Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Szolidaritás-biztosíték
La caution du coeur
Jacques Attali
L’Express International, 1-7 Décembre 2005


T?zvész, felkelés, fagyhalál. Az utóbbi hónapok legtragikusabb eseményeinek áldozatait egy borzalmas szál köti össze: a lakások elégtelensége, aminek köszönhet?en nincs mindenkinek fedél a feje fölött, így beilleszkedni is képtelenek. Tény, hogy a hajlék és a szegénység közt van, és egyre inkább van szoros kapcsolat: aki nagyon szegény, nincs hol laknia, és aki hajléktalan, nem kap munkát. Utcáinkon gyakori az olyan hajléktalan, aki bizonyos területe(ke)n szakavatott, több gyermeke kíséri keserves útján, amelyre oly módon tévedt, hogy elvesztette állását és lakását. Fizetés nélkül lehetetlen bármely bérbeadót is meggy?zni arról, hogy írjon alá egy bérleti szerz?dést; enélkül pedig munkaszerz?dést sem kapni. Jöv?jük egyetlen biztos pontja az utca. Az utcák labirintusából való kiúthoz módosítani kellene a bérl?k fizet?képességéhez való hozzáállást. Tulajdonképpen egy bizonyos hitelre lenne szükség. Ha kezdetben a munkanélküli bérl? számára megteremtenénk a megfelel? feltételeket, hamarosan valóban fizet?képes lehetne. Ehhez nem munkanélküli segélyre, hanem egy gyökeresebb reformra lenne szükség, amellyel a legszegényebbeknek egyfajta biztosítékot adnánk.

Fontos megemlíteni egy igen nagylelk? segélyt Franciaországban, a „szolidaritás-menzákat”, vagyis az ingyenkonyhák hálózatát, amely 1985 óta létezik. Ezekben a vendégl?kben csupán jelképes összegért fogyaszthatnak ebédet és vacsorát a téli hónapokban a rászorulók. Ha egy ilyen hálózat létrejöhetett, reális lehet akár egy „szolidaritás-biztosíték” is, amely arról szólna, hogy ha valakinek van rá lehet?sége és ideje, kezességet vállalna egy hajléktalanért, hogy ki tudjon bérelni egy nagyon szerény hajlékot arra az id?re, amíg visszanyeri fizet?képességét. Képzeljük csak el, ha ez m?ködne, és a franciák milliói magukra vállalnának ilyet, igencsak javulna a szegények helyzete. Kezességet vállalhatna akár az állam is, vagy a helyi önkormányzatok, de kockázatos volna ebb?l állandó jogot formálni. A „szolidaritás-biztosíték” csupán egy ideiglenes módszer kell, hogy legyen, hogy az embereket újfent lóra segíthessük, hogy találjanak állást, és fizethessék a lakbért.

A mai piacgazdaságban társadalmunk súlyos bizalomhiányban szenved: csak a devizákban, a szerz?désekben és a birtoklevelekben hiszünk, egymás szavában már kevésbé. A szolidaritás-biztosíték mindent megváltoztatna: a megfizethet? lakásokra való kereslet n?ne, így többet is építenénk bel?lük, és mindez új munkahelyeket is teremthetne. Ha ily módon elég sokan vállalnánk kezességet egy-egy hajléktalanért, nem volna olyan hideg telünk.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány