Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az elfelejtett páros
Le couple oublié
Jacques Attali
L’Express International, 24-30 Novembre 2005


A Világkereskedelmi Szervezet (WTO/OMC) december 13-18-ig tartó hongkongi csúcstalálkozóján sok minden kiderül a világ geopolitikai helyzetér?l: az Egyesült Államok Ázsiával és Latin-Amerikával Európa és Afrika ellen fordulnak. Elvben ez a találkozó a 2001 óta folyó tárgyalások végére tesz pontot, el?nyben részesítve azokat az exportokat, amelyekt?l a termel?k foglalkoztatása és a fogyasztók vásárlóképessége függ. Csakhogy gy?lésr?l gy?lésre (Doha, Cancun, Genf) nem született egyesség. Ennek több oka is van. Egyrészt elég összetett tárgyalásról van szó: össze kell hasonlítani a vámtarifákat, a védelmi rendszereket, a kvótákat, a kereskedelmi vállalatok támogatásait, az eltartási segélyrendszert és a kivitel pénzbeli támogatásait. Másrészt az OMC egy igen nehéz bürokrácia, melynek igazgatója, a francia Pascal Lamy csak csekély hatalommal bír a 149 tagországgal szemben, pedig a vélemények egyezése elengedhetetlen. De leginkább a különböz? országok taktikájában rejlik a dolog összetettsége. Az Egyesült Államok, amely vámjoggal szinte már nem is bír, a déli államoktól kéri a övék csökkentését, hogy a szolgáltatásaik exportjai által finanszírozni tudják azon ipari termékek importjait, melyeket az alacsonyabb munkabér? zónákban gyártanak.

A legel?rehaladottabb déli államok (G-20), mint Brazília, Argentína és India, mez?gazdasági termékeikkel a világ piacaihoz kérnek belép?jegyet, cserébe megnyitják saját piacaikat az északról jöv? ipari termékeknek és szolgáltatásoknak. Az Egyesült Államok kész erre, mivel mez?gazdaságuk versenyképes, de Európa már nem annyira, amely inkább meg szeretné védeni e téren szerzett ismereteit, minthogy az új ipari vagy technológiai piac hódításához fogjon. Ha pontosabbak akarunk lenni, a G-20 csak akkor csökkentené 50%-al a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó jogait, ha Európa legalább ennyivel csökkentené a mez?gazdaságra vonatkozókat. Márpedig Európa 35%-al többet nem enged, és Franciaország úgy látja, így a bizottság túllépi mandátumát a mértéktelen koncessziókkal.

Miközben a nemzetközi tárgyalások folynak, az Egyesült Államok teljes er?vel ír alá kölcsönös szerz?déseket az összes érdekelt partnerrel: Latin-Amerikával, Közép-Kelettel és Közép-Ázsiával. Így a tárgyalások els? áldozatai a legszegényebbek, vagyis f?leg az afrikai nemzetek lesznek (G-33), és mivel az OMC nem foglalkozik sem a fejl?dés segítésével, sem az adóssággal, sem a nyersanyag áraival, sem a technológiák áramlásával, ezeknek az országoknak nem áll módjukban hasznossá tenni magukat a tárgyalásokon, és megmaradnak az európai többlet-termelés, a nagy ázsiai országok ipari termékei, és az amerikai szolgáltatások lefolyóinak. A mozgásban lév? világ ezen játékában Európa és Afrika hamar elfelejtett páros lesz.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány