Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Európai integráció hanger?sítés nélkül
European Integration Unplugged
By Martin Rücker
Foreign Policy, September/October 2004


A litván f?város, Vilnius és az ország második legnagyobb települése, Kaunas között félúton találjuk Elektrenai települést. A szovjet korszak egykori fontos ipari központja a rendszerváltozás után nyomorra ítéltetett, ma azonban a májusi európai uniós csatlakozás ígéri a település megmentését. Az elektrenai er?m?vek Brüsszel megítélése szerint hasonlóan veszélyesek Csernobilhoz, ezért a teljes átalakításukra szólította fel Litvániát még a csatlakozás el?tt. Ellenkez? esetben magát a litván EU-csatlakozást is kérdésessé tették. A következ? két esztend? alatt így mintegy 285 millió euróból teljesen átalakítják a Baltikum legnagyobb energiaszolgáltatóját. Az átalakítás azonban minden bizonnyal százak elbocsátását eredményezi majd, mely – lévén egyetlen munkalehet?ség a régióban – újabb tartós szociális válság képét vetíti el?re.

Elektrenai a szovjet államok közötti együttm?ködés mintaképének készült. Mint a csehországi Kuncice vagy a Lengyel Nowa Huta, Elektrenai is a szocializmus egy szerencsétlenül tervezett reklámfogása volt egyenlakótelepekkel s – az er?teljesen katolikus Litvániában – templom nélkül. Azonban éppen ennek köszönhet?en a Szovjetunió egész területér?l érkeztek látogatók a kommunista tervezés és kivitelezés megcsodálására. Bár az 1991-es függetlenséget követ?en széles kör? tervek születtek a város jöv?jét illet?en, megvalósulni szinte semmi sem valósult meg bel?lük. S?t, a szovjet korszak propagandacélú szórakoztatóegységei, a zene, a színek, a vidámpark mára mind a múlté. A helyieknek ugyanis nincs pénzük ezek fenntartására, az egykor kedvelt turistaközpont pedig a rendszerváltással és az ipari leépüléssel elvesztette szerepét.

Az elektrenai lakosság ma már tervek helyett egyszer?en és javíthatatlanul borúlátó. A szovjet éra üzleti lehet?ségeit, a szegénység egykori sikeres felszámolását emlegetik annak ellenére, hogy az 5,3%-os munkanélküliségi ráta még az országos átlag felét sem haladja meg. A kedvetlenségben semmiféle változást nem jelentett az európai csatlakozás utáni id?szak. Annak ellenére sem, hogy a lakosság igen jelent?s reményeket táplált az új munkahelyek, új lehet?ségek születése terén. Az immár elkerülhetetlenül meginduló privatizáció azonban csupán 2-300 munkahely megsz?nését látszik garantálni. Ma már egyedül a helyi fiatalság látja úgy, hogy kizárólag erre építheti jöv?jét.

Természetesen akadnak kivételek. Az er?m? egykori vezet?je és az elektrenai terület polgármestere is igen er?teljesen bízik a jöv?ben. A várost dinamikusan növekv? „Energolandnak” álmodják, s terv a litván Disneyland létrehozása is. A valóságban a terület minden eddiginél nehezebb id?szakot él át, s a helybeliek nem hisznek a régr?l maradt vezet?kben. Tapasztalataik ugyanis sötét közeljöv?re engednek következtetni.

Tény, a kapitalizmus türelmet igényel. A nagy európai újraegyesítés mindenképpen részletekben valósul meg. Ma még létezik az útlevél-ellen?rzés, és hosszú éveknek kell eltelnie, amíg Elektrenai polgárai euróval fizethetnek a környékbeli üzletekben. A szabad és m?köd? piachoz vezet? út hosszú, s könnyen lehetséges, hogy csak a legkitartóbbak képesek majd sikerként megélni a szükségszer? fejl?dést.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány