Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

B-terv a világkereskedelem megmentéséért
To Save World Trade: Plan B
By Jeffrey E. Garten
Newsweek International, December 19, 2005


A szakadék, amely a világkereskedelmi minisztereit elválasztotta egymástól a közelmúlt hongkong-i multilaterális tárgyalásain, igazán lehangoló. Két év hasztalan szünet után a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 19 tagországának delegáltjai újfent nem tudtak hidakat verni egymás álláspontjai közé. Ha a történelemben valamikor is id?szer? lehet egy robusztus B-terv a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok megmentéséért, akkor ez az a pillanat.

Pedig a tárgyaló felek már hetekkel a csúcstalálkozó el?tt megállapodtak a közös célok kontúrjairól, amelyeket a tagországok 2006 végéig egy átfogó megállapodásban fogadtak volna el. Az alapvetés továbbra is az elmaradott országok és régiók beemelése a kereskedelmi rendszer szívébe, els?- sorban azoknak a korlátozásoknak a leépítésén keresztül, amelyek eddig megoldhatatlan akadályokat állítottak eléjük f? termékeik (cukor, gyümölcs, pamut stb.) exportjának területén. A tárgyalások egyik központi eleme a mez?gazdasági protekcionizmus felszámolása volt a G7 országai közötti kereskedelemben. Erre az érintett államok ma négyszer több pénzt (közel 300 milliárd dollárt) költenek évente, mint a harmadik világba irányuló segélyek összege. A szintén jelent?s mez?gazdasági export?r Brazília és India ugyan javított lehet?ségein, ám cserébe az ipari áruk és szolgáltatások területén nekik is lazítaniuk kellett a hazai piac védelmében fenntartott szabályozásaikat. A legszegényebb afrikai országok természetesen ezúttal sem érték el céljukat, a vámmentes hozzáférést a nyugati felvev?piacokhoz.

A törékeny világgazdasági szisztémában ez az átmeneti állapot, megtoldva a WTO összes tagországára érvényes vétójoggal, teljes bizonytalanságot szül. A Világkereskedelmi Szervezet adatai szerint a nemzetközi árukereskedelem a 2004-es 9%-os növekedési ütemr?l az idén 6,5%-ra esett vissza. Az Egyesült Államok és az ázsiai országok, ill. az olajkitermel? államok között fennálló pénzügyi és kereskedelmi egyensúlytalanság a valutapiac kiszámíthatatlanságát eredményezte. A gazdasági nacionalizmus világszerte éled?ben van Franciaországtól Oroszországon és Venezuelán át az Egyesült Államokig. Számos meggondolatlan bilaterális megállapodás éppen egy olyan id?szakban „balkanizálja” a nemzetközi kereskedelmet, amikor a globális láncolatok sokkal inkább a közös és egységes szabályozást igényelnék.

A felel?sök a világ legnagyobb politikai hatalmai. Egyrészt ott az évtizedes cél, mely Kínától Brazíliáig integrálná a nemzetgazdaságokat, másrészt ott vannak az önálló (és persze nem mindig helyes) érdekfelfogások, amelyek mentén, ha egy jelent?sebb állam úgy gondolja, pillanatok alatt ellehetetlenítheti a WTO törekvéseit. A nemzetközi közösség kapacitása arra, hogy közös szabályozást teremtsen, egy-egy szerepl? által gyakorlatilag bármikor megtorpedózható. A feladat tehát az, hogy az amerikai elnök minél hamarabb legmagasabb szint? konzultációkat kezdeményezzen a feltörekv? gazdasági er?központok (Kína, Brazília, India) vezet?ivel, s 2006 els? felében meghívja ?ket Camp Davidbe a további multilaterális tárgyalások sikerét megalapozandó egyeztetésre. Ennek egyik pontja lehet, hogy a megállapodó felek mindegyike kötelezettséget vállal egy piaci liberalizációs csomag kidolgozására és keresztülvitelére hazájában. Egy másik fontos sarokkövet alkothatna, hogy az említett országok specifikus lépések mellett döntsenek annak érdekében, hogy állampolgáraikat segítsék a növekv? import kedvez?tlen strukturális és munkaer?-piaci hatásainak kivédésében (átképzés, szociális háló er?sítése).

1999-ben Seattle-ben, majd 2003-ban Cancúnban a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások kudarcot vallottak. A legbefolyásosabb kormányok egyik esetben sem voltak képesek megegyezésre jutni. Ma már nem engedhetjük meg, hogy ne rendelkezünk komoly tervvel az egyre inkább körvonalazódó világkereskedelmi krízis megoldására. Nehéz elképzelni, hogy a közeljöv? választ ad a kihívásra – pedig így kell, hogy legyen.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány