nem cselekszik mások érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyása nélkül. Másodsorban pedig, nem hogy nem fenyegeti a világ többi országát, de az Egyesült Államok éppen hogy pozitív szerepet tölt be a nemzetközi rendszerben. Ezt pedig a legtöbb ország kormányzati hivatalaiban nagyon is jól tudják, csak éppen nyomós érvük van az ellen, hogy ezt explicit módon ki is fejezzék.


A jóságos hegemón


Az Amerikát ér? vádakban leggyakrabban a „birodalmi” jelenséggel kapcsolatos általános ellenszenv érhet? tetten. Azonban a korábbi birodalmakkal ellentétben az Egyesült Államok sem közvetlen, sem közvetett módon nem tartja és nem is kívánja ellen?rzés alatt tartani más társadalmak politikai vagy gazdasági rendszereit. Igaz, a hidegháború után sor került olyan katonai akciókra, mint a szomáliai, a haiti, a boszniai, a koszovói, az afganisztáni vagy az iraki. Ezek azonban csak kivételek, melyek er?sítik a szabályt.

Ezen beavatkozások száma nagyon csekély, de ami még fontosabb – Irak kivételével – egyik?jük sem bír gazdasági vagy stratégiai jelent?sséggel. Ezen országok amerikai igazgatás alá kerülése csupán a katonai akció egy mellékterméke, mely katonai akcióra teljesen más okokból került sor, mint a korábbi birodalmak esetében. Hogy mik ezek? A szomáliaiak felszabadítása az elnyomás alól, a boszniai etnikai tisztogatás megállítása, a diktátor eltávolítása Irak élér?l. Az Egyesült Államok célja minden esetben az volt, hogy megteremtse a stabil, hatékony kormányzás feltételeit, majd távozzon, amint lehet. S?t, szemben a korábbi hódítókkal, Washington megosztotta szövetségeseivel az ellen?rzött terület feletti hatalmat.

A Bush-adminisztráció újdonsága a korábbikhoz képest a megel?z? háború (preemptive war) doktrínájának bevezetése, mely el?ször Irak kapcsán került alkalmazásra. Ennek értelmében az Egyesült Államok nem egy valós, megtörtént agresszióra – vagy annak közvetlen kilátásba helyezésére – reagál, hanem egy jöv?ben valamikor bekövetkez?nek vélt támadásra. A doktrína Irak esetében m?ködött, a jelenlegi potenciális célpontok – Észak-Korea vagy Irán – esetében azonban már jóval nehezebben kivitelezhet? (Észak-Korea jóval keményebben felfegyverzett, Irán pedig nemzetközileg jóval kevésbé elszigeteltebb, mint Irán).


Az elérhet? Amerika


Legtöbbször az iraki háborút szokták kiemelni, mint az amerikai unilateralizmus legeklatánsabb példáját. Bármily helytállónak is t?nik ez a jelz? Irakkal kapcsolatban (pedig valójában más államok is részt vettek az akcióban), mégsem alkalmazható az amerikai külpolitika egészére nézve. Az amerikai politikai rendszer ugyanis fragmentált, azaz számos csatlakozási ponton kapcsolódni lehet hozzá. Ilyen a Szenátus, minisztériumok, vagy a különféle think-tankek, melyek s?r? hálózatuknak köszönhet?en a külpolitikai alternatívák szinte teljes spektrumát lefedik (még a kormány által népirtással megvádolt Szudán is 530 ezer dolláros szerz?dést írt alá az egyik washingtoni lobbi-csoporttal, hogy javítsa megítélését a f?városban). A rendszer nyitottságának köszönhet?en tehát informális úton minden egyes országnak megvan a lehet?sége, hogy valamilyen mértékben hatással lehessen az amerikai külpolitikára.


A világkormány


Az Egyesült Államok komoly szerepet vállal az emberek sorsának jobbá tételében. S?t, globális szerepvállalásában számos esetben a nemzeti kormányokra emlékeztet? jelek is felfedezhet?k. Így például az amerikai hader? kiemelked? szerepet vállal a világrend fenntartásában. Az Európában és Kelet-Ázsiában állomásozó csapatok - melyek létszáma eléri a 185 ezer f?t - szavatolják a térség kormányai közötti békét, elejét veszik a fegyverkezési verseny eszkalálódásának és egy fegyveres konfliktus kitörésének. Nyugat-Európában például lehet?vé teszik, hogy a kormányoknak ne kelljen folyamatosan fegyverkezniük Oroszország árnyékában, míg Moszkva számára biztosítékot nyújtanak, hogy ne kelljen tartani a múlt században oly sokszor tapasztalt fenyegetést?l, a német agressziótól. A japánt védelmez? Amerikai-Japán Biztonsági Szerz?dés is hasonlóképpen szavatolja a szigetország szomszédjainak biztonságát. Emellett az amerikai titkosszolgálat az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáért is síkra száll, fellépve ezzel a jelenlegi világrendet fenyeget? legnagyobb veszéllyel, a tömegpusztító fegyverek proliferációjával szemben. Igaz, a világ országai sokszor nem értenek egyet ennek eszközeivel, azonban az akciók célját egyik?jük sem kérd?jelezi meg.

De Amerika a nemzetközi kereskedelem és a világgazdaság békéjének is fontos letéteményese. A Haditengerészet hajói a Csendes-óceán és az Atlanti óceán vizein cirkálva felügyelik a világ legforgalmasabb kereskedelmi útjainak biztonságát. Amerika szolgáltatja a dollárt is, a világkereskedelem els?számú fizet?eszközét is. Nem szabad elfeledkeznünk a rendkívüli amerikai hazai keresletr?l sem – az Egyesült Államok a világ legnagyobb fogyasztója. Emellett a Nemzetközi Valutaalapon (IMF) keresztül egyes, nemzeti bankoknak tulajdonított feladatokat is ellát a nemzetközi porondon. A törzst?kéb?l kivett legnagyobb részesedéséb?l kifolyólag leginkább az Egyesült Államok számlájára írható a latin-amerikai és az ázsiai államoknak az alapon keresztül történ? gazdasági kisegítése az elmúlt évtizedekben.

Az Egyesült Államok hadi potenciálja és diplomáciája a világgazdaság számára nélkülözhetetlen k?olaj megfelel? szint? globális kínálatát is biztosítja, éppúgy, mint ahogyan azt a nemzeti kormányok teszik a fennhatóságuk alá tartozó területeken a víz- és áramszolgáltatás terén. Baráti kapcsolatokat létesített, és egyes esetekben szoros katonai együttm?ködést hozott létre a k?olajtermel? országokkal, és katonai védelem alá vette Szaúd-Arábiát, a világ els?számú olajexport?rét. A két ország társadalmi, kulturális és politikai berendezkedése között feszül? komoly ellentétek ellenére Szaúd-Arábia és Amerika olyan partneri viszony kialakítására volt képes a 20. század folyamán, amely lehet?vé tette a világgazdaság számára nélkülözhetetlen er?forrás piacának ellen?rzését.

Félreértés ne essék, az Egyesült Államoknak nem célja, hogy világkormányzati szerepet töltsön be. Szolgálatai a hidegháborús szembenállás éveib?l erednek, melyeket az azt követ? korszakra átmentett, megreformálta, és egyes esetekben tovább is fejlesztette ?ket. Még az Amerikaiak sem tekintenek úgy országukra, mint egy világkormányra. Sokkal inkább nemzeti érdekeikhez illeszked? politikát folytatnak, amely éppenséggel más országok érdekeit is szolgálja. Az Egyesült Államok globális szerepének alternatívája pedig nem egy jobban m?köd? világrend irányába mutat, hanem épp ellenkez?leg, egy sokkal veszélyesebb, gazdaságilag kevésbé dinamikus világ felé.


Az elkerülhetetlen hálátlanság


Több hála azonban a kés?bbiekben sem várható a világ országaitól. Még ha egyesek el is ismerik Amerika jótéteményeit, a többiek – els?sorban a demokráciák – továbbra is az Amerika-ellenesség talaján maradnak. Ez nem meglep?, és nem is kell megkívánni t?lük. Az Amerika-ellenesség ugyanis komoly politikai t?két hoz a konyhára. Gondoljunk csak a 2002-es németországi szövetségi választásokra, ahol Gerhard Schröder kampánytémává tette az iraki háború ellenzését. Mindennek ellenére a világ kormányainak vezet?i beismerik az amerikai szerepvállalás jótékony voltát. Ha tarthatnánk egy titkos szavazást, biztos, hogy szinte mindegyikük a jelenlegi rendszer fenntartása mellett voksolna. Ez azonban mind nem lényeges, ugyanis az Egyesült Államok mindaddig be fogja tölteni világkormányzati szerepét, míg azt az ország közvéleménye, a diplomáciai testülete támogatja, amíg elviselhet?k az aktív globális szerepvállalás költségei. Így nem Kína felemelkedése veszélyezteti az amerikai vezet? szerepet a világban, hanem sokkal inkább a hazai porondon egyre növekv? nyomás a szociális elosztórendszer, illetve az egészségügy reformja irányában.

A világ országainak az amerikai globális vezet? szerephez való 21. századi további hozzáállása kapcsán három dolog bizton állítható: továbbra sem fognak fizetni érte, továbbra is kritizálni fogják, de leginkább hiányolni fogják, ha már nem lesz.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány