Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Hogyan lesz a nyomornegyedb?l igazi város
How Shantytowns Become a Real City
By Robert Neuwirt
Fortune, October 17, 2005


Lehet?séget keresve egyre többen és többen költöznek a vidékr?l a városba, ahol munkát találnak, szállást azonban nem, így nyomornegyedekben telepednek le. Illegálisan építkeznek olyan földterületre, amely nem az övék. Napjainkban mintegy egymilliárd ilyen illegális lakásfoglaló van világszerte. Csaknem minden hatodik ember. Számuk pedig csak n?ni fog. Szakért?k szerint 2030-ra már kétmilliárdan lesznek, 2050-re pedig már hárommilliárdan, azaz minden harmadik ember a Földön.


Ez a tény önmagában nem ad okot az aggodalomra, ugyanis az illegális lakásfoglalók mindigis pozitív szerepet töltöttek be a városok fejl?désében. Londont és Párizst még a dics? években is hatalmas kiterjedés? nyomornegyedek vették körül. De Észak-Amerika városainak fejl?désében is fontos szerepet játszottak. Bizonyára számos manhattanit meglepne a tény, hogy milliós lakásaik helyén a huszadik század elején egész nyomornegyedek álltak. Ma azonban az ilyen illegális lakásfoglalók városai jóval gyorsabb ütemben növekednek, mint hajdanán. Évente 70 millió ember vándorol a városokba, azaz 130 ember percenként, 2 ember másodpercenként. És hogy hol laknak? Hát a fejl?d? országokban ez a legéget?bb kérdés.


Hernando de Soto perui közgazdász szerint legalizálni kellene a folyamatot, mellyel a lakásfoglalók tulajdont szerezhetnének parcelláik fölött, bekerülhetnének a fehér gazdaság áramlatiba, belépnének az adófizet? állampolgárok sorába. Ezzel azonban épphogy csak a lakásfoglalók nem járnának jól. A két év alatt, amit a világ négy ilyen közösségében töltöttem, megtanultam, hogy a lakásfoglalóknak igazán két dologra van szükségük. Az egyik az, amit az ENSZ úgy hív, hogy a használat jog biztosítása, azaz, hogy senki nem fogja ?ket kilakoltatni otthonukból, a másik pedig, hogy részt vehessenek a városi politikában.


Vegyük a török Sultanbeyli példáját. Az ország keleti részér? érkez? migránsok a 70-es években vették birtokba a város keleti, ázsiai területeit. Az els? hullám tagjai még viskókban éltek, az áramot lopták, és életben maradtak víz és csatornák nélkül. De a törökországi lakásfoglalók rendelkeznek a fenti jogokkal. Ha egy adott terület elérte a kétezres lélekszámot, önkormányzatiságért folyamodhattak. Így fordulhat el?, hogy Sultanbeyli polgármestere egy 300 ezer f?s városrész irányításának teend?it látja el, egy olyan városrészét, mely saját boltokkal, éttermekkel, bankokkal, internet kávézókkal és postahivatalokkal rendelkezik. Majdnem minden háztartásban van villany, víz és szennyvízelvezet? csatorna. A városrész képes gondoskodni saját magáról.


De épp így megy a világ többi részén is. Nincs olyan kivitelez?, mely elég olcsón tudna dogozni a számukra. Éppen ezért építkeznek ?k maguk. Egy kis id? múlva egy kevés jogi segítséggel és politikai jogosultságok birtokában felépítik maguknak a jöv? városait.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány