Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Hitalapú jöv?képünk
Our Faith-Based Future
By Clive Crook
The Atlantic Monthly, December 2005


Egyszer rég a demokraták voltak a grandiózus költekez?k, s a republikánusok a fiskális konzervatívok. Mindez nem tegnap volt: a jobboldali Ronald Reagan már az 1980-as években védelmi kiadásai és adócsökkentései eredményezte deficittel birkózott, majd a déli liberális Bill Clinton állította vissza a költségvetési többletet 1990 után. A kérdés az, vajon meddig marad fönn ez a fordított világ?

Tény: a Republikánus Párt napjainkban a ”nagy állam koncepció” koronázatlan királya. Nem csupán adócsökkentésekkel, de túlköltekezéssel, a költségvetés kiszolgáltatottságának, hitelszükségletének drámai növelésével is sokat tett e címért. A Fehér Ház ráadásul még önmagában is rendkívül költségigényes stratégiai hibáinak – így a Katrina hurrikán elégtelen kezelésének – a kármentését is átgondolatlan pénzömlesztéssel próbálja megoldani. A kongresszusi republikánusok között már jó ideje a gyengélkedés panaszai hallhatóak – ám az elnöki adminisztráció, egyel?re, elfojtja a hangjukat.

A 2005-ös év elején mindezt még azzal magyarázták, hogy ha jól alakulnak a dolgok, a deficit pár év alatt különösebb nehézségek nélkül úgyis visszaáll a normális szintre. Ami talán igazolódhatott is volna, ha nem jön közbe Katrina és Rita válságkezelésének feneketlen kútja, valamint Irak elhúzódása, s ha mindemellett még a Bush-kormány legtöbb adócsökkentését is rövidtávon visszavonják. Ha a demográfiai nyomás nem kényszeríti lassan a kormányzatot a társadalombiztosítás és az egészségügy költséges reformjaira. S akkor még nem is beszéltünk a közeljöv? hasonló, esetlegesen jelentkez? problémáiról (a tudomány ugyanis a hurrikánokhoz hasonló katasztrófák számának növekedését várja).

Ám az adminisztráció továbbra sem aggodalmaskodik. A túlburjánzó hiány lassan, de biztosan elfogadottá vált köreikben. Mindez nem jelent problémát, hiszen a külföldi befektet?k éppen a magas nyereség miatt imádják az országot – hangzik az érvelés. Globális a bizalom Amerika irányába, a kormányzat félelem nélkül veheti igénybe a hiteleket. Lehetséges a nagyobb költekezés, a kevesebb adózás is. Olyan koncepció ez, amellyel sok tekintetben nehéz vitába szállni. Az elmúlt évtizedben a külföldi befektet?k valóban szívesen hozták a pénzüket az Egyesült Államokba: itt nagyobb gazdasági növekedést, jobb megtérülést láttak, mint bárhol a világon. A deficit finanszírozása rajtuk keresztül nem jelentett gondot. Amerika abban az egyedülálló helyzetbe került, hogy annyi kölcsönt vehet igénybe, amennyit csak szeretne – azaz kb. 782 milliárdot évente, ráadásul ennek legnagyobb részét dollárban, azaz saját valutájában. Ám az ilyen nagyságrend? hitel (a GDP mintegy 6%-a) már valószer?tlenül nagynak t?nik. Olyan vakmer? magatartás ez, amely érinthetetlenként tekint az Egyesült Államok privilegizált helyzetére a világgazdaságban. Holott már láthatjuk a jeleit: az Amerika iránti bizalom gyengül?ben van.

A külföldi magánbefektetések száma csökken. Ezt ugyan id?legesen pótolják az állami beruházók és központi bankok, amelyek els?sorban nem profitszerzési, hanem politikai célzattal fektetnek be Amerikában, ám éppen emiatt jelenthetnek nagyobb veszélyt is. Ahogy lehet?ségük nyílik negatív befolyásra a befektetési tendenciákban, úgy elérhetik a részvénypiacok zuhanását, az infláció növekedését, egy recesszió kialakulását. Természetesen mindez nem szükségszer?, s a jelenlegi folyamatok nem feltétlenül vezetnek bajhoz. Ám ennek kockázata vitathatatlanul megemelkedett. Jól jelzi ezt, hogy a 2004-es nyár elején, azaz még a Katrina hurrikánt megel?z?en Brad DeLong neves közgazdász már 20%-os valószín?séget tulajdonított egy pénzügyi válságnak. A Fed (az amerikai központi bank – a szerk.) korábbi elnöke, Paul Volcker ugyanezt az arányt már 75%-ra tartja a következ? évekre vetítve, amennyiben nem változik a költségvetési politika. Stephen Roach, a Morgan Stalnley vezet? elemz?je 90%-ig meg sem áll prognózisában. Az átfogó krízis esélyét tehát a legtöbben már sokkal nagyobbnak vélik, mint a még fenntartható, elviselhet? szint.

A körülmények egyrészt nem teszik lehet?vé, hogy az USA a jelenlegi kurzust folytassa. Ugyanakkor politikailag rendkívül nehezen elképzelhet?, hogy a magasabb adókat és alacsonyabb szövetségi költekezést igényl? deficitpolitika a Bush-kormányzat köreiben befolyásos követ?kre talál. Pedig a jelenlegi pénzügyi környezet a legveszélyesebb, amellyel Amerika modern története során szembenézett. Ha nem változtatunk, talán ránk szakad az ég.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány