Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Gyerekek a harctéren
The Warrior Children
By Caroline Moorehead
The New York Review of Books, December 1, 2005


Cornelio Sommeruga, a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke a 90-es évek elején beszélt el?ször a szervezet megfigyel?i által tapasztalt új típusú harcmodorról, mely nincs tekintettel a háborús jogra, a vöröskereszt emblémájára, nincs egyértelm? parancs az elöljáróktól, és melynek els?dlegesen a portyázó bandák által lemészárolt civil lakosság esik áldozatul, és nem az ellenséges katona. E szavak után láttak napvilágot az els? hírek Ruandából, ahol szomszédok mészárolták egymást, Srebrenyicából, ahol nyolcezer muzulmán férfit vezettek el az ENSZ békefenntartói felügyelete alatt, vagy Sierra Leonéból, ahol lázadó fegyveres csoportok a kormányhoz h?ségesnek vélt falvak lakosságát csonkították meg. Ezen új típusú konfliktusokban minden szörny?ség megtörtént, a csecsem?k, az öregek, a holttestek, az él?állatok, az otthonok mind a szembenálló felek eszköztárának szerves részét képezték.

Mind a mai napig vannak olyanok, akik Hitler, Sztálin és Pol Pot rémtetteit elismerve kételkednek az új típusú barbárság meglétével kapcsolatban, azonban a tények attól még nem változnak. Köztudott, hogy míg az els? világháború során csupán minden tizedik áldozat volt civil, addig napjaink fegyveres konfliktusaiban ez az arány megfordult. Minden tíz áldozatból legalább kilenc civil, jelent?s hányaduk pedig gyerek. Az azonban már kevésbé ismert, hogy egyre több esetben a gyilkosok maguk sem töltötték be a tizennégy évet. P. W. Singer Gyerekek a háborúban cím? tanulmánya rámutat, hogy a napjainkban dúló ötven körüli fegyveres konfliktus három negyedében harcolnak gyerekek is, akik közül sokan még hat évesek sem múltak el. Sierra Leonéban például a Forradalmi Egységfront harcosainak 80 százaléka hat és tizennégy év közötti. Híradások szerint mintegy húszezer gyerek harcolt az elhúzódó libériai polgárháborúkban, de számos gyerek fogott fegyvert a ruandai mészárlások alkalmával is.

E gyerekek azonban nem sokban hasonlítanak a mindennapi, átlagos társaikhoz. Az árvaházakból, menekülttáborokból, vagy éhség, szegénység, járványok, betegségek és háborúk sújtotta övezetekb?l toborzott fiatalokból könnyen gyúrható jó katona. Kiképzésük gyors és olcsó, óriási tömegben állnak a lázadók rendelkezésére, könny? ?ket kiszakítani környezetükb?l, de ami talán a legfontosabb, a fiatalkor traumái következtében már eleve készek arra, hogy rémtetteket kövessenek el.


E szomorú jelenség mögött több tényez? húzódik meg. Egyrészt a gátlástalan regionális hadurak egyre növekv? hatalma, akik a bukott államok központi kormányzatának gyengesége folytán fellép? territoriális hatalmi ?rt töltik be. ?k azonban sokkal inkább a gyémántbányák vagy mákmez?k fölött kívánják biztosítani befolyásukat, amelyb?l befolyó jövedelmet katonai céljaik finanszírozására fordítanak. A gyerekek hadba állítását megkönnyít? másik tényez? a könnyen beszerezhet?, olcsó kézifegyverek, aknák, gránátok, gépfegyverek garmadája, melyek piaca a hidegháború utolsó éveiben rendkívüli mértékben megélénkült. Már nem kell dúsgazdagnak és er?snek lenni ahhoz, hogy egy Kalasnyikov lóghasson valakinek az oldalán. A fegyver alig nyom többet, mint egy kisebb kutya, de ami még fontosabb, Afrika egyes részein egy csirke áráért beszerezhet?. Így fegyveres gyerekek maroknyi csoportja akkora t?zer?t képvisel, mint az egész napóleoni tüzérség.

A társadalmi következmények pedig túlmutatnak a harcokban közvetlenül részt vev? 300 ezer gyerek problémáján. Nem csupán arról van szó, hogy gyerekekkel könnyebben lehet háborút kirobbantani, és nehezebben lehet véget venni annak (hiszen a látszólag vert hadurak könnyen gondoskodhatnak az utánpótlásról), mely a korábbiaknál több áldozatot követel, hanem arról is, hogy így egy olyan brutalizált és elhidegült generáció n? föl, amelyik nem ismer mást, csak az er?szakot.

E problémának nem csak erkölcsi felel?sségérzetet kellene keltenie a nyugatban, de a megoldás a fejlett világ érdekeit is szolgálná. A gyerekekb?l toborzott hadseregek ugyanis komoly bázist jelenthetnek a terrorszervezetek számára, akik könnyen találhatnak öngyilkos merényletek elkövetésére kész alanyokat közöttük. Hiszen, mint ahogyan azt Fadl Abu Hein, gázai professzor mondta, „a mártírság egy komoly érték lett gyermekink számára.”

A gyerekek hadba állítását már számos nemzetközi szerz?dés és jegyz?könyv tiltja, a probléma azonban ezek gyakorlati alkalmazásával, a szankciók életbe léptetésével van. Addig azonban nem sok el?relépés várható az ügyben, amíg a brit és az amerikai kormányzat azon vitatkozik, hogy tizennyolc év fölött lehet e még gyermekkorról beszélni.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány