Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Kizökkent világ?
The World Is Tilted
By The Knowledge Revolution – Newsweek International Special Issue (•)
Newsweek International, December 2005–February


A mítosz, mely szerint Amerika mindig egy lépéssel versenytársai el?tt jár, ügyesebb és felkészültebb náluk, veszélyes mítosz. Nem csupán az Egyesült Államokra, de a világgazdaságra nézve is.

Az elmúlt 50 esztend? során a globalizáció Amerika szemében maga volt a tökéletes trend, amelyben nem létezett vereség, csupán gy?zelem. Az országot gazdaggá és hatalmassá tette, a világ elmaradott részeit pedig – hangzott a vélekedés – kiemelte a szegénységb?l és az elszigeteltségb?l. Lassan azonban az is világossá vált, hogy a folyamat különböz? helyeken különböz? eredményeket hoz, amelyek végterméke egy globális gazdasági krízis veszélyét is magában hordozó egyensúlytalanság. Ebben a helyzetben a világ egy lapostányérhoz válik hasonlatossá, amelyben a tradicionális akadályok és gátak hiányának következtében az amerikai gazdaság kínálati oldala tökéletesen kiszolgáltatottá válik a világ többi része – els?sorban pedig Ázsia felé. Vegyünk csupán egyetlen példát, a Boeingét. Az Egyesült Államok vezet? export?reként hosszú id?n keresztül ez a vállalat szimbolizálta Amerika vezet? technológiai szerepét, amelyre a nemzet jöv?jét alapozni lehet. Az európai Airbusszal szembeni versenyben a Boeing kifejlesztette az új 787-es Dreamlinert, amelyre rövid id?n belül rekordszámú megrendelés futott be. Az óriási bevételi összegekb?l mégsem lát majd túl sokat az amerikai nemzetgazdaság: a gépalkatrészek jelent?s részének gyártása és eladása ugyanis egyaránt Japánban történik majd.

Hasonló példával hozakodhatunk el? a hardvergyártó óriás Intel esetében is. E vállalat termékeire gondolunk, amikor az amerikai politikusoktól id?r?l id?re azt halljuk, hogy az USA gazdaságának a kiváló min?ség? high-tech termékekre kell koncentrálnia, s erre szükséges építeni versenyképességét. Nos, az Intel vezet?inek a támogatás megköszönése helyett egyre gyakrabban azért kell magyarázkodniuk, hogy a cég gyártókapacitásának túlnyomó többsége külföldre települ. Megítélésük szerint ugyanis a következ? évtizedben több mint egymilliárd dollárral többe kerülne a gyártás Amerikában tartása, mint annak külhoni felépítése.

Olyan kihívások lappanganak e példák mögött, melyekr?l mintha az Egyesült Államok nem venne tudomást. A globalizáció általános értékelése a politikai, média- és egyetemi körökben továbbra is kimerül abban, hogy a folyamat a világot gazdagabbá, demokratikusabbá, békésebbé teszi. Ám a kétségkívül magas GDP, az alacsony infláció és munkanélküliség elrejti az érem másik oldalát: hogy a kereskedelmi deficit immár meghaladja a 800 milliárd dollárt (azaz a GDP 7%-át), hogy a technológiai termékek exportjának 1998-ban még 30 milliárdos többlete mára 40 milliárdos hiányt mutat, hogy a mez?gazdasági javak kereskedelmében a történelem során most el?ször tapasztalhatunk deficites eredményt. Ráadásul az internetes technológiák min?ségének emelkedése és árainak csökkenése a szolgáltatószektor számos képvisel?je számára teszi lehet?vé, hogy olcsóbb környezetbe helyezze át központját. A növekedés közben külföldi hitelez?k függésébe kerül, akik nélkül lehetetlenné válik a fogyasztás kielégítése.

A globalizáció valójában éppen az amerikai gazdasági berendezkedést tette a leginkább kiszolgáltatottá. Az aszimmetria veszélye, hogy a nemzetgazdaság egy óriási fogyasztógépezetté vált, ahol szinte feltétel nélküli a vásárlói hitelezés, a piac féktelenül szélesre tárja kapuit az import el?tt, s a fogyasztó gyakorlatilag semmiféle megtakarítással nem rendelkezik. S mivel éppen ez az óriási amerikai fogyasztás tartja életben a világgazdaság növekedését, így az Egyesült Államok bels? strukturális problémái közvetlenül veszélyeztetik a globális tendenciákat is. A világ többi része ugyanis éppen az exportvezérelt gazdaságra építi globalizációban való részvételét. Ázsia tigriseinek gazdaságpolitikája mind a termelékenység növelését és az exportkapacitások szélesítését célozzák – miközben ezen országok bels? fogyasztása kevés kivételt?l eltekintve alacsony marad. A kormányzatok nem zárkóznak el a gazdaságba való beavatkozástól, er?teljesen támogatják az innovációt, megkülönböztetik a stratégiai jelent?ség? szektorokat, ösztönzik a megtakarításokat és növelik a kereskedelmi dollártöbbletet. Az amerikai valuta ezzel válik kulcsjelent?ség?, veszélyes fegyverré – éppen az Egyesült Államokkal szemben. A dollár nem csupán Amerika pénze, de az egész világ megtakarítási valutája. Miután a világon mindenhol elfogadják fizet?eszközként, az Egyesült Államok megtakarítás, beruházás és termelékenységnövelés nélkül képes vásárolni a piacokon. Amerikát ez a helyzet hosszú távon a kiszolgáltatottsághoz, a jelenlegi magas és folyamatosan növekv? deficithez köti. Ám a világ többi országa számára sem ésszer? a kialakult szisztéma: a felhalmozott megtakarításokat és beruházási, termelékenységi többletet nem otthon, hanem az Egyesült Államokban tudják csak befektetni. Természetesen mindez azért alakulhatott így, mert középtávon mindkét oldal számára komoly el?nyökkel jár. Amerikába olcsó importot szállít, a külföldi beruházók révén alacsonyan tartja az inflációt stb. A többi ország – különösen Ázsia feltörekv? államai – számára elhozza a technológiai fejl?dés lehet?ségét, sokkal el?bb, mint az egy izolációs világrendben bekövetkezett volna. Ám az emelked?t minden esetben lejt? követi. Az alulértékelt dollár és a stratégiai iparágak ki szervezése sz?kíteni fogja az amerikai termelékenységi kapacitást, s az ágazatok széles skáláján csupán 1-1 csúcstechnológiai szektort hagy biztonságban.

A globalizáció mai modellje mindezek következtében fenntarthatatlan. Az egyensúlytalanság (az amerikai import összértéke ma közel kétszerese az exportnak) lehetetlenné teszi a deficit stabilizálását. Ehhez ugyanis az export kétszeres növekedésére lenne szükség az importhoz viszonyítva – ami megint csak képtelenség, ha folytatódik a legfontosabb ágazatok külföldre szervezése. Nem lehetséges az import és a fogyasztás egyoldalú csökkentése sem, hiszen ha ezt nem pótolja ki valamely más régió vagy ország fogyasztásának növekedése, akkor a piacsz?külés az egész világgazdaságot recesszióba taszítja. Bár az érdekeltek ma még a glóbusz összes országában a status quo meg?rzéséért küzdenek, ez hibás stratégia. Nem lehet tartósítani azt a szereposztást, ahol az egyik egyszer?en fogyasztó, a másik szinte kizárólag termel?. Hosszú távon mindenkinek ugyanazt a globalizációs játékot kell játszania a közös és osztatlan siker érdekében.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány