Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Ökofasizmus vagy ökodemokrácia
Ecofascisme ou écodémocratie
Serge Latouche
Le Monde Diplomatique, 2005. november


Szeptember volt a legforróbb hónap, mióta bolygónk h?mérséklete vészesen n? (1880) – jelentette október 14-én az amerikai óceáni és légköri felügyelet. Öt nappal kés?bb a nemzetközi tudományos tanács el?rejelezte, hogy a világon egyre több természeti katasztrófa fog végigsöpörni a melegedés felgyorsulása miatt, amit az üvegházhatás, a leveg?szennyezés, a pótolhatatlan források kimerítése, stb. okoz. De hogy találjunk kiutat? Újraértékelni, újrafogalmazni, újjáépíteni, újrahasznosítani, és a többi mostanában gyakran hallott „újra” megoldást jelenthet. A Dag Hammarskjöld alapítvány már 1975 óta hangoztatja: „Mérsékeljük a húsfogyasztást, határozzuk meg az olajfogyasztás maximumát, adjunk ki minél tartósabb használatra alkalmas termékeket”, stb. Ezek már szinte mindenki számára ismer?sen hangzanak, úgyhogy merüljünk inkább kicsit mélyebbre.


A Föld ellen


Ki nem szeretné, hogy bolygónk megmeneküljön? Politikai felel?st nem találhatunk. S?t, a vezet? rétegekb?l rengetegen gyökeres változást szorgalmaznak az ökológiai és társadalmi válság elkerülése végett. Nagyon nehéz felel?st találnunk, mivel akik a Földet „támadják”, nem közvetlenül teszik. Nyílvánvalóan nem is szándékosan. Sokan magát a kapitalizmust okolják ezért. Elméletben elképzelhet? lenne egy környezetbarát kapitalizmus, de a gyakorlatban kevésbé, ugyanis er?s szabályozásra lenne szüksége.


Az osztályharc úgy t?nik (átmenetileg?) megsz?nt. A probléma az, hogy a t?ke került ki gy?ztesként, minek eredménye, a kapitalizmus nem tud nem ártani a világnak, amelyben elterjedt, mivel mindent elpusztít, ami kollektív; ami a képzeletbeli alapját jelenti ennek a féktelenül uralt és elbizakodott piactársadalomnak, amely ha nem talál kiutat a rendszerb?l, egyszer?en tönkremegy. Persze erre nem megoldás az, hogy kiiktatjuk a kapitalistákat és lemondunk a fejl?désr?l, hanem hogy más logika szerint kell m?ködnie.

Reform vagy forradalom?


Hogy konkrétak legyünk, íme egy pár pontban összefoglalt reformprogram:


• Újra fölállítani az 1960-as és 70-es évek anyagi termeléséhez hasonló állapotokat

• Internalizálni a költségeket

• Relokalizálni a tevékenységeket

• Újra fölvirágoztatni a paraszti földm?velést

• Visszaszorítani az energiapazarlást

• Er?sen szabályozni a reklámozást

• Moratóriumot rendelni minden technikai újításhoz, alaposan mérlegelni, és új orientációt adni a tudományos és technológiai kutatásoknak az új igények függvényében


A program egyik leglényegesebb eleme a költségek internalizálása, vagyis annak a megakadályozása, hogy ha egy szerv kárt okoz, annak költségeit a társadalmi közösségre hárítsa. Ez tulajdonképpen a hagyományos gazdasági elméletnek felel meg. Ha érvénybe lépne, mindenféle helytelen m?ködésb?l következ? kár, legyen az ökológiai vagy társadalmi, a felel?s vállalat hátára nehezedne. Ezek a „reformista” lépések – melyeket még a liberális Arthur Cecil Pigou közgazdász fogalmazott a 20. század elejét?l fogva! – valódi forradalomhoz vezetnének, mivel a kapitalista logikának alávetett vállalatok igencsak elbátortalanodnának. Már tisztában vagyunk azzal, hogy egyetlen biztosítási társaság sem vállal felel?sséget pl. az atomenergia, az éghajlat és a genetikai szennyezés következményeiért. El lehet képzelni mekkora „bénulást” okozna ez eleinte a legtöbb rizikós területen, de elkerülhetetlen, hogy letérjünk az ösvényr?l, ha egy egészséges társadalom felé vezet? utat szeretnénk találni.


Globális diktatúra vagy helyi demokrácia?


A konzumerista demokráciáknak szükségük van a növekedésre, mivel tömeges fogyasztás nélkül elviselhetetlenek volnának az egyenl?tlenségek (éppen ez történik a gazdasági válság miatt). Az egyenl?sítési tendencia a modern társadalmak képzeletbeli alapja. Az egyenl?tlenségek csak ideigelenesen fogadhatók el, mert ami tegnap a kiváltságosok java volt, az ma már mindenkié lehet, és ami még luxusnak számít, holnapra hasonlóképpen hozzáférhet? lesz mindenki számára. Éppen ezért sokan kétlik, hogy a demokratikusnak nevezett társadalmak képesek-e megtenni a szükséges lépéseket, és nem látnak más kiutat a korlátozás lehet?ségei felé, mint az olyan autokratikus formákban, mint az ökofasizmus vagy ökototalitarizmus. Pedig létezik egy elfogadhatóbb megoldás is, egy bens?séges utópia, a változás kedvéért korlátozásokkal kombinálva: a helyi ökológiai demokrácia. A helyi életrekeltésnek növekedés helyett csökkenésre van szüksége. Az egyesült emberiség, és azáltal a a bolygó harmónikus együttm?ködésének álma csupán hamis nyugati etnocentrista eszmék szülöttje. A kultúrák sokféleségének elismerése kétségkívül feltétele a békés érintkezésnek. A demokrácia csak akkor tud rendesen m?ködni, hogyha a polis rövid kiterjedés?, és saját értékeinek er?sen elkötelezettje.


Ez a fajta utópia reálisabb, mint gondolnánk. Hiszen nem holmi spekuláns eszme, hanem a tapasztalatra alapoz. „A helyi választásokon részt venni, állítja Takis Fotopoulos, lehet?séget ad arra, hogy a társadalmon lentr?l kezdjünk változtatni, ami az egyetlen demokratikus stratégia – ellentétben az etatista módszerekkel, amelyek a változást fentr?l indítják, illetve az olyan módszerekkel, amelyek nem kívánnak változtatni semmin.”





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány