Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Hangsúlyeltolódás a takarékosság irányába
The Great Thrift Shift
Economist, September 24-30, 2005


Március 10-én Ben Bernanke, a Princeton Egyetem egykori professzora, akkoriban az amerikai központi bank vezet?je, egy gy?lést hívott össze a virginiai Richmondban, melynek témája az egyre b?vül? amerikai folyó fizetési mérleg deficitje volt. A közgazdász úgy véli, hogy az okok az ország határain kívül keresend?ek, mégpedig a nettó megtakarítások magas szintjében, ahogyan azt ? nevezte, a „megtakarítások globális b?ségében” (global saving glut). Ez lett az a kifejezés, mely keretet adott a napjaink világgazdasági folyamatairól szóló vitának. Feltevése ugyanis két fontos kérdésre is választ ad: Miért ilyen alacsonyak a kamatlábak? És miért vehet fel Amerika ily mérték? kölcsönöket látszólag büntetlenül? Az idei globális növekedési mutatók ugyanis 4,3 százalékra várhatók – mely alacsonyabb, mint a 2004-es –, de mégis egy egészséges b?vülési ütemnek mondható. Az ilyen er?s növekedési mutatókat pedig általában magas kamatráták kísérik. A hosszú távú kamatlábak azonban hatvan éve nem voltak ilyen alacsonyak. Ezzel párhuzamos az amerikaiak több mint 700 milliárd dollárral (GDP 6 százaléka) többet költenek el, mint amennyit megtermelnek. Így 1999-hez képest az Egyesült Államok külkereskedelmimérleg- deficitje megduplázódott, amely számottev? hatással nem volt a dollár árfolyamára.

Ezen, a korábbi közgazdaságtani érveknek ellentmondó folyamatokra ad választ a megtakarítások globális b?ségének fogalma. Ugyanis ha a megtakarítások rendkívül magas szintet érnek el, az ütemes gazdasági fejl?dés és a magas kamatlábak közötti összefüggés már nem áll fenn. Ráadásul, ha a pluszpénz külföldr?l érkezik, Amerika még könnyebben tudja finanszírozni kiadásait. Így a jelenlegi globális egyensúlyhiány nem Mr. Greenspan laza monetáris politikájának vagy George Bush adócsökkentéseinek a következménye. Bernanke elméletét azonban a tények els? pillanatra nem látszanak alátámasztani. A b?ség kifejezés ugyanis egy szabadon rendelkezésre álló szokatlanul nagy pénztömeg létét sugallja. Az IMF által közzétett World Economic Outlook szerint azonban a megtakarítások globális outputhoz viszonyított értéke az elmúlt 30 évben csökken? tendenciát mutat. Azonban a megtakarításokat nem önmagukban kell vizsgálnunk. Két részletre is oda kell figyelni. Egyrészt a megtakarítások befektetésekhez viszonyított arányára. Hiszen a b?ség még mindig kialakulhat, ha a befektetések keresete gyorsabb ütemben csökken, mint maguk a megtakarítások – nominálszinten. Napjainkban pedig pont ez a helyzet állt el?, ugyanis mára már nem a háztartások, hanem a cégek a f? megtakarítók, akiknek profitja meghaladja a befektetéseik szintjét. Ez legjobban Japánban érhet? tetten, amely a tendencia több ázsiai országban és Amerikában is észlelhet?. Az egyetlen kivétel Kína. Összességében így elmondható, hogy az iparosodott országok cégei a rekordmérték? profitok ellenére inkább megtakarítanak, mint befektetnek.

Ez a tendencia választ ad az alacsony kamatok problémakörére, arra azonban nem, hogy miért n? az egyensúlytalanság az Egyesült Államok és a világ többi része között. Ennek megválaszolásához meg kell vizsgálni az országok gazdasági struktúráját és a döntéshozók befektetési hiányosságokra adott válaszát. Ebb?l a szempontból Amerika az egyik véglet, ahol a vállalati megtakarítások kisebb mértékben n?ttek, mint Japánban vagy más ázsiai gazdaságban, azonban a döntéshozók jóval drámaibb választ adtak a felmerül? problémákra. Visszafogták a kamatlábakat, mely ingatlanpiaci robbanáshoz vezetett. A gazdaság er?s maradt, és kialakult a jelenlegi fizetésimérleg- deficit. A másik végletet az ázsiai országok jelentik, ahol a befektetések visszaesése jóval nagyobb volt, és jóval kisebb volt a kormányzat által tanúsított érzékenység. Az 1997–98-as pénzügyi válság hatására a GDP 10 százalékával estek a befektetések, azonban nem nyúlhattak a kamatlábak csökkentésének eszközéhez, hiszen azzal elveszítették volna külföldr?l érkez? befektet?iket. Az export védelme és a valutatartalékok felhalmozása érdekében a válság lecsengése után még sokáig alulértékelten tartották nemzeti fizet?eszközüket. Az eredmény: továbbra is alacsony befektetési kedv, növekv? megtakarított többlet, felhalmozódott külföldi valutatartalék. E két véglet között helyezkedik el Japán és Európa. Míg Európa rendkívül sokszín? képet mutat, addig Japánról elmondható, hogy óriási többleteket halmozott fel. Tokióban a kormány strukturális reformot hirdetett, azonban nem tudta kezelni a befektetések rohamos visszaesését, így a „megtakarítások export?re” még nagyobb export?r lett. Folyó fizetési mérlegének többlete 1996- ban a GDP 1,4 százalékával volt egyenérték?, 2004-ben viszont már 3,7 százalékával.

A kialakult egyenl?tlenség tehát a befektetési kedv gyors visszaesésével és az arra adott eltér? válaszokkal magyarázható. 2000 után az okok tárháza két további érvvel b?vült: Kínával és a növekv? olajárakkal. Kínában ugyanis a befektetések ?rült ütemben növekednek (a GDP 46 százaléka), a megtakarítások azonban még ezt is felülmúlják (2000 és 2004 között az ország megtakarítási rátája 12 százalékponttal, a GDP 30 százalékára növekedett). A növekv? olajárak pedig hatalmas profitot biztosítottak az olajexport?r országoknak, melyek úgy t?nik, szintén a felhalmozás mellett döntöttek.

Ezen változások rendkívüli jelent?ség?ek voltak, és komoly, szokatlan következményekkel jártak. El?ször is, jelenleg a t?ke a szegény országokból áramlik a gazdagok felé (2004-ben 350 milliárd dollár). Másodszor, a vállalatok befektetései helyett azok megtakarításai, valamint a háztartások megtakarítási kedvének csökkenése váltak a globális gazdasági növekedés motorjává. A világ azért megy el?re, mert a fogyasztók – els?sorban Amerikában – egyre jobban el akarnak adósodni. Ezen folyamatok azonban távol állnak a történelmi tapasztalat által eddig alátámasztott normáktól. Hosszú távon ellenben mégiscsak azok fognak igazolást nyerni. A háztartások megtakarításai sokáig nem mutathatnak csökken? tendenciát, az Egyesült Államok eladósodása sokáig már nem növekedhet. A kérdés csak az, hogy mikor fordul a kocka.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány