Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A pazarlás nagy fala
A Great Wall of Waste
Különtanulmány Kína környezeti állapotáról
Economist, August 21st–27th 2004


Kína lassacskán megbirkózni látszik hatalmas környezetszennyezési problémáival.

Ám a környezetvédelmi reformfolyamatokat történelmi, politikai és intézményi hiányosságok, beidegz?dések lassítják. A környezetvédelem helyzete Kína különböz? tartományaiban radikálisan eltérhet egymástól. Bár a kevésbé fejlett tartományokban reménykedésre ad okot az új technológiák – részben a nagyobb központi városokból, részben pedig külföldr?l jöv? – beáramlása, a fejl?dés azonban még így is messze elmarad a kormányzat fel?l érkez? kívánalmaktól.

Mindennek nem feltétlenül kéne így lennie. A kínai gazdaságpolitika számára egyértelm? célnak kell lennie, hogy minél több embert a szegénység fölé emelve megteremtse az esélyt a környezetvédelmi technológiák elterjedésére. A környezetvéd? aktivisták – legyenek kínaiak vagy külföldiek – szinte sohasem veszik figyelembe ugyanis, hogy a vidéki Kína egy f?re es? éves jövedelme alig haladja meg az 1000 dollárt. Ez pedig elégtelen összeg a különböz? technológiák meghonosításához. Például a Greenpeace a széler?m?vek bevezetéséért lobbizik Kínában, amely egy tökéletesen irreális javaslat az ország energiaigényének kielégítésére, mialatt a gazdag országokból érkez? környezetvéd?k arra próbálják rávenni a lakosságot, hogy mondjanak le új autóikról és légkondicionálóikról.

A Kínában tapasztalható környezetszennyezés két legsúlyosabb területe a hulladék- és vízszennyezés.

Az egy f?re jutó ivóvízkészlet Kínában a világ legalacsonyabbjai közé tartozik, s a megbízható ellátás is f?ként az ország déli részére koncentrálódik. Körülbelül a társadalom fele, mintegy 600 millió ember vízellátása állati vagy emberi anyagokkal szennyezett.

A leveg? helyzete sem mondható sokkal jobbnak. A világ 20 legszennyezettebb leveg?j? városa közül 16 Kínában található. Évente 300 000 ember hal meg id? el?tt légzési vagy tüd?betegségekben. A WHO min?sítése szerint mintegy 300 kínai városban vészesen rossz min?ség? a leveg?. A környezetkímél? technológiákkal készül? „hibrid” gépkocsik elterjedése, melyekhez annak idején nagy reményeket f?ztek, meghiúsulni látszik: az átlagpolgár számára csak a használt autók megfizethet?ek.

A Világbank szerint Kína GDP-jének mintegy 8-12%-át kellene környezetvédelemre fordítani. Jelent?s problémának ítélik a savas es?k gyakoriságát, az orvosi hulladékot és a mesterséges alapanyagú élelmiszerekb?l keletkez? szemét mennyiségét. A kínai környezetvédelmi szervezetek tudatában vannak, s hangoztatják is, hogy a környezet a gazdaság hasznára válhat megfelel? struktúra kidolgozásával. Ám Kína viszonya saját környezetéhez hosszú ideje bajosan alakul, s ezek a kérdések csupán méreteikben új kelet?ek.

Mao szerint az embernek küzdenie kell a természettel, mert csak annak legy?zése árán nyerheti el teljes szabadságát. Ma ennél azért józanabb a politikai döntéshozatal. 1998-ban, a tizedik környezetvédelmi ötéves terv elfogadása után 0,8%-ról 1,3%-ra emelték a környezetvédelem részesedését a GDP-b?l. A szakpolitika ekkor kapott egységes keretet, és a fels?vezetés idevonatkozó retorikája is pozitív fordulatot vett. A SEPA és az Országos Környezetvédelmi Iroda vezetésével országszerte monitoringszolgálat jött létre a környezetszennyez?dés figyelemmel tartására. Ám mivel a hálózat tökéletesen kiszolgáltatott a helyi kormányzatoknak, további reformok szükségesek a hatékonyság növelésére. További gyengeség, hogy a SEPA által kiszabható büntetések sokszor komolytalanul alacsonyak (a legjelent?sebb büntetés egy sanghaji óriáscégnek éppenhogy meghaladta a 12 000 dollárt).

Amíg a központi kormányzat vonakodik komoly büntetésekkel felhívni az érintett vállalatok, ipari egységek figyelmét, marad a közvélemény és a nemzetközi szakmai közvélemény elégedetlensége.

A közvélemény elégedetlenségére legjobb példa az ivóvíz tarifájának folyamatos emelkedése az északkeleti nagyvárosokban, miközben az ország más részein jóval olcsóbb. A Világbank arra is felhívja a figyelmet, hogy ameddig a közüzemi szolgáltatások díjait nem szabják meg egységes, normál színvonalon, Kína képtelen lesz megbirkózni környezetszennyezési problémáival. Hasonlóan nélkülözhetetlen a külföldi technológia bevonása a környezetpolitikába. Erre két okból is szükség van: egyrészt az ilyen technológiák kifejlesztése semmiféle hagyománnyal nem rendelkezik az országban, másrészt a jelenlegi módszerek csillagászati összegeket emésztenek fel.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány