Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Tigrisek karmok nélkül
Tigers With No Claws
By Rushir Sharma
Newsweek International, November 28, 2005


Minden rohamosan növekv? piacnak megvan a maga sztárja. A fejl?d? piacok legutóbbi hirtelen megindulásának alkalmával – mely mintegy tíz évvel ezel?tt ért véget – a délkelet-ázsiai tigrisek töltötték be ezt a szerepet. Thaiföld, Indonézia és Malajzia akkoriban 8 százalékos GDP növekménnyel és a legkedvez?bb részvénypiaci mutatókkal büszkélkedhetett. A fejl?d? országok példaképként tekintettek rájuk, magas megtakarítási rátájukkal, a rendelkezésre álló tettre kész munkaer?vel, és koherens makroökonómiai menedzsmentjükkel a fellendül? ázsiai gazdaság jelz?fényévé avanzsálódtak.

Ma egy újabb felfutásnak lehetünk szemtanúi, amely 2003 márciusában kezd?dött. A befektet?k egyre nagyobb összegeket pumpálnak ezekbe a gazdaságokba, melynek következtében a feltörekv? piacok átlagosan 150 százalékkal b?vültek. De az ázsiai piacok ez alkalommal elmaradnak a listavezet? kelet-európai, közel-keleti és latin-amerikai piacok mögött, mely államok rendkívüli növekedési mutatókkal bírnak.

Az igazat megvallva azonban a magas növekedési ütem nem mindig jár együtt ugyanolyan ütem? részvénypiaci b?vüléssel. Az 1990-es években például, amikor a kelet-ázsiai GDP- mutatók meghökkentették az egész világot, a térség egyes részvénypiacain csupán lassú növekedés volt észlelhet?. De ez akkor volt, amikor a vállalatvezetés színvonala nem volt olyan magas, a menedzsment ténykedése gyakran nem vágott egybe a részvényesek érdekeivel. Mára azonban a vállalati kultúra jóval kifinomultabbá vált, a részvénypiac jóval érzékenyebb a reálgazdaság folyamataira. Így a piacok azt üzenik az elemz?knek, a fejl?d? ázsiai gazdaságok nem képesek újból felvenni a 80-as és 90-es évek lendületét. A tengerentúli befektet?k elhagyni látszanak Délkelet-Ázsiát. Thaiföldön például a külföldi m?köd?t?ke-befektetés bruttó hazai termékhez viszonyított aránya fele a tíz évvel ezel?ttinek, míg Indonéziában és a Fülöp-szigeteken ez a mutató az 1995-ös szint negyedére esett vissza. Kínát és Indiát leszámítva az 1997-98-as válságot követ?en kevés új befektet? érkezett Kelet-Ázsiába. Így a kapacitások kihasználása felé haladva egyre er?sebb inflációs nyomás nehezedik ezen gazdaságokra, ami nem csekély mértékben a nyersolaj világpiaci árának megugrásnak is betudható (azonban számos, olajbehozatalra szoruló kelet-európai ország a termelékenység javítását ösztönz? reform meglépésével meg tudott birkózni a problémával).

A Délkelet-Ázsia sosem arról volt híres, hogy itt folyna a legnagyobb hozzáadott értékkel bíró termelés, soha nem invesztált jelent?sebb összegeket a humán t?ke képzésébe. A gyártóipar frontján alul maradnak Kínával szemben, míg India és Lengyelország a nyugatról kihelyezett, kifinomultabb iparágak területén vág elébük.

Csökkenteni kellene az egyoldalú gyártóipartól való függ?séget a szolgáltatási szektor b?vítése érdekében. De a legtöbb ázsiai országban a túlzottan szabályozott gazdasági rendszer jelenti a legnagyobb akadályt a fellendülés számára. A kormányzatnak ahelyett, hogy a fizikai munka további er?ltetését?l várná a gazdaság növekedését, központi reformokkal – a pénzügyi szektor meger?sítésével, vagy a humán t?ke fejlesztésével – kellene kezdeményez?ként fellépnie.

A latin-amerikai és a kelet-európai részvénypiacok még akkor is hasonló hozammal bírtak, mint a kelet-ázsiaiak, mikor azok jóval nagyobb növekedési mutatókkal rendelkeztek. Ennek oka, hogy jóval hatékonyabban térítették meg a befektetett t?két. Most ezekben a térségekben a növekedés üteme meghaladja a kelet-ázsiait, utóbbiak azonban továbbra is kérnek. A részvénykibocsátások értéke itt valószín?leg eléri az évi 80 milliárd dolláros szintet, míg Latin-Amerikában alig haladja meg a 7 milliárd dollárt. Kína és Indai a 80 milliárdnak a felét teszi ki, azonban ?k rendkívüli GDP-növekményt regisztrálhatnak. A térség többi fejl?d? országa nem tarthatja fenn továbbra is ezt a magas szint?, t?ke iránti keresletet, f?leg hogy az ? növekedési kilátásaik már nem olyan kecsegtet?ek. El?ször is meg kellene nézniük, milyen messze hullott a csillagjuk, majd pedig meg kellene gondolni, hogy érdemes lenne egy-két ötletet átvenni azoktól, akiket fényük korábban túlragyogott.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány