Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Kína „békés felemelkedése” a nagyhatalmak sorába
China’s „Peaceful Rise” to Great-Power Status
By Zheng Bijian
Foreign Affairs, September/October 2005


Az 1978-as gazdasági reformok és az ország megnyitása után Kína átlagosan 9,4 százalékos növekedési mutatóval büszkélkedhet, mely a legmagasabbak közé tartozik a világon. 1978-ban a világgazdaság 1 százalékát adta, és évi 20,6 milliárd dolláros külkereskedelmet bonyolított le. Mára már a világgazdaság 4 százalékát teszi ki, a világ országaival folytatott nemzetközi kereskedelme pedig 851 milliárd dollárt tesz ki, mellyel harmadik a világon. Ezen évek alatt több százmilliárd dollár érték? külföldi befektetést vonzott magához. Tíz évvel ezel?tt csupán elszórtan m?ködtek mobiltelefonszolgáltatók. Mára Kína 300 millió el?fizet?t számlál, és csaknem 100 millió háztartásba jutott el az internet.

Az érmének azonban van egy másik oldala is. A GDP-növekmény mutatója ugyanis nem ad teljes képet az ország állapotáról. Kínában 1,3 milliárd ember él, és szakért?k szerint a népességnövekedés csak 2030 körül állapodik meg, amikor is az ország népessége 1,5 milliárdnál fog tet?zni. Így bármely társadalmi vagy gazdasági probléma egy ilyen hatalmas népességtömeget fog érinteni. Mindemellett Kína gazdasága még mindig csak hetede az Egyesült Államokénak és harmada Japánénak. Az egy f?re jutó GDP vonatkozásában a 100-dik helyével a világon még mindig egy fejl?d? ország szintjén áll. A világgazdaságra gyakorolt hatása még mindig korlátozott. Az országnak számos kihívásra kell még megoldást találnia (a szegénység felszámolására, a népességhez viszonyított relatív kis energiahordozó-készletei miatt fellép? utánpótlási nehézségekre).

Így a következ? évtizedekben Kína els?dleges célja az, hogy minél kényelmesebb, biztonságosabb életet teremtsen állampolgárai számára. Ennek eszköze pedig a békés fejl?dés, mely a múltban jellemezte az országot, és mely a jöv? stratégiáinak is sarokkövét adja. 1978-ban a Kínai Kommunista Párt XI. Kongresszusa a gazdasági felemelkedés mellett tette le a voksát, egy olyan útra lépve, mely teret enged az új gazdasági stratégiáknak, de nem szakad el a gyökerekt?l. Kína bekapcsolódott az 1970- es években megújult lendületet vett globalizáció áramlatába, szembefordult a kulturális forradalom elzárkózó gyakorlatával. Majd az 1990-es években, az ázsiai pénzügyi válság idején ismét a nyitás szószólói diadalmaskodtak az elzárkózást forszírozó hangok fölött, és belépve a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) Kína még nagyobb intenzivitással haladt tovább a világgazdaságba való beilleszkedés útján.

Kínának azonban még 45 évre van legalább szüksége ahhoz, hogy beléphessen az úgynevezett modernizált, közepesen fejlett országok sorába. Ehhez három kihívással kell szembenéznie: (1) a relatív er?forrás- szegénységgel, (2) a fenntartható fejl?dés biztosítása érdekében a környezetvédelem területén mutatkozó hiányosságok felszámolásával és (3) a társadalmi és gazdasági fejl?dés párhuzamának hiányával. Ez utóbbinak legfontosabb kérdése, hogy hogyan lehet a prosperitást az ország bels? területein is biztosítani anélkül, hogy a keleti partvidék elveszítené fejl?désének lendületét.

E kihívások fényében koordinálta – fogja a jöv?ben is koordinálni – a pekingi vezetés a fejlesztés politikáját, mely stratégia legjobban három elemben, „túllépés hármasában” ragadható meg. Az els? elem az, hogy Kína meghaladja az iparosítás hagyományos modelljét, és újat helyezzen el?térbe. A korábbi iparosítás leginkább az er?forrásokért folytatott véres harcokkal jellemezhet?. Kína ehelyett más utat választott, melynek alapja az innováció, gazdasági hatékonyság, minél kevesebb er?forrás igénybevétele, termelékenységnövekedés, a környezeti károk folyamatos mérséklése. Ennek fényében igyekszik a kínai kormányzat visszafogni az er?források importját. A második elem a hagyományos nagyhatalmi felemelkedés elkerülése, mely a történelem során mindig valamilyen ideológia mentén ment végbe. Gondoljunk csak az els? és második világháború el?tti Németországra, a második világháború el?tti Japánra vagy a hidegháború éveire. Kína inkább túllép az ideológiai megkötöttségeken, hogy a béke, a fejl?dés, a nemzetközi együttm?ködés mellett törjön lándzsát. Végül pedig a harmadik elem: Kína el kívánja hagyni a társadalom kézivezérlésének idejétmúlt módszerét, és egy harmonikus szocialista társadalmat kíván felépíteni. E stratégiák sikeréhez pedig számos bels? – gazdasági és társadalmi – er?forrás áll az ország rendelkezésére. El?ször is a keleti part – és a szárnyait épp most bontogató bels? területek – rohamos gyorsasággal növekv? városai, melyek az ipari termelés és a kereskedelem központjaiként a fejl?dés motorját jelentik. Aztán nem szabad figyelmen kívül hagyni a szegénység el?l a vidékr?l a városba költöz? szabad munkaer?t sem. Ez a migráció évente 10 milliós mértéket ölt. De a tudomány, a technológia és a kultúra területein megjelen? innovációs készség is komoly letéteményese a modernizáció sikerének.

Ám a kínai kormány grandiózus programoknak sincs híján. Ötven évre el?remutató fejlesztési célkit?zésekkel rendelkeznek, melynek részeként 2020-ig meg kívánják négyszerezni GDP-jük 2000-es szintjét. A folyamat végére Kína a közepesen fejlett országok sorába lép, és akkor büszkén állíthatja, hogy véghezvitte a „békés felemelkedés” programját.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány