Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A védelempolitika új megközelítése
A New View of Defense
By Daniel Klaidman, John Barry and Michael Hirsh
Newsweek International, December 12, 2005


Nem sokkal George W. Bush második ciklusának kezdetét követ?en magas szint? kormánytisztvisel?ket hívtak megbeszélésre a Fehér Házba. Az egyeztetés tárgya az volt, vajon hogyan képviselhetné az adminisztráció meggy?z?bben külpolitikáját a nemzetközi kapcsolatok többi szerepl?jének irányába. Az els? megszólaló Condoleezza Rice külügyminiszter-asszony egyik energikus tanácsadója, Philip Zelikow volt, aki szkeptikusan megállapította: a problémát eddig sem az jelentette, ahogyan a Fehér Ház kommunikálta a politikáját. A probléma a világ szemében maga a politika volt. Mivel a State Department vezet? alkalmazottjától hangzott el, senki sem lep?dött meg e megállapításon: a Külügyminisztérium hagyományosan az Egyesült Államok diplomatikus hozzáállását megtestesít? intézmény, ahogyan sokan tartják, héjafészkek között a galambok otthona. Ám ami ezután következett, felért egy sokkhatással: Gordon England, a Pentagon félelmetes hír? szenior szakért?je és Paul Wolfowitz vezet? tanácsadója felszólalásában az els?t?l az utolsó szóig osztotta Zelikow nézeteit. England a következ? kérdést tette föl a hallgatóságnak: vajon jobb vagy rosszabb lett-e a helyzet Amerika számára a közelmúlt külpolitikájának köszönhet?en? Rosszabb – adta meg rá rögtön saját válaszát. Megközelítése névtelenségbe burkolózó fültanúk szerint a régi washingtoni pragmatizmust idézte.

Újra pragmatizmus a legmagasabb szinteken? Az örök rivális Külügy és Hadügy kéz a kézben? Mindez nem éppen illik bele a Bush kormányzatról eddig ismert képbe. Márpedig említett úriemberek a legjobb példái annak a ”poszt-neokonzervatív” karrierszakért? irányvonalnak, amely Bush második ciklusával emelkedett meghatározó szerepkörbe. Számos helyen ennek az újhullámnak a képvisel?i (többek között az ex-külügyminiszter Colin Powell korábbi hívei) kerültek az els? ciklus fundamentalista politikai arcainak helyére. Tény, a korábbi évek stratégiai hibái közül a legtöbbért a csúcsvezetésnek kell viselnie a felel?sséget, hiszen például a Pentagon közel 3 millió alkalmazottja közül csupán igen keveseknek, a legmagasabb szint? tisztségvisel?knek nyílik rálátása a teljes folyamatokra. A keményvonalasok jelent?s része (például Dick Cheney alelnök emberei) így egyre inkább elszigetel?dik az adminisztráción belül. Akik a helyükre kerülnek, immár a politikai elit sokkal szélesebb skáláján elismert szakemberek.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány