Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Második szándék
Second Thoughts
By George Wehrfritz
Newsweek International, November 28, 2005


Az acéltermelés a gazdasági fejlettség els?számú mutatója. Legalábbis így vélte a kínai kommunista párt elnöke, Mao Ce-tung, 1958-ban, a „nagy ugrás” nevet visel? gazdasági program beindításakor. Az acéltermelés pár év alatti megduplázása érdekében a földekr?l a gyárakba terelték a munkásokat, minden mozdítható acél és vaseszközt beolvasztottak (az így keletkezett élelmiszerhiány pedig milliók vesztét okozta).

Napjaink Kínájában az acélipar hasonló mérték? felfutásának lehetünk szemtanúi. Világels?, 350 millió tonnát elér? kibocsátásával már teljes mértékben képes kielégíteni a hazai kereslet kívánalmait. S?t a kapacitások növelésével újabb 100 millió tonna acél hagyja el a kínai gyárakat évente, melynek köszönhet?en Kína nettó export?rré lett - meghökkent? tény egy a történelem legnagyobb mérték? építkezési lázában ég? ország esetében. Kína egyszer?en túl sok vasat termel. Ez a megállapítás azonban nemcsak az acéliparra, hanem a gazdaság többi szektorára is érvényes. Túl sok alumínium, cement és pamut hagyja el a kínai üzemeket, de ugyanez tapasztalható a pólók, a mobiltelefonok és az autók gyártása terén is.

A befektetések túlságosan megszaladó mértéke – a szükségtelen újabb gyárak, irodaházak és raktárak létesítése – a lanyhuló fogyasztói kereslettel párosulva kikezdhetik Kína leny?göz? makroökonómiai mutatóit. Az ország 2005-ös GDP növekményét továbbra is 9,4 százalékra várják, azonban egyes közgazdászok komoly problémákat látnak megbújni a háttérben. Úgy vélik, hogy az export és az újabb befektetések rendkívüli volumene már nem tartható fenn a kés?bbiekben, nem szolgálhatnak a gazdasági fejl?dés motorjául. Ha mindez igaz, akkor elkerülhetetlen, hogy a kínai gazdaság masszív b?vülése ne veszítsen lendületéb?l. Jim Walker, a CLSA befektetési bank vezet? közgazdásza szerint az ország GDP-növekménye 2006-ban 5 százalékra, 2007-ben pedig GDP 3 százalékra eshet vissza. Mivel magyarázza mindezt? Egyre nagyobb termelési költségek, sz?kül? árrés, növekv? verseny a gazdaság minden egyes területén. „Kína virága, mint a befektet?k mekkája, kezd hervadozni” – mondja a Harward Business School professzora, Michael Porter.

A kínai befektetések hátulüt?it azonban nemcsak az elemz?k, hanem a már a befektet?k –f?leg a multinacionális vállalatok - is kezdik észlelni. Az alacsony hozzáadott értékkel bíró játékokat, sportfelszereléseket el?állító cégek egyre kisebb profitot tehetnek zsebre, míg a magas hozzáadott értékkel bíró technológiai ipar szerepl?it a kínai jogrendszer fejletlensége, a szellemi alkotások jogának szabályozatlansága, a szellemi tulajdonjogok folyamatos sárba tiprása aggasztja.

Legjobban az autóiparban érhet? tetten, hogy a túltermelés, a növekv? verseny és a zuhanó árak hogyan préselnek össze mindenkit a kínai piacon. Kínát mindenki az autóipar megment?jeként aposztrofálta, azonban a kereslet mégsem mutatkozik oly mérték?nek, mint azt korábban jósolták. A kínai Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottság rámutatott, hogy az ország jelenleg 8 millió autót képes el?állítani évente, azonban csupán 5 millió talál gazdára a piacokon. Azonban, maoi id?ket idézve, autógyártók százai özönlöttek a Mandzsúria és a Mekong folyama közötti vidékre, így ha a kormányzat nem lép közbe, 2010-re az üzemek kapacitása akár az évi 20 milliós szintet is elérheti. Ez pedig csak még hevesebbé tenné az amúgy is elharapódzni látszó árversenyt, mely rendkívül kedvez? a fogyasztók számára, azonban végzetes a gyártókra nézve. A Volkswagen 50 százalékos kínai piaci részesedése 10 százalék körülire esett vissza, augusztusban pedig a kereslet ösztönzése céljából a cég 14 százalékkal volt kénytelen visszavágni árait.

Kína kezdi tehát elveszteni vonzerejét az amerikai, európai, koreai, tajvani és japán vállalatok szemében. Sokan más, olcsóbb ázsiai országokat választanak befektetéseik célpontjául. Japánban például kezd a „China-plus-one” stratégia – egy kínai telephely valamint egy másik ázsiai országban felhúzott összeszerel?-üzem létesítésének programja – egyre elfogadottabbá válni. A „plus-one” pedig els?sorban Vietnám. De ugyanez vonatkozik az 1989-es Tianenman téri lázadás után az országba özönl? tajvani, valamint az amerikai és európai befektetésekre is. A tajvani motorkerékpár-gyártó vállalat, a Kymeco, például Kínában és Indiában is rendelkezik összeszerel? üzemekkel, de a következ? telephelyét már Vietnámban kívánja felhúzni, míg riválisa, a San Yang Indonézia felé kacsintgat. A tajpeji székhely?, állami alapítású Chung Hau Gazdasági Kutatóintézet nemrégiben megjelent tanulmánya szerint a tajvani cégek kínai befektetései 2005 januárja és augusztusa között az el?z? évihez képest 18 százalékkal, 3, 59 milliárd dollárra estek vissza. „A vállalatok inkább diverzifikálni kívánnak” – véli az intézet vezet?je, Csen Tain-jy.

Kína továbbra is jóval több t?két vonz magához, mint India, vagy a többi fejl?d? ország – havi 5 milliárd dollárt az elmúlt évek folyamán –, ez a tendencia azonban az elkövetkezend? években várhatóan gyengülni fog, míg a többi ázsiai országba irányuló külföldi m?köd?t?ke-beáramlás rohamos ütemben fog növekedni. Kína továbbra is egy kulcsfontosságú ország a világ befektet?inek szemében. Azonban már nem az egyetlen, az üdvözít?.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány