Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Vesztünkbe rohanunk
Riding for a Fall
By Peter G. Peterson
Foreign Affairs, September/October 2004


George W. Bush az Egyesült Államok legnagyobb biztonsági kihívásának nevezte a terrorizmust a második világháború óta. Kijelentette, hogy a terror ellen vívott harc évekig, évtizedekig tart majd, s nem hetekig vagy hónapokig. A legtöbb amerikai pedig egyetért ezen kijelentésekkel. Ám mi lesz mindennek az ára, s hogyan fizeti majd azt ki az Egyesült Államok?

Borús képet fest a nemzet jöv?jér?l a gazdasági helyzet, hiszen az USA ma nagyobb mértékben függ külföldi befektet?kt?l, mint valaha. A fejl?d? világ pedig rohamos ütemben hozza be lemaradását a közelmúlt egyeduralkodójával szemben. Napjainkban kezd kirajzolódni egy hosszú távon fennálló szakadék a gazdasági és a nemzeti biztonsági stratégiák, de a ma és a holnap adófizet?inek helyzete között is.


Az els? kihívás: a terrorellenes harc

2003 szeptemberében George W. Bush 87 milliárd dollárnyi rendkívüli támogatást eszközölt az iraki háború finanszírozására. A háború napi költségei és a veszteségek pótlása minden eddigi elképzelésnél magasabb költségeket ró az államra. Az Egyesült Államok történetének jó részében a (külterületen folytatott) háborúk jelent?s munkahelyteremt? hatással bírtak a nemzetgazdaságra. Ezúttal azonban már professzionális high-tech rendszerek végzik el a hazai feladatokat, így err?l az el?nyr?l is lemondatott minket a történelem.

Ezenfelül szeptember 11-et követ?en az USA hadereje jelent?s összegeket volt kénytelen költeni az el?z? id?szakból fennmaradt gyengeségekre, mint a konfliktushelyzetekre történ? lassú reagálás vagy a nem megszokott helyzetekbeni tapasztalatlanság. Márpedig ezen problémák teljes és végleges kiküszöbölése igen nagy feladatot jelent.

A fegyverbeszerzés költségei a következ? években meghaladják a Reagan-adminisztráció alatti hasonló mutatókat. Kiemelt költség a már-már science fiction jelleg? újgenerációs fegyverek kifejlesztése („Objective force”). Bár a Bush-kormányzat elviselhet? és biztosítható költségeknek nevezi mindezt, a legtöbb költségvetési szakért? szerint a jelenlegi elnöki adminisztráció nagymértékben alábecsüli a terror ellen folytatott háború jöv?beni költségeit.


A második kihívás: leszálló ágban a gazdaság

Az Egyesült Államok ma körülbelül 540 milliárd dollár kölcsönt vesz fel évente a világ többi részét?l a költségvetési deficit finanszírozására. Ez a példátlan összeg a legkülönböz?bb formákban ölt testet a külföldi kézbe kerül? részvényekt?l az ingatlanokig. Ez a folyamat ma már kóros jelleget ölt, és elképzelhetetlen adósságállományt halmoz föl más országokkal szemben, melynek felel?sségét az Egyesült Államok polgárai kénytelenek viselni. Ha minden így marad, a külföldi befektetések elnyelik az USA-ban termel?d? összes nyereséget, melyet természetszer?leg a saját hasznukra fordítanak. Ezt követ?en az amerikaiak szükségleteikt?l függetlenül kénytelenek lesznek nélkülözni a hitellehet?ségeiket. A dolgozó amerikaiaknak mindenekel?tt munkalehet?ségre van szükségük kevesebb központi szabályozással. Ennél ugyanis nem létezik jobb út a gazdaság belülr?l történ? stabilizálására és fokozatos emelked? pályára állítására. Meg kell teremteni a dollár meger?södésének alapfeltételeit.


A harmadik globális kihívás: demográfia, partnerségi viszonyok

Generációkon át az Egyesült Államok megbízott a fejl?d? országok segít?készségében a közös érdekek érvényesülése érdekében. Ilyen volt a demokrácia intézményének védelme, vagy a szegény országok gazdaságának irányításában való segítségnyújtás. A mai washingtoni adminisztráció továbbra is táplálja ezt a bizalmat, nem utolsósorban azért, hogy segítséget kapjon globális terveinek megvalósításához – mint a terrorellenes küzdelem vagy a költségvetési deficit finanszírozása.

A jöv?ben ez a bizalom hanyatlani fog, els?sorban más országok abszolút alkalmatlansága nyomán. Ennek f?bb okai a lobbanékonyság és az álláspontok változékonysága, valamint a gyors demográfiai növekedés, amely hozzájárulhat a korábban vártnál gyorsabb fejl?déshez az eddig elmaradottként kezelt országokban (a demográfiai növekedés az USA-ra jóval kevésbé jellemz?, annál inkább szükséges lenne egy átfogó nyugdíjrendszerreform kidolgozása). Mivel az USA a jöv?ben kevésbé számíthat partnereire, nem kerülheti el egy hosszú távú fiskális stratégia kidolgozását. Feleletet kell adni az el?z? két pontban kifejtett problémákra, melyek a közeljöv?t terhelik. Mint ahogyan arról is dönteni kell, milyen formában látja megvalósíthatónak az Egyesült Államok politikai elitje a globális vezet? szerep betöltését a következ?kben.

Gazdasági téren érdemes levonni a tapasztalatokat az európai közelmúltból. Bár az államháztartási megtakarítások a tengerentúlon magasabbak, nincsenek összhangban a jövedelmekkel. Nem véletlen, hogy Párizsban, Berlinben és Rómában egymást érik a változást követel? tüntetések. A kölcsönös tapasztalatok átadása minden bizonnyal hangsúlyosabb szerepet kap a jöv?ben, mint az ezt megel?z? évtizedekben.

A megannyi ellentmondás között egyetlen demokratikus valóság látszik kirajzolódni. Mégpedig az, hogy senki sem helyettesítheti az Egyesült Államok globális vezet? szerepét. Senki sem tudná finanszírozni ugyanis ennek a szerepnek a költségeit, melyeket egy vezet? hatalom kénytelen elfogadni. A vezet? hatalomnak kontinenseken átível? terveket kell kidolgoznia (de legalábbis minden eszközt meg kell adnia azok létrejöttéhez).

A vezet?t kell, hogy jellemezze a türelmesség, a nagyobb elkötelezettség a prakticizmus felé. A bel- és nemzetközi gazdaság számára pedig végre hosszú távú tervek szükségesek, melyek minél szélesebb körben alkalmazhatóak. Ezek a hosszú távú tervek segíthetik el? ugyanis azt a párbeszédet, amelyt?l az Egyesült Államok jöv?jének megalapozását remélheti.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány