Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Kína globális er?forrás-vadászata
China's Global Hunt for Energy
By Dawid Zweig and Bi Jianhai
Foreign Affairs, September / October 2005


Kína külpolitikájának els?dleges mozgatórugója az ország elképeszt? energiaforrás-szükséglete. A gazdaság rohamos növekedése, a gyorsurbanizáció, a megnövekedett kivitelre való termelés és legújabban a kínaiak csillapíthatatlan t?n? autó utáni vágya jelent?s mértekben megnövelte az országban az olaj, a földgáz, az ipari nyersanyagok, a külföldi t?ke és az új technológiák utáni keresletet. Húsz évvel ezel?tt Kína Kelet-Ázsia legnagyobb olajexport?re volt, mára pedig a világ második legnagyobb import?re lett (2004-ben az olaj keresletének növekedéséb?l egymaga 31 százalékkal vette ki a részét). Ez az energiaigény érthet? is, mivel napjainkra Kína lett a világ m?helye. De az világ alumínium-, réz-, nikkel- és vasércfogyasztásából kivett részesedése is megduplázódott az 1990 és 2000 közötti tíz évben (7 százalékról 15 százalékra), hogy aztán mára ismét megkétszerez?dve elérje a 20 százalékot. A növekv? tendencia azonban nem állt meg. Hiába a kormányzat fogyasztáscsökkentést célzó intézkedései, a keleti sárkány étvágya csillapíthatatlannak t?nik. A Pekingi Egyetem Kínai Gazdaságkutató Központjának igazgatója szerint az ország gazdaság akár még 20 éven keresztül is hozni tudja a 9 százalékos növekedési ütemet.

Ezen szükségletek már eddigis er?sen rányomták bélyegüket a kínai külpolitikára. A külföldi er?forrásokhoz való hozzájutása ugyanis a hosszú távú gazdasági növekedés záloga, a növekedés pedig a politikai gépezet fenntartásának, a Kínai Kommunista Párt egyeduralmának egyik sarokköve. Mivel a kínai továbbra is egy er?sen központosított, a kormányzat által er?sen kézben tartott gazdaság, a vezetés a külpolitikát alá tudta rendelni a hazai fejlesztési stratégia szükségleteinek. Továbbra is a tradicionális intézmények, kis csoportok hozzák meg a végs? döntéseket, azonban a légkör egyre inkább az enyhülés jeleit mutatja, így a kormányzat ezekben a döntésekben már az üzleti szféra vezet?inek véleményét is kikéri, az ? meghallgatásuk után alakítja ki a külpolitika irányvonalait. A kormányzati think-tank, a Chinese Institute for International Studies, például rendszeres találkozókat szervez az akadémiai élet jeles képviseli, az üzleti szektor vezet?i, a hadsereg és a kormányzat képvisel?i között, melyek rendkívül fontos szerepet töltenek be a Kommunista Párt stratégiájának kialakításában.

Részben az ? tanácsukra is, a Peking az állami vállalatok vezet?it azzal bízza meg, hogy kutatási és szállítási megállapodásokat kössenek az olajban, földgázban, vagy más energiaforrásban gazdag államok kormányaival. Azonban Kína is kedvezményeket ajánl. Kedvez? kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat köt ezen országokkal, befektetéseket indítványoz, de adott esetben a segélyezés, az adósságelengedés eszközét sem veti meg. Mindezért cserébe pedig Kína hozzáférést kap számos ország nyersanyagkészletekhez – így a bolíviai aranyhoz, a Fülöp-szigeteki szénhez, az ecuadori olajhoz vagy az ausztrál földgázhoz.

Ebb?l az „er?forrás-vadászatból” rengeteg országnak haszna származott, els?sorban a fejl?d? országoknak, ugyanis lehet?séget adott számukra, hogy feltárják az eddig még ki nem aknázott er?forrásaikat, vagy hogy jobb tárgyalópozícióba kerüljenek régebbi kereskedelmi partnereikkel szemben. Más országok azonban, els?sorban az Egyesült Államok és Japán, egy egyre növekv? veszélyforrásként tekintenek Kína ezen politikájára. Amiatt aggódnak, hogy Kína beavatkozik érdekszférájukba, vagy hogy megállapodásokat köt olyan országokkal, melyeket k megpróbáltak elszigetelni. Egyes washingtoni körökben, így a Pentagonban, a hírszerzésnél és a Kongresszusban egyre er?södik az a nézet, hogy Kína a régió egyensúlyát felborítva kihívást jelenthet az Egyesült Államok kelet-ázsiai katonai dominanciája számára. De akármit is gondolnak, Kína felemelkedésének kérdésköre már átlépte a régió határait, gazdasági és politikai befolyásának, katonai ereje növekedésének már globális kihatásai vannak.

Annak ellenére, hogy az ország energiakeresletének megugrása hosszú távon nem jelent komoly fenyegetést a Kína és a nyugt között, ma mégis okoz feszült pillanatokat Peking és Washington viszonyában. Míg Kína a rohamos növekedésb?l fakadó „fájdalmait” kívánja csillapítani, addig Amerikának, mint a világ vezet? hatalmának, meg kell találnia a módját annak, hogy helyet szorítson a feltörekv? számára a világpolitikában. Ellenkez? esetben számba kell vennünk egy nem kívánt háború lehet?ségét is.

Mivel növekedése folytán Kína küls? energiaforrásoktól való függése egyre er?sebb, a kormányzat nemrégiben egy új bizonytalansági tényez?t definiált az Egyesült Államokkal szemben. A pekingi támogatást élvez?, Ta Kung Pao nev? hongkongi napilap 2004 júniusában egy cikket jelentetett meg, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államok a gazdasági megszorítások eszközéhez nyúlhat Kína féken tartása érdekében. Látva a washingtoni kormányzat unilateralizmusra való hajlamát, és hallva az egyre er?söd?, a kínai katonai fenyegetést hangoztató kongresszusi vitákat, Kína okkal félhet attól, hogy az Egyesült Államok az er?források csatornáinak blokkolásával destabilizálni kívánná ?t. Washingtonnak figyelembe kell vennie ezeket az aggodalmakat, és nem szabad felel?tlenül feler?sítenie ?ket.

Az államok közötti vetélkedés természetes jelenség, azonban nem szabad azt elvinni az összeütközés szintjéig. Kína felemelkedésével kapcsolatos képzetek nem szabad, hogy eltereljék a figyelmet az együttm?ködés széles skálájáról, melyet az ország növekv? energiaigénye tesz lehet?vé. Végül is az Egyesült Államok és Kína is egyszerre érdekelt az olajárak alacsony tartásában, a tengeri szállítási útvonalak biztosításában, stabil gazdasági környezetben, melyek nemcsak az ?, hanem a világ többi országa gazdasági fejl?désének is fontos eleme lehet.


Forrás: Foreign Affairs, September / October 2005, 28.o.

Kína k?olaj-behozatala 2003-2004-ben
Származási hely (régió és a három legjelentosebb partner)A teljes behozatal hányada
20032004
Közel-Kelet50,945,4
Szaúd-Arábia 16,7 14
Omán 10 13,3
Irán 13,6 10,8
Afrika24,328,7
Angola 11,1 13,2
Szudán 6,9 4,7
Kongó 3,7 3,9
Európa és a nyugati félteke9,614,3
Oroszország 5,8 8,8
Norvégia 1 1,6
Brazília 0,1 1,3
Csendes-Óceán és Ázsia15,211,5
Vietnám 3,8 4,4
Indonézia 3,7 2,8
Malajzia 2,2 1,4




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány