Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Izgalmas id?ket élünk
Exciting Times
Economist, January 7, 2006


Izgalommal teli várakozás járja át a Westminster leveg?jét, amint a képvisel?k lassan újból elfoglalják helyüket a parlamentben a karácsonyi vakáció után. Visszatért a padok közé a bizonytalanság. Az érzés, amely legalább egy évtizedre elt?nt a brit politikai életb?l. Ez részben annak köszönhet?, hogy David Cameron vezetése alatt a Konzervatív Párt felocsúdni látszik Csipkerózsika-álmából. Az új pártelnök és csapata a párt radikális megreformálását t?zte zászlajára, melynek köszönhet?en esélyessé léphetnek el? a következ? választásokon. Cameron tudja, hogy sok ideje van még a részletes program kidolgozására, azonban annál kevesebb arra, hogy megszerezze az el nem kötelezett szavazók szimpátiáját. Ezért is nyerte meg a toryk számára, és állította csatasorba a globális szegénység felszámolására indított harc tanácsadójaként Bob Geldonfot, a békeharcos popénekest. Er?feszítéseit a legutóbbi közvéleménykutatási eredmények is igazolták, melyek a toryk szerény el?nyét mutatják a Munkáspárttal szemben. Ha Cameron meg tudja gy?zni a lakosságot és a pártot potenciális gy?zelmi esélyeir?l, akkor azután már azt tehet, amit akar. De a párt számára Cameron megjelenésének legnagyobb hozadéka mégis az, hogy az új elnök ismét felszínre hozta a konzervatívokban sokáig mélyen megbújni látszó hatalom utáni vágyat.

Cameron felt?nése azonban a másik két nagy pártot sem hagyta érintetlenül. A liberális demokrata képvisel?k – akik féltik széküket a meger?söd? toryktól – már nem hajlandóak elviselni Charles Kennedy tehetetlen viselkedését a párt élén. Kennedy csak abban reménykedhet, hogy a pártnak nem sikerül megfelel? utódot találnia, ami megmenthetné elnöki posztját. A miniszterelnök, Tony Blair lehet?ségei viszont ennél jóval szerteágazóbbak, azonban David Cameron felfutása az ? jöv?jére is nagy hatással van. Blair ugyanis egy mélyen ellentmondásos helyzetben találta magát. Egyrészr?l tele van energiával, és meg van gy?z?dve arról, hogy az általa felvázolt szociális reformtervezet az egyetlen, amely sikert hozhat, míg másrészr?l el kell fogadnia, hogy a hatalom egyre inkább kicsúszik kezei közül. A parlamenti frakció egyre többször lázadozik Blair ellen. Még a magukat a New Labour modernizálás párti tagjainak tartó képvisel?k is azt fontolgatják, hogyan fogják a parlamentben a következ? hónapban útját állni a miniszterelnök oktatási reformjavaslatának, hacsak az nem hajlik meg akaratuk el?tt. De az egészségügyi reformcsomag végrehajtásának lassítása is követeléseik között szerepel. Álláspontjuk érthet? lenne, ha Gordon Brown el?tt egyengetnék ezzel a Downing Street 10. felé vezet? utat, azonban a kincstár jelenlegi ?re nem áll mögöttük, s?t egyesek még Brown jelölését is kétségbe vonják. A hagyományos westminsteri er?viszonyok esetén Blairnek egyszer? opciók közül kellene választania: vagy rossz szájízzel, de végül is enged a „lázadók” követeléseinek, vagy vállalja a biztos leszavazást. Azonban Cameron a sarkalatos oktatási törvényjavaslat konzervatív támogatásáról biztosította a miniszterelnököt mindaddig, amíg a tervezet továbbra is megtartja a szakiskoláknak biztosított széles kör? autonómiáról szóló passzusokat. Ezzel Blair el?tt megnyílt egy harmadik döntési lehet?ség is, amivel egyrészt letörheti a bels? ellenzék szarvát, másrészt azonban el kell fogadnia, hogy a toryknak köszönheti a törvény keresztülvitelét.

Hacsak a munkásparti frakción belüli ellenzék nem számolja fel saját magát (amit nem lehet teljességgel kizárni), akármelyik megoldást is választja, a miniszterelnök egyre fakóbb hatalma még tovább gyengülhet. Tisztában kell lenni azzal, hogyha száz munkáspárti képvisel? a kormány javaslata ellen szavaz, akkor helyzete tarthatatlanná válik. Pedig Blair még legalább másfél évig miniszterelnök szeretne maradni. Margaret Thatcher szomorú példájából okulva ? akkor szeretne visszavonulni, amikor saját meggy?z?déséb?l dönt úgy, hogy távozik. Ezt pedig akkor akarja, amikor az általa keresztülvitt szociális reformok elkezdik érzékeltetni hatásukat, és amikor a brit csapatok végre megkezdhetik kivonulásukat a többé-kevésbé stabilizált Irakból. A pártot pedig olyan állapotban szeretné átadni Gordon Brownnak, hogy jó esélyekkel indulhassanak az újabb, a soron következ? negyedik választási gy?zelem felé.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány