Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Felszállhat-e a sas?
Can the Eagle Soar?
Special report: Poland
Economist, October 1st–7th, 2005


A lengyelországi választások eredménye olyan változásokat jelez el?re az unió legnagyobb posztkommunista államában, amelyekre már igazán szükség lenne. Hiszen már az egyik szemszögb?l Lengyelország a „Nyugat” er?s szövetségesi bástyájaként, szomszédainak megsegít?jeként és er?s demokráciaként tündököl, másrészr?l ugyanakkor gazdasága és társadalmi viszonyai tartós betegség jeleit mutatják. Növekedési üteme (2,8%) elmarad a hasonló fázisban lév? országokétól, ráadásul lassul. Amíg a lengyel cégek és munkavállalók versenyképessége egyre javul és már ma is vitathatatlan, az országról ugyanez nem mondható el.

A komplex probléma egyik fontos részét éppen a most távozó, posztkommunista kormányzat jelentette, amely képtelen volt gátat szabni a nem hatékony rendszerekbe (adó, tb) történ? pénzöntésnek. Ráadásul a költekezés adminisztrációja is egyszerre bizonyult átláthatatlannak és sok helyütt hiányosnak, ami a társadalmi különbségek változatlanságával párhuzamosan növelte a kormány iránti bizalmatlanságot. A költségvetési deficit ma a GDP 6,8%-át teszi ki, a kamatlábak 5,5%-os szintje háromszor magasabb az inflációnál. Mindeközben a munkanélküliség meghaladja a 18%-ot. A szakért?k és a gazdasági szerepl?k egybehangzó véleménye szerint az elmúlt évek során alig történt valami az infrastrukturális fejlesztések területén, márpedig e téren (utak, autópályák, gépjárm?vek száma és színvonala) Lengyelország szintén versenytársai mögött kullog. Az Európai Unió támogatásainak lehívása és felhasználása e területeken rendkívül lassan halad el?re. Egyes vélemények szerint a lengyelek tradicionálisan tartózkodnak a radikálisabb gazdasági reformlépések felvállalásától.

Az elmúlt 15 év során a lengyel belpolitika elvadult, depressziós hangulatba jutott és rövid élet? kormányzatok váltották egymást. Nem nehéz kitalálni, miért: lengyelek milliói számára okozott hosszú távú frusztrációt és csalódást, hogy a let?nt totalitárius államrend kiszolgálói nem csupán megmenekültek a felel?sségre vonás alól, ám kapcsolathálózatuk felhasználásával még az új viszonyok között is a legsikeresebbek közé kerülhettek. Éppen az ? szívükb?l szólalt meg a Jog és Igazságosság Párt, amikor a „negyedik köztársaság” megteremtésének igényét állította politikai programjának középpontjába.

Hosszú távon a posztkommunisták politikai elhalálozása – amelyre a lengyel választások alapján mérget vehetünk – igazán üdvözít? hír. Ez megnyitja az utat egy letisztult, modern balközép párt számára, amelynek már nem kell cipelnie a diktatúra örökségének terhét. Ráadásul egy ilyen párt már nem jelent annyira olcsó és könny? célpontot a mindenkori jobboldali politikai er?k számára sem. Az antikommunizmusra épül? szövetségesek között ugyanakkor megnövelheti a szakadás, feldarabolódás esélyét. Jelenleg azonban a Jog és Igazságosság még az elmúlt 15 év veszteseinek akaratából alakíthat kormányt, akik társadalmi igazságot, prosperitást és protekcionista gazdaságpolitikát egyszerre várnak el választott képviseletükt?l. A szemükben az ett?l liberálisabb megoldást szorgalmazók (például a végül ellenzékben maradt Polgári Platform) a türelmetlen globalizmus megtestesít?i. A kormány legf?bb feladata a ma még valóban meghatározó ideológiai harc megnyerését követ?en immár materiális: biztosítani az állam irányításának folytonosságát és azt, hogy az új kabinet kitölti négyéves ciklusát. Az általuk is el?irányzott és széles körben szükségesnek elismert gazdasági reformok megvalósítására ugyanis csak így lehet esély.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány