Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Partra vetett republikánusok
Beached Party
By Ryan Lizza
The New Republic Magazine, October 31, 2005


Alábbi folyamat meglehet?sen gyorsan zajlott. Alig egy hónappal ezel?tt George W. Bush még a neokonzervatív mozgalom vezéralakjának számított. Mára szinte kitagadták. „Soha sem gondoltam igazán, hogy közénk tartozna” – jelenti ki megvet?en Bruce Bartlett neves konzervatív elemz?, Reagan és id. Bush korábbi vezet? hivatalnoka. „Ezt egyébként mindenki tudja róla. Nálunk könnyen megállapítható, hogy valaki a mozgalom része, avagy csak kívülr?l érkezett. Bush sohasem írt vagy mondott olyasmit, amib?l következett volna, hogy igazán úgy gondolkodik, amir?l a mi irányzatunk szól. ? nem a következ? Ronald Reagan” – élezi tovább megállapításait Bartlett, akit?l nemrég az elnök és a konzervatívok viszonyát taglaló könyv is megjelent.

„Bush sokkal inkább egy új típusú jelenség. Ugyan vállalja a konzervatívok egyik leger?sebb bástyáját, azaz az adócsökkentést, ám e programpontjának az értékét szinte teljességgel semmissé teszi deficitpolitikája” világít rá David Frum, Bush korábbi beszédírója. „Bush úgy tesz eleget a konzervatív kívánalmaknak a költségvetés vagy akár a Legfels?bb Bíróság körüli kérdésekben, hogy e gesztusok valódi értéke rendkívül kicsi” – teszi hozzá. Az oktatásügy, a mez?gazdaság problémáiról való megfeledkezés már az els? ciklus elején is zavarta a konzervatívokat, ám a féktelen költekezés kampányban és gazdaságpolitikában egyre inkább telítette a poharat. Az egészségügy és a társadalombiztosítás elodázott reformja már mindenkinek sok volt a jobboldalon.

Le kell szögeznünk, hogy a jobboldal eddig sem volt egységes az Egyesült Államokban. A törésvonalat sokan Washington jobboldali politikacsinálói, azaz a „tojásfej?ek” és a „piros államok” egyszer? republikánus tömegei közé helyezik. Mások el?bbieket a társadalmi kérdésekben rendkívül aktív szociális konzervatívokkal állítják szembe. Az LB-beli kinevezéseket sokan egyenesen a „hitalapú” konzervatívok és a „valóságalapú” konzervatívok harcaként látják. A „hit” szó viszont ebben az esetben nem az Istenbe, sokkal inkább a Bushba vetett hitet jelenti. A realisták viszont már egyre inkább a jelenlegi elnök utáni id?kre tekintenek.

A valóságalapúakhoz sorolt Ramesh Ponnuru (a National Review szerkeszt?je) nemrég a New York Timesban már a Bushéra végét hirdette meg, s véleménye szerint „a konzervatívoknak egyre inkább azon kell töprengeniük, hogy mi következik a mai Fehér Ház után”. Az embereknek nem tetszik a deficit, hogy a háborúról hamisan tájékoztatták ?ket. Új vezetést akarnak, a következ? három évet legszívesebben túllépnék. A Fehér Ház felel?sségre vonásában lassan a konzervatívok válnak a legaktívabbá. Számukra már nem a jelenlegi adminisztráció sorsa a kérdés, hanem ami utána jön.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány