Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A szaúdiak csendben besurrantak
The Saudis Slip in Silently
By Jeffrey E. Garten
Newsweek International, November 28, 2005


A fontos eseményeket sokszor csend övezi. Ez igaz Szaúd-Arábia Kereskedelmi Világszervezethez történ? csatlakozására is. A múlt héten született megállapodást a december közepi Hong Kong-i csúcson fogják bejelenteni, mellyel 1993 óta tartó tárgyalások sorozata zárult le. A világ olajkészletének 25 százaléka fölött rendelkez? ország csatlakozása a világ legfontosabb nemzetközi szervezetéhez azért nagyobb visszhangot kellett volna kiváltania a világsajtóban vagy az Egyesült Államok Kongresszusában.

A miértre a választ a Kínával való összehasonlításban kell keresni. Az ázsiai óriással folytatott tárgyalások során sikerült elérni, hogy Kína oly mértékben megnyissa kapuit a nyugat el?tt, mint ahogyan azt még egyetlen tagország sem tette. Mindez a sajtó össztüzében folyt, hogy Kína számára minél nehezebb legyen lemondani a már megtett engedményekr?l. Ezzel szemben Szaúd-Arábia esetében néhány f?címen kívül több nem jelent meg az újságok hasábjain, a Kongresszus sem mutatott oly aktivitást a kérdésben, mint Kína csatlakozásánál, az eredmény pedig elszomorító lett. Rijad a gyártóipar, a mez?gazdaság, a biztosító szektor és a telekommunikáció területein vállalta a nyitást, azonban ahhoz nem járult hozzá, hogy külföldi cégek és államok részt vállalhassanak az exportjának 90 százalékát kitev? olaj kitermelésben.

Az átláthatóság pedig nem a szaúdi olajszektor er?ssége. Az Aramco – a szaúdi állami olajvállalat, amely nagyobb, mint az Exxon, a BP, a Chevron és a Total együttvéve – nem enged semmilyen küls? megfigyel?t készleteinek közelébe. Így nem csoda, hogy a világgazdaság egyik legnagyobb rejtélye, hogy mennyi olaj rejlik még a királyság homokja alatt, és hogy azt milyen költségek árán lehet felszínre hozni. A válasz pedig nagyban hozzájárulhatna az olaj jöv?beni világpiaci árának, valamint minden ezzel kapcsolatban álló gazdasági mutató, így a növekedési ráták hosszabb távú meghatározásához.

Szaúd-Arábia emellett az összetartó kapocs a világ legfontosabb kartelljében, az OPEC-ben, melynek célja, hogy tagjai között a lehet? legideálisabban ossza el az exportált olaj kvótáit, befolyásolva ezzel a piacon forgalomba kerül? energiaforrás mennyiségét, így annak árát is. Ez a piactorzítás azonban egy olyan tevékenység, amely mind az Egyesült Államokban, mind Európában törvénybe ütközik. Washington és a többi állam évtizedek óta szemet huny efölött, és semmi jele sincs annak, hogy a WTO-tárgyalások során legalább megpróbáltak volna valamilyen mérték? változtatást kialkudni ezen a gyakorlaton. Pedig ez egy rendkívüli alkalom lett volna, hiszen Rijadnak csaknem 40 állammal – köztük az Egyesült Államokkal és az Európai Unió országaival – kellett egyeztetnie csatlakozási feltételeit. A közel-keleti konfliktusövezetben fekv? országra azonban nem lehetett és nem is kellett volna oly nagy nyomást gyakorolni, de Washington és Brüsszel felléphetett volna egy gazdasági liberalizálást kilátásba helyez? reform, vagy a WTO-tagok nyitást felügyel? ellen?rz? jogainak biztosítása érdekében, melyek, ha nem is rövid, de hosszú távon eredményre vezethettek volna. Ehelyett meghátráltak, és nevetség tárgyává tették állítólagos elkötelezettségüket a nyitott világgazdaság irányába. Nem is csoda, hogy hallgattak a tárgyalások menetér?l, mint a sír.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány